Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-12-13 / 50. szám

VI, évfolyam, Pápa, >896. deczember 13. 50. szám. U MJ 0 \ I Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre I frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Változások a városháznál. Pápa város képviselő testületének már legközelebb alkalma lesz a városi tanács által szerkesztett és nyomtatásban megjelenő ..Memorandum" felett véleményt adni, mely Memorandum a város szervezési szabályrendelet módosítását és a városi tisztviselők fizetésének emelését hozza javaslatba. A szabályrendelet módosításával városunk főjegyzője lett megbízva, ki ezen megbízatásának megfelelve ezen módosított szabályrendeletet az ezen célra kiküldött bizottsághoz terjssztette be átvizsgálás szempontjából. A bizottság ezen javaslattal foglalkozva kevés eltéréssel elfogadta a főjegyző által tervezett módosításokat. Megjegyzük azonban, hogy a főjegyző által módosított szabályrendeletben a városi tisztviselők fizetésének emelése nem volt javas'atba hozva és ezen fizetés a emelés bizottságnak egy ujabb javaslala — vagy talán jobban mondva szüleménye. Nincs szándékunk jelenleg ezen javaslatokkal részletesen foglalkozni hisz azokhoz lesz alkalmunk hozzászólhatni ha az kikerül a nyomtatásból, jele nleg csak tájékoztatásul közöljük dióhéjba szorítva ugy a főjegyző, mint a bizottság ebbeli javaslatát : A főjegyző javaslata szerint, ugy mint más városokban és a közügy érdekében a polgármestert távollétében, a főjegyző helyettesítené, az eddigi gazdasági tanácsos helyett egy ujabbi tanácsosi állás, ki az adókra való felügyeleti munkakörnek s ki egyutlal az árvaszéki előadót is hivatva lenne helye'tesiteni s így jogvégzett lenne évi 800 forint fizeléssel cs 200 forint lakbérrel volna jutalmazva. A bizottság a főjegyző javaslatával szemben, tekintve hogy már a közel jövőben ugy is az állami administrácio lép éleibe, a mikor maga az állam szervezi, nevezi és fizeti a közigazgatási tisztviselőket, abban állapodott meg hogy : A polgármestert továbbra is csak az árvaszéki előadó tanácsos helyettesítse s maradjon a régi állapot. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, es Nobel Ármin könyvkereskedéseben. A második tanácsosi állás egészen töröltessék el. Hogy azonban az árva' szék mégis megalakiIható legyen 3 forint napidíj mellett kültagok hivassanak meg az árvaszéki ülésekre. Az eddigi gazdasági tanácsosi teendők elvégzésére egy g a z d a i á 11 á s szerveztessék s ennek ügykörébe osztassék be azon gazdasági teendő is, a mit eddig a városi őrmester végzett. A számvevő mellé, általában a számvevői teendők vitelére a ker. és ipartestületi betegsegélyzö pénztárak vizsgálatára, a fogyasztási italadó, helypénz és kövezetvám házi kezelésének ugy a hivatalban, mint azon kivül leendő ellenőrzésére alszámvevöi állás rendszeresítessék. A kapitányságnál alkalmazott tollnok, rendörfogalmazó nevet nyerjen. • Az őrmesteri állás beszüntettessék s helyébe rendörbiztosi állás szerveztessék s a rendőrök kiképzése és szakszerű beoktatása ennek teendőjéül jelöltessék. Miután a bizottság nem látja arányA m á s 0 d i k. A fogalmazó urat nem üldözte többé az első feleség árnyéka. Ha gondolt is néha azokra a nagy, kerek kék szemekre, a második feleség forró ölelései, édes csókjai, csakhamar eltereltek gondolatait arról a — mint mondani szokta— szép szőke boszorkányról, A liatal asszonyka gondos keze, lassanként eltüntette az apró-cseprő emlékeket is, melyek a férjem uram boldogságát, a hozzájuk kötött emléknél fogva — csak egy pillanatra is megzavarhatták volna. Egymásután vándoroltak a lomtárba, a piczi kezek készítette emléktárgyak. Á horgolt reggeli sipkában már az uj asszony kedvencz cziczája dorombolt, a nagy gonddal készített lábszönyegen pedig a „Pudlí

u aludta délutáni álmait. Utolscnak maradt a „szőke boszorkány" arezképe, mely ott függött a férj íróasztala felett, s mosolygó tekintete leragyogott a boldog uj házasokra. Az asszonyka kivette az uranyozott rámából, átható tekintetét rámereszté arra a mosolygó arezra, piros, szépformáju ajakára megvető, gúnyos mosoly ült, mintha mondani akarta volna: — Asszonyom, itt uz urnő már én va* gyok. Önnek nincs többé itt helye, nincs többé itt mit keresnie. Pusztuljon ! Azzal hanyagul dobta be az arczképet az iróaszial legalsó fiókjába, a lim-loni kózé, s a magáét pedig beillesztette a keretbe. Ezzel eltűnt az első feleség utolsó emléke is. A fogalmazó ur pedig boldog volt. Szivét egészen meghódította a második feleség gondos szeretetével, a délelőtti nehéz munkától őrömmel sietett a szerető asszony ölelö, puha karjai közé. Élet és munkakedve lassanként visszatért ; szóval beállott isinét a boldog és megélégedett emberek közé. Most már csak nehéz álomnak tetszett előtte a mult, melyből édes boldogságra ébredett. Sokszor délutánokon keresztül elüldögéltek egymás mellett, s a nagy világos ablakon keresztül bámulták az utzán nyüzsgő sokaságot, vagy turbékoltak, mint a kalitkába zárt gerliczék. — Ugyan te édes Mukim, szólt egyszer egy ily délután — mond meg nekem, de igazán, miért is váltál te el az első feleeégedtől ? Muki egy kissé megrökönyödött a szokatlan kérdésen, azután egész közönyösen felelte í — Hisz tudod már, egyszerilen azért; mert nem szerettem. De hát hogyan jut ez ma az eszedbe ? — Igazán ? Hát nem szeretted ? No lásd, pedig nekem a Mester Tiniké, tudod a kit a félszemű mérnök vett el, azt mondotta, hogy azért váltál el, mert a feleséged egy nagyon-nagyon Yosz asszony volt. — Nem igaz I Ugye sokszor kértelek ne barátkozzál te avval a Tirukéddel. Az az asszony nekem egy cseppet sem tetszik. Ezzel elejét akarta venni a további kérdezösködésnek, de az asszonyka makacsul megmaradt a tárgynál. • — Nem az itt a kérdésem, hogy én kivel barátkozom, haneui, maga mondja meg nekem az igazat. Muki arczába szökött a vér, szive meghazudtolta nyelvét. A kis asszonyka meg félre fordult, kívánatos, szép metszésű alsó ajkát lebigygyesztctle, s a fogai közt mormogta csak — Ugy hát nem szeretted ? Hm, hm. A férj uram érezte, hogy sarokba van szorítva. Tudta, hogy ha tovább is leplezni akarná az igazi okot, kész volna a háború, melyből ugy is ö kerülne ki, mint vesztes fél. Lerakta tehát a fegyvereket. Megfogta az aszszonyka bársonyos, apró kezét, karcsú derekát szelíden átölelte, s oda vontá maga mellé a puha kerevetre. — Nos talán haragszol ? — Addig igen, inig a valót meg nem mondja. — De hát érdekel az téged ? — Tudni akarom. Punkloui.