Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-10-11 / 41. szám

PÁPAI KÖZLÖNY 1896. november 327. szemben bármily hosszas érvelés falra hányt borsónak, pusztában elhangzó beszédnek bizonyulna. Fenyvessynek eddig ellenjelöltje nincs, de nincs kizárva az eshelőség, hogy az ellenzék is fog jelöltet állítani, a mi többek szerint a választást érdekesebbé teszi. Ez esetben a választóknak annál jobban kell ügyelni magukra hogy a politikai nézet mellett a kerület érdekét se veszítsék szem elol, mert elvitázhatlan igazság, hogy szépen fej lődő városunk érdekeinek megóvásáról is szó van a választási fontos ügynél. Minket a kerület java vezérel és ennek folytán nem is mondhatunk a jelenlegi helyzetben mást mint: Éljen Fenyvessy Ferenez, Papa varos képviselőjelöltje! Pollatsek Frigyes Láng visszalépése. Tizenöt éven át képviselte Láng Lajos városunkat az országgyűlésen. Tizenöt éven át volt ő városunk közügyeinek támasza, közbenjárója s most midőn újra megkínálták öt Pápa város mandátumával, megköszönve az eddig iránta tanúsított bizalmat és jóakaratot, lemondott a jelöltségről. Már hónapok óta hallottuk hangoztatni, hogy Láng Lajos nem vállal Pápán többé mandátumot, de mindaddig nem akartunk hitelt adni ezen keringő hírnek, mig ez tényleg most már bebizonyosodott. Láng Lajosnak ezen elhatározása ugy látszik nem mai keletű s ezen lemondást azon előzményeknek tudjuk be, melyek annak idején városunkban közbeszéd tárgyát képezték. Nem akarunk most rekriminációkba bocsájtkozni, nincs is szándékunk a lemondás okait kutatni, hisz ennek bolygatása csak rossz vért szülhetne, mi a jelenlegi helyzetben csak a jó ügynek árthatna, de igenis kötelességünk ez érdemben azt felemlíteni, ami városunk polgárságát a volt képviselőjével szemben kötelességre kötelezte s a melynek minden tekintetben eleget is tett. Pápa város választópolgárainak nagy része — még pedig számottevő egyének —- kik testtel-lélekkel Lángnak hívei voltak, csak kötelességüket telj esitett ék midőn Láng Lajosnak a mandátumot felajánlották. Nem érheti vád őket, hogy Láng Lajossal szemben nem tették meg azt, amit ö, ki 15 éven át lelkesen képviselte Pápa városát az országházban joggal nem követelhetett magának. Mást nem tehettek, mint neki a mandátumot újra felajánlani, hogy ö ezt nem fogadta el, azt a jelenlegi helyzetnek és körülményeknek kell betudnunk, a mi nézetünk szerint talán a leghelyesebb megoldása volt ezen gordiusi csomónak. Láng Lajos hívei a rnult héten f. hó 8-án értekezletre gyűltek egybe, a városháza nagytermében mely értekez1 leten Láng Lajost újra jelölték a mandátumra és ezen határozatot a követ1 kjezö táviratban tudatták Láng Lajossal: „Láng Lajos Budapest Vigadótér.* A mai napon tartott értekezletünk megbízásából felkérem Méltóságodat, szíveskedjék beszámoló beszédét megtartani, mely alkalommal szerencsénknek tartjuk a mandátumot ismét, felajánlani. Levél megy. Hanauer Béla. Az értekezletből kifolyólag városunk tekintélyesebb polgárai névaláírásával ellátva a következő levél küldetett Láng Lajoshoz a távirat értelmében : Méltóságos Ur ! Mélyen tisztelt Urunk! „A mai napon tartott értekezletünkből már táviratilag közöltük Méltóságoddal hogy mi és számos elvtársaink óhajtjuk, hogy Méltóságod szíveskedj* k beszámoló beszédét megtahani, mely alkalommal a mandátumot örömmel felajánlani fogjuk s kérjük atinak elfogadását. Ezen óhajunkat és kérelmünket ez uton is kifejeztük és kérjük azok teljesítését. A beszámoló beszéd megtartására f. október hó 18-dik napját tartanánk alkalmasnak." Nagy érdeklődés közepette várták Láng Lajos válaszát s két napon át uton útfélen csak ezen tárgyról beszéltek városunkban. Pénteken reggel a következő távirat érkezett Láng Lajostól. „A tegnapelőtti sürgönyben jelzett levél csak most érkezett. Ezért voltam kénytelen a válasszal eddig késni. A felajánlott jelöltséget igen mélyen köszönöm, őszinte sajnálatomra el nem fogadhatom. Az egész idö alatt, hogy Pápa városa képviselője voltam minden igyekezetem odairányult hogy a szabadelvű párt tömör egységbe legyen. Az utolsó évek sajnos tapasztalatai után nem remélhetem, hogy a szabadelvű párt egységét az én jelöltségem biztosithatná. Ily körülmények közt bármily nehezemre essék is nem tehetek mást, mint megköszönni a bennem helyzett bizalmat szaporítja jövedelmöket. Mrs. Chirburg elhatározta lelkesültségében, hogy a párocskának egy házat ad nászajándékba, csak tegyék meg neki azt a szívességet, hogy egymásba szeressenek. Nos, ez a kívánsága beteljesedett. Dr. Monk, a ki csak egy heti üdülésre jött, három hétig maradt. A lányka gondatlanságból egy második rohamnak is kiteheti magát, gondolta és neki kötellessége maradni. A fürdővendégek legnagyobb része eltávozott már; szeptemberben voltak. Neki is el kellett már mennie ; mit tegyen ? — Milyen nyomorúság is a szegénység! Ö vitte Rózát első sétáján a tengerpartra. Előbbi megjegyzése után a magával hozott tábori széket a homokba szúrta és a leányt ráültette. — Hogy van ez ? kérdé a leány kedves, ragyogó szemével ránézve. Én sohasem éreztem szegénységemet olyan nagyon, mint most. — Ön talán örömest maradna szegény mindhalálig ? mondá a doktor, olyan merő pillantással, hogy a hölgy, ámbár a szembe nézést ki akarta állani, mégis lesütötte selyempilláit. A leány, aki hozzám jön, sok Jjajjal fog küzdeni. Merne ön az a leány lenni ? ' A hölgy egy pillanatig szótlanul ült. A doktornak még nem volt elhatározott szándéka hogy ilyesmit kérdezzen, de a szenvedély elragadta és a kérdés fel volt téve. — A legnagyobb szegénységtől sem ijednék meg, ha tudnám biztosan, hogy ön szeret — mondá végre a leány. — Ha szeretem-e, Róza I Hiszen ön miatt lettem hütelen legszebb elhatározásaimhoz. Azt hittem, még évekig kell dolgoznom és küzdenem, a mig igényt tarthatok arra az édességre, a mit egy nö szerelme nyújt; de az ön bűvös szemei, csábító ajkai és az ön szép lelke — oh Róza, kedvesem, ha ilyen barátom, ha ilyen élettársam volna! A mint lehajolt a kedves arczhoz, a leány gyöngéd vállára egyszerre durva kéz nehezedett és egy gonosz szenvedélytől rezgő hang szólalt meg : — Végre megtaláltalak! Éppen ugy, a hogy vártam, kaczérkodva. Tudja ön, uram, hogy a más feleségével szerelmeskedik ? — A más feleségével I ismótlé dr. Monk, és megtántorodott, mintha a szemtelen idegen homlokon sújtotta volna, mi alatt Róza egy gyönge kiálltással eszméletlenül esett lábaihoz. Este lett. Dr. Monk erélyesen követelte Mrs. Chirburgtól, hogy mondja meg a valót és igazolja magát. — Bizonyára halvány sejtelmem sem volt róla, hogy férjes asszony. Ujság-hirde tés utján kerestem társalkodőnőt és a mult februárban igy jött hozzám ; igen jó ajánlásai voltak, és semmi okom sem volt, hogy kalandornőnek tartsam. Első látásra megtetszett ; minél tovább volt nálam, annál jobban megszerettem —- olyan édes, olyan szerény, olyan jól nevelt, olyan odaadó, olyan kedves 1 Nem birom elhinni, hogy ő tévútra vezetett. Nem ö a bűnös, bárki legyen is az. De a csalás, Mrs Chirburg! Ezért csak felelős ? Hajadonnak adja ki magát — rávesz, hogy szerelmet valljak neki — nos, az az ember csak azután jelent meg a színen, mikor vallomását már elfogadta. Egyszerűen tönkretette életemet, ez az egész ! Mi az neki, egy férfiú életét tönkre tenni ? —- Én tönkreteszem az ön életét V — kérdé egy édes, ezüst csengésű hang, melynek hatása alatt megfordult és az oldala mellé lopózott szép leányra bámult. Beszélni akart, de a leány intett neki, hogy ne szóljon. — Hallgasson reám ! Bevallom, egyszer azt hittem, hogy szerettem azt az embert, a ki ránk tört. Tizenhat éves iskolás leány voltam, amikor érzelmeimet tőrbe ejtette. Titokban eljegyeztük egymást. Azt ki*