Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-09-20 / 38. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1896. szeptember 20. 38. szám. 0 \ V Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed evre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Pro-domo. — Szokoly Ignácz helyettes polgármester orvtámadása. — Nem vagyok barátja a szenzációs cimek gyártásának, söt őszintén megvallva nem is igen szivesen foglalkozom lapomban a skandalumoknak nyilvánosságra való hozatalával, és mégis ez alkalommal a kényszer követeli ezen elvem megváltoztatását, midőn Pápa város helyettes polgármesterének Szokoly Ignácznak orvtámadásával a nyilvánosság előtt beszámolok. Már magában véve az, hogy egy helyettes polgármester orvtámadást intéz valaki ellen — mégha mint hivatalos egyén becsületében meg lett volna támadva, holott ez esetben még ez sem történt meg — elég botrányos és állásával inkompatibilis eljárás, hát még ha hozzávesszük, hogy ezen orvtámadásában nem átallotta a gyilkos szerszámot a revolvert is igénybe venni. Minthogy az orvul megtámadott fél saját magam vagyok s igy mint ezen lapnak felelős szerkesztője nem élhetek vissza azon jogommal, melyet az esetben gyakorolnék, ha ez nem velem történt volna meg, csak magát a tényt irom meg anélkül, hogy ehhez a orvtámadáshoz kommentárt fűznek. Az eset a kővetkező : Szokoly Ignácz Pápa város helyettes polgármestere f. hó 14-én reggeli 9 órakor Fodor városi Írnok kíséretében lakásomba jött, ahol engem ágyban fekve, aludva talált. Megszólítására felébredtem és azon kérdésemre, hogy mi járatban vannak a h. polgármester kijelentette, hogy elégtételt jött kérni a „Pápai Közlöny" legutóbbi számában az „Az hirlik" rovatban reá vonatkozó kővetkező közleményre : „Az hirlik, hogy a h. polgármester a minister fogadtatása alkalmával nemcsak a városon kivül, hanem magánkívül is volt." A legpessimistikusabb egyén sem találhat az inkriminált kitételben mást, mint egy ártatlan szójátékát, a mely távolból sem vette célba a nlagát sértve érző félnek, akár egyéni, akár társadalmi akár hivatali reputációjának megsértését. Az aktuális alkalmakból efféle tréfákat a sajtó mindenütt és minden időben megengedett magának s mert magam sem tekintettem ezt támadásnak, ennélfogva első felszólításra késznek nyilatkoztam ily értelemben az elégtételt megadni, amely kijelentésemmel ugy látszott a h. polgármestert jó hangulatra birtam s igy távolról sem sejthetem, a mi ezután következett. A h. polgármester ugyanis látva, hogy én kész vagyok ezen nyilatkozat tételre tehát most már tovább ment s követelöleg diktált egy olyan Írásbeli nyilatkozatot, a mely szerint vele lapomban soka többé foglalkozni nem fogok. S midőn ezen kérelmét megtagadtam, a minthogy közhivatalt viselő egyénnel szemben máskép nem is tehettem, forgópisztolyt rántott s Ösi bakonyi szokás szerint „Életet vagy — aláírást" követelt. Midőn látta hogy ezen gálád támadás engem hidegen hagy és megfélemlíteni sehogysem képes söt megféGyors kiábrándulás. Kerekes Gyula reggeli 9 őra körül ásítva szólt ágyában ; — Ah mily confidens ez a nap, hogy legédesebb álmomból felver. Könnyű neki, ö nem mulatott éjlélután 2 óráig, hanem már este 8 körül lebujt ! Igyekezett elaludni, de hiába hánykolódott ágyában nem használt semmit. Mit volt hát mit tennie : megkezdte az öltözködést, miközben a legjobb operette fülbemászó cuplét dúdolta. Majd illatos czigarettere gyújtott s kezébe vette a legfrisebb lapot. Mi az ? Nagy betűkkel van valami nyomtatva : „Kormánybukás." Régen tudtam, hogy mihamar be fog következni 1 Csodálom, hogy előbb meg nem történt 1 Mi a tárcza ? „A kis hamis*. Már gondolom, mi lehet benne ! Szerzője : Zengőy Tibor. Többször mulattam vele, de müveit nem ismerem 1 Következnek a hirek, „N. P. cselédleány megmérgezte magát." — Ez pech. „A Józsefköruton egy kocsi hirtelen hajtás közben eltaposta X. Y. leányát." — Dettó! „B. F. pinczért halva találták egy szálló egyik szobájában. Öngyilkosságának oka! szerelmi csalódás." Leitta magát — ez az ok. Csak nem volt olyan bolond, hogy leány miatt ölte volna meg magát 1 ? „Idöjóslat." Legközelebb ködös idö várható, helyenként „esőzésekkel." — A szerkesztőnek valószínűleg tyúkszemei fájnak. A hírlapot az asztalra csapja, még egy czigarettet sodor s kimegy az utczára. A közvetlen élénk a mozgás. Tudósok, írók, deákok, gigerlik, bakfischek s tünde mada meok járnak fel s alá. Gyula szemére bigyeszti a monoklit. Ide-oda pillant s több ismerős arczot vesz észre köszönti őket. — Alázatos szolgája ügyvéd ur ! Hovahova ? — Jóreggelt 1 Hát kérem sok a bajom ! Sietek egy tárgyalásra 1 — Csókolom kezét nagysám ! — Jó napot. — Ah szervusz Guszti ? Hát, hogy van a kis „díva" ? — Szervusz barátom ! Mondhatom pompásan mulattunk. Csak ugy durrogott a pezsgő. A kis „díva" tán még most is álmos a muri után ! ? Pedig hát ezek közül egyik iránt sem érdeklődik, dehát azért meg kell őket szólítani, mert u. n. érdekes asszonykák, pedig hát ez az érdekes asszonyka nem valami nagy szellem. De hát mit csináljon, ha egyszer a többi barátai is ugy tesznek. A mint kilép, elhaladt mellette egy királyné alak. Gyönyörű szőke nö. Ó azok a szemek oly ragyogók, az a piczi piros szájacska csókolni valö 1 . . . Az ember, midőn meglátja, azon töpreng, hogy mit csodáljon inkább : az arczot, a szemet, a szájat, azt a gyönyörű hajat vagy a termetet nézze-e ? S mikor ezeket végigbámulja, kénytelen megvallani, hogy azok mindegyike csodálni való s a lény ki egyszerre Vénus is, meg Junó is szeretni, söt imádni való. Hősünk is ilyesfélét érzett s kénytelen volt megvallani magában hogy ez már beszéd . . azaz, hogy gyöngy kis teremtés. — Ilyet már elvennék feleségül! gondolta magában. Mert az már boszantó, hogy az öregem folytonosan házasitási tervekkel foglalkozik. Mikor megírtam neki, hogy mennyi az adóságom, azt mondta rá, hogy vagy főbe kell lőnöm magam, vagy meg kell házasodnom. Az igaz, hogy egyik sem ér sokat, de hátha ilyen bájos kis angyalt tudnék fogni, már csak többet érne a házasság az öngyilkosságnál 1 És milyen előkelő megjelenésű, valószínűleg nagybirtokosnak vagy bankárnak a leánya. De nem, egy bankárlányt sokkal prózábbnak gondolok. Ah ez az