Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.
1896-09-20 / 38. szám
4 PÁPAI KÖZLÖNY 1890. szeptember 13. be vasárnap néhai Pap Gábor örökébe. Az installációra illustris vendégek érkeztek városunkba s valóban elmondhatjuk, hogy oly fényes gyülekezet rég nem volt együtt városunkba mint ez alkalommal. A beigtatás a ref, tein / miban történt. Reggel fél tízkor zsuffolásig niogíöltötte a templomot a legelőkelőbb közönség, kiknek soraiban olt voltak : Darányi Ignácz földmivelésügyi minister, Szász Károly dunatr elléki, Kis Á ron tissántuli ev. ref. püspök, GyuráU Ferencz ág ev. püspök, Sárközy Aurél Komárom .negye főispánja, Véghely Dezső aiispán, Boné Géza cs. kir. kamarás, báró Nyáry Béla, Dr. Fenyvessy Ferencz. Tuba János, Bozzay János, dr. Óvdry Ferencz, Pogrányi József, Chernel György orsz. képviselők, IhdSz Lajos, Bibo Dénes, Horváth Lajos anyakönyvi felügyelő, Vargyas Endre tanfelügyelő, dr. Németh Antal tankerületi főigazgató és még számosan, nagyrészt fényes díszmagyar öltözetben. A heigtatást megelőző isteni tiszteletet és imát Kis Gábor helybeli ref. lelkész .végezte. Ezután Szász Károly püspök tartotta meg emelkedett szellemű szavakkal nagyszabású felavavató beszédét s ennek végeztével a térdeplő uj püspökre kezeit rátette és megál dotta. Antal Gábor könnytelt szemekkel hallgatta végig a felavató püspök beszédét és ezután gyönyörű beszédben fejtette ki kormányzási hivatását, melyet egész mivoltában átérez s működésére Isten áldását kérte. A hatalmas szónoklat a püspök hivatásáról szólt, s a lelkészeket a szeretet, a vallási türelem és felekezetek közti közti béke buzgó és szüntelen ápolására serkentette. Útmutatóm lesz, úgymond, a törvény, az a törvény, mely az államhatóság által megalkotott s az a törvény, mely egyházi testületeink által saját hatáskörünkben ránk kötelezőleg megállapittatott. A felséges király iránt mindig hű leszek magam s kívánom, hogy mindig hívek legyenek lelkésztársaim, akik előtt járok Kívánom, hogy ezek az érzelmek a gyermekek szivébe már az iskolába beoltassanak, mert csak a hazafiság és a tiszta vallásosság együtthatása képes megoltalmazni népünket ama kísértésektől, melyek az egyik helyen vallásfelekezeti gyűlöletre, a másik helyen nemzetiségi visszavonásra, ismét másutt a társadalom törvényes és békés rendjének felforgatására, egyes lelketlen izgatók rövén visznek. Antal Gábor beszéde nagy hatással volt a megjelentekre s számosan siettek őt üdvözölni a mondott székfoglalójáért. A felavatási ünnepélyt egyházi ének kezdte és lejezte be, mire rögtön a küldöttség fogadtatása következett ugyancsak a templomban. Az üdvözletek sorát a püspöki kar nevében Kis Áron debreczeni püspök nyitotta meg, aki úgymond eljött a kálvinista Debreczenből, hogy meglássa a kálvinista Pápát. Az agg főpap beszéde nagy hatással volt az uj püspökre, az ág. ev. egyházkerület nevében GyuráC7. Ferencz püspök nagyhatású beszéddel, a főiskolai tanács nevében Czike Lajos, a gondnokok nevében Boné Géza, Komárommegye részéről Sárköty Aurél főispán, Veszprém vármegye nevében Véghely Dezső alispán, a pápai rom. kath. hitközség nevében Sült József elnök, a pápai izr. iparosok gyálemlités helyett szánalmas mosolyt vett rajtam észre, ekkor a városon belül is magánkivüli állapotba jutván, botjával kétszer reám sújtott, mit én más védő eszköz hiányában megsebzett kezemmel fogtam fel. Midőn kardom után nyúltam hogy vele érdem szerint elbánjak ezt látva a h. polgármester gyáván megszökött. Ez a tény állás s most térjünk át ezen hőstett méltatására. Miben is állt a h. polgármester hőstette ? Két ember, revolverrel bottal felfegyverkezve, egy ágyban fekvő félig álomban levő védtelen emberrel szemben. Kijelentésemben megnyugvást színlelt, hogy tőlem a védelem szükségességének látszatát is elvonja. — llven körülmények között még Kózsa Sándorék sem tartottak igényt a dicsőségre. Ezek után tehát nem tartottam tisztességes eljárásnak, hogy az ily gyáva orvtámadóval az utcán számoljak le, hanem veszélyes fenyegetés és súlyos testi sértés miatt a, bűnvádi feljelentést ellene a helybeli járásbíróságnál megtettem. Nincs több mondani valóm ez ügyben s ezzel egyelőre le o számoltam a helyettes polgármester orvtámadásával. Várom a bír ilélstet, melynek eredményéről ép ugy mint most, annak idején a nyilvánosság előtt fogok beszámolni. Pollatsek Frigyes. Antal Gábor beigtatása' A dunántuli ev. ref. egyházkerület újonnan megválasztott püspökét Antal Gábort nagy ünnepélylyel igtattá'< arez, ez a termet! Szóval a dolognak utánná kell néznem 1 Ha jó parthie, ugy a dolgot semmiesetre sem hagyom abba ! Mert csak inkább veszek el egy ilyen nőt, mintegy szeplős kancsal . . . brr . . . de mit csináljak ? Mindenesetre meg kell házasodnom. Az öreg komiszkodik. Határozottan elhízta magát ! különösen a mióta festi a haját, meg a bajuszát, sőt gondot fordít a frizurájára is ! Valószínűleg beakarja a közmondást bizonyítani, hogy a vén kecSke is megnyalja a sót, köztünk maradjon a dolog : meg akar házasodni ! Találkozik egy bafátjával. Csinosan Van öltözködve, olyan, mintha skatulyából húzták volna ki. Szemén monokli, fején .'czilinder. Máskülönben kitűnő vívó, állandó párhajsegéd továbbá színi — illetve színésznői kritikus. — Ah ! Bon jour Tihamér. Hová, hová V — Szervusz Gyula I Csak ugy minden ezél nélkül 1 Untam magam, hát kijöttem koketirozei. Tudod-e, mi az újság ! ? — A kis Sarah megválik a színpadtól, Dini báró veszi feleségül. Hát nem balek az a Dini ? — Valószínűleg az I Kár a kis Sarahértl.Enni való kis lábacskái vannak! Tudod-e hogy Aladár összeveszett egy újságíróval ? — Hallottam ! Hát aztán ? — Barátom I Párbaj lett a vége. Képzeld csak : Dombayné miatt vesztek össze. Mind a ketten hivatalosok voltak a thea estélvére s Aladár az estély után ugy négyszemközt fatálisnak mondta a theát. Az a skibler meg, a ki valószínűleg bolondul az asszonyka után, összekapott Aladárral. Ez megdühösödött, jól odamondogatott neki, mire a skribler kihivatta. — Hát aztán ? — Ah hagyd el ! nagyon boszantó. Képzeld csak, az a skribler csunyául megvagdalta szegény fmt ! Gyula bosszúsan dörmögött : — Ah ez mégis bosszantó ! Nagyon érdekesnek kezdte találni Tihamér társalgását s karonfogta, ugy sétált tovább. Kérdezgetett töle egyetmást, de mindig vissza vissza tért azon gondolathoz, hogy az a hölgyike gyönyörű teremtés ! Határozottan az ! — Te Gyula, hallom hogy házasodni készülsz ! Csak nem teszesz olyan bolondot ? ! — Barátom, az öregem rám irt ! kénytelen vagyok vele. Kengeteg az adósságom ! Az előbb láttam egy hölgyikét. Valóban csinos kis teremtés. Magniflque ! — Hogy hívják V — Nem tudom, én barátom I Ma láttam először. Ha nem nevetnél ki naivságomért, azt mondanám, hogy szerelmes vagyok bele ! — Szép. Nézd csak Földessy Aurélt. Szegény fiút tönkre teszi a felesége. Folytonosan estélyeket adnak, báloznak, szóval rengeteget költenek ; Nem hiszem, hogy sokáig vigyék. Az asszony valamikor szegény tanítónő volt, most meg, hogy az a balek Aurél elvette, nagy házat visz. Mon cher ami! Ilyenek a szegény lányok! Már csak azért sem vennék el közülök egyet sem. — Ah ridicule ! mi jutott eszedbe V ! — Nézd csak Muki grófot, hogy teszi a szépet Mezey Idának. Pedig nem hiszem hogy szeretné a gyerek. Csak hát — unatkozig. ! Hátok mögött ruhasusogását hallanak. Ott jön a junói termet, venusi arez ! Gyula tüntetőleg pislant rá. Tihamér szívélyesen üdvözli. Ö kecsesen hajtja fejét s mosolyogva adja vissza a köszöntést. Mikor eléggé előrehaladt, Gyula meglöki Tihamért és áugva kérdi tőle. — Hát te ösmered ? Kz az én felfedezett Angyalkám ! Ki ez ? Kz az újonnan kinevezett polgári iskolai tanitönő. Szegény lány, de szép és müveit. Ha bankár lennék, elvenném ! Hát ez a választott V Bemutassalak neki '? Gyula boszankodva szólt : — Hagyd, el kérlek ! Azelőtt sokkal szebbnek találtain ! w