Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-08-23 / 34. szám

2 PÁPAI KÖZLÖNY 1896. augusztus 16. beszél belölünk, midőn azt mondjuk, hogy nem nevezhető egészséges' gazdálkodásnak, mikor a város elkölti összes vagyonát, emellett adóssága van s mindennek dacára a legszükségesebb dolgok, melyeket bizonyos tekintetben életkérdésül lehetne tekinteni — nem halad előre. Nem jól van ez .igy, ez nem lehet jó ! Itt van a legfőbb idő, hogy a városi képviselők több érdeklődést tanúsítsanak a város költségirányzatával szemben. Nem a levegőbe pingált különféle szép s nálunk r°ndesen szalmatüzzé vált intézmények:^! kell vesződni, hanem teremtsüní első sorban egészséges reformokat. A gazdálkodási rendszer hibáit javit3' k k: s ezáltal igyekezzünk a polgárság terhé.i könynyiteni, mert csakis igy érhetünk célt. A város költségvetése a város számvevői hivatalában 15 napon át közszemlére van kitéve, bizony-bizony utána nézhetnének a városatyák, vájjon rendben van-e a város szénája. Mert az bizonyos, hogy furcsa gazdálkodás lehet az, midőn a városi pótlékot 43%-ról 53%-ra emelik anélkül, hogy erre okvetlenül szükség volna. Mert hát 6—7% pótadó különbség azt hisszük igen nagy rubrika egy város költségvetésében, egy olyan szegény város költségvetésében mint Pápa. Tessék megtekinteni a számvevőségi hivatalban a kölségirányzatot ! Ez volna a kötelessége minden képviselőnek, mert egy nap alatt ezt nem lehet átnézni. Már pedig nagyobbrészt csak a közgyűlés napján lesz a zárszámadás áttekintve. Ilyen körülmények között nem is lehet az egyes tételeket alaposan megvitatni. Igenis meleg érdeklődést kivánunk a költségvetés iránt. Dobjuk félre az indolenciát, mert városunk érdekében, különösen jelenlegi helyzetünkben fontos, dolgok várnak elintézésre. Nem ér az semmit sem, hogy hibáztatjuk a költségvetést és a pótadó emelést, hanem tessék a költségvetés és a pőtadó emelést, hanem tessék a költségvetés alkalmával érvekkel elöállani, mely a rendszertelen gazdálkodásra vezethető vissza. Igenis tessék a dolog bibéjére rámutatni, tessék a hibákra ráolvasni, mert a hallgatással azt érjük el, a mit eddig elértünk. A néma hallgatás miatt pang nálunk minden. A mit egy két egyén jónak lát, azt elfogadják szó nélkül és még ellenvéleményt is ritkán mernek kockáztatni. Ha nem akarnak felszólalni, akkor meg ne is sopánkodjanak és necsodálkozanak, hogy lényegtelen kellékké degredálja őket az alprófétákból alakult ferde közvélemény. Ezen segítsenek! Vegyék komoly megszivlelésül felszólalásunkat, érdeklődjenek a költségvetés iránt, lássanak hozzá, "tegyenek a város érdekében mindent, mert csakis akkor mondhatjuk majd igazán, hogy: Pápa nem volt, de lesz! Pollatsek Frigyes. A színészet érdekében. Hazánk művelődéstörténetében, de különösen nemzeti nyelvünk fenntartásában és fejlődése terén nemcsak a legválságosabb időkben, amikor minden erő és hatalom azon munkálkodott, hogy édes nyelvünktől is megfosszon, amikor már oly ritka volt a magyar szó, hogy csak a föld népenek ajkán csendült meg, — töltötte be a magyar színészet nemzeti hivatását, hanem még ma is kiváló szerepe jut nyelvünk müvelésében. A társadaimi műveltség emelkedése, a lélek nemes érzelmeinek fejlesztése körül szintén, mint egyik leghatalmasabb tényező a magyar színészet az, mely lankadatlan kitartással, fáradhatlan szorgalommal munkálkodik. Azok a vándorszínészek, a kik nyomor és szenvedések között, a legnagyobb nélkülözéssekkel, egyedül a hazaszeretet által lelkesítve teljesítették a kulturmissio nehéz feladatát, akik úgyszólván alapvetői voltak a nemzeti szellem feltámadásának, oly megbecsülhetetlen kincscsel gazdagították hazánkat, hogy ezért tartozásunkat részben is csak ugy róvhatjuk le, ha a jelenkor színészetét pártfogásunkba vesszük és ez által helyre hozzuk azt a mulasztást, a mely a múltból reánk maradt. Hajdan a magyar ember vándorkomédiásoknak tekintette azokat, akik, mint a színészet apostolai a legnagyobb szenvedések között, lelkük lángoló hevével csüngtek magasztos hivatásukon ; ma azonban már megváltoztak a viszonyok, a magyar müveit közönség egészen más szemmel nézi a színészetet, a mai társadalom ezt nem nélkülözheti, mert a müveit ember legnemesebb szórakozását a színház látogatása képezi, úgyannyira, hogy a szinpártolás a társadalom műveltségének egyik jelentőségteljes fokmérője. Pápa müveit közönsége szerény viszonyaihoz képest, az utóbbi években igaz jó akarattal s lelkesedéssel karolta tel a színészetet s minden lehetőt elkövetett arra, hogy színtársulata itt fentarthassa magát ; társadalmi uton tettekében tünt föl egy fiu, aki a nap minden részében minden körülmények között elalszik. Aki álomba tudná ringatni magát a halálos perceiben is. Hát ezt a regényalakot tettem tanulmányaim alapjává s nagyobb munkában fejtettem ki, hogy e különös alvási tulajdon ság milyen betegség. Miben rejlik az oka, mik hatnak rá s mi a következmény. Elképzelhető tehát ezen előzmények után, hogy az Adolf alvása nagy gyönyörűséget okozott nekem. Mert bár elméletileg részletesen is foglalkoztam ilyen beteggel, de a gyakorlatban még nem találkoztam vele. Pedig egy kicsit erre is szükégem volt. A remény, a kilátás, hogy Adolfban a keresett, a kutatott egyént megtaláltam, rendkívül felizgatott. Félelem, aggodalom is járult közbe. Hátha ez a legény nem aludta ki magát az éjjel s a mostani álmossága csak olyan, milyen gyakran előadja magát. Délben az elalvási jelenet ismétlődött, valamint este is. A szobaleany pedig azt jelentette, hogy Adolf napközben gyakran elaludt. Ha ült, ha állt, ha az ablakon kihajolt. Kilenc órakor azt mondtam neki, hogy visszavonulhat a szobájába, nincs rá szükségem Megiegyeztem azt is, hogy nem kell hajnalban kelni. Aludhatik hét óráig is. Ugyl történt. Kevéssel hét óra után került elő s a szakácsné szerint még hat órakor is ugy horkolt, mintha az egész városrészt föl akarta volna riasztani. Hat tüzér és egy ágyú nem képes csinálni olyan lármát. A legjobb falat akadt meg a torkomon a reggelinél, a mikor láttam, hogy Adolf szemei lehunyódtak s a feje csöndesen megbilent. Minden kétségét kizárólag aludt a legény. És aludt később is, minden lehető alkalommal. Elaludt akkor, mikor egy darab arany gurult a pamlag alá s ö igyekezett azt megtalálni. Négykézláb kereste az aranyat s ebben a helyzetben vett eröt rajta az álom. Elaludt ruhaporlás közben, és elaludt a fiakkerben, a mit a feleségemnek hozott a sarokról. A második héten már kétségtelen volt, hogy a kereset beteggel van dolgom. Hogy végre csakugyan ráakadtam arra az emberre, a kire Dieckens regénye figyelmeztetett és a kit elmélet utján magam elé állítottam. Meglehetésen természetes, hogy vallatóra fogtam a legényt. — Mióta ilyen álmos természetű maga, Adolf — kérdeztem tőle. — Mindig ilyen voltam. Az iskolában is elaludtam minden órán. — Hát játék közben V Például, mikor a társaival labdázott. — Akkor is kérem szépen. Arra ébredtem föl, hogy hátba vágtak a labdával. — És az éjszakái ? Milyenek voltak az éjszakái V — Azt nem tudom, mert ilyenkor mindig és azt álmodtam, hogy alszom. — És most, mit álmodik most ? — Most különfélét. Legutóbb a szakácsné . . . — Jól van. Minden hozzá vágott az elmélethez. A fickó egészséges volt, mint a makk. Még a foga sem fájt. Csak egy fáradság látszott meg rajta, hasonló a kimerüléshez. Kétségtelenül a sok alvás idézte elö. Az alvás, a mely ellen nem tudott védekezni. Tehetetlen volt vele szemben, a mint a kísérletek is bizonyították. Mert kísérleteket is tettem vele. Ez alkalommal mindig meghívtam egy-két oly kollegát, aki kételkedett az állításomban és aki valószínűtlennek jelentette ki az esetet, azt mondván, hogy elmélet az egész. Még kivételes esetek sincsenek. Egy ily alkalommal Adolfot egy karszékbe ültettük be. A mint ő ott helyet foglalt, egy odarendelt baka-trombitás a legerősebben elkezdte fújni a marsot. Olyan hasan, hogy minden idekiink tótágast állt. Ám amig mi a szó szoros értelmében idegesekké váltunk, addig őt elnyomta az álom. A valóságos, az igazi, a nem tettetett álom. Másképen is tettünk próbát. Kissé pikáns, túlságosan is szabad próbát, fényes eredménynyel. Adolf ott is elaludt, a hol a legálmosab ember is föl szokott ébrédni. Pedig nem volt több huszonöt évesnél. A negyedik hónapban már megszűnt minden kísérletezés, mert az eset kézzel fogható volt. Munkámat az ö megfigyelése alap-