Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-08-23 / 34. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1896. augusztus 23, 31. szám. I \ .tl I l L 0 \ V Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Egy aktuális kérdés. A város jövő évi költségirányzata — mint emiitettük — már kész s azt Pápa város képviselőtestülete már a jövö hó közepe táján kitűzendő kép­viselőtestületi közgyűlésen veszi tár­gyalás alá. Nem akarunk jelenleg a költség­irányzat részleteibe bocsájtkozni s nem is azért szólunk fel, de igenis köte­lességünknek ismerjük a városi képvi­selőket erre felhivni. Tesszük ezt azért, mert a tapasztalat azt bizonyította ed­digelé, hogy ép ezen fontos kérdésnél a képviselők a legnagyobb indolenciát tanúsítják. Pedig ez volt és ha igy folytat­ják, ez lesz őrökké veszedelme váro­sunknak. Marad minden a régiben. Azaz dehogy marad, a városi pótlék évről-évre szaporodik és ma már ott vagyunk, hogy a jövö évi költségirány­zatba 53'8% van pótadóként feltün­tetve. Lamentálunk, sopánkodunk, hogy ez már tűrhetetlen, de azért nem te­szünk ez érdemben semmit, hanem összetett kezekkel s nyitott szájjal vár­juk továbbra is a sült galambot. Ha igy folytatjuk, akkor elérjük azt, hogy olyan elvek és eszmék fog­nak kerülni felszínre, melyek épen homlokegyenest fognak ellenkezni vá­rosunk felfogásával, gondolkozási mód­jával és akaratával. Hogy ez igy van s igy lesz, arról már több adta alka­lommal meggyőződhettünk és igy okul­hatnánk is. Halljuk hangoztatni, hogy ezen 53*8% pótadó kivetését körülbelül 6%-al apasztani lehetne, s hogy a költségvetés elkészítésénél kisebb-na­gyobb hiányok észlelhetők, de mind­ennek dacára a legcsekélyebb érdek­lődést nem tapasztalunk, mely arra hagyna következtetni, hogy a költség­vetésben felvett többlet a minimumra degredáltassék. Tanácstalanul állunk és nincs ki segítene ezen. Azok kik segíthetnének ezen, nem törődnek a város ügyeivel, nem jelennek meg a gyűléseken, pe­dig hát az ö bőrüket is érinti a pót­adó emelés. Foly ugyan a panasz, az elégedetlenség, hangoztatják a szavu­kat, de nem ott ahol kellene a ta­nácsteremben, hanem a kaszinó ter­meiben. A jövö évi költségvetés olyan fon­tos aktus városunk jövőjére nézve, mely a városi képviselők kötelesség teljesítését a legnagyobb mérték­ben hivje fel. Itt az alkalom, tegye meg a képviselőtestület köteles­ségét. Vannak városunknak elég kép­viselői, kik ez ügyben felszólalhatná­nak, csak akarat kell hozzá. Élénk emlékezetünkben van a mult évi költségirányzat letárgyalása. A szó szoros értelmében le lett da­rálva és a képviselők csupán az „Áment" mondták rá az egész tételekre. Ilyen módon történt meg a tavalyi költség­irányzat letárgyalása. Pedig hogy ez nem jól van igy, mutatja ezt az idei költségvetés. Mindenre költekezünk, csak ami legszükségesebb az nekünk — Hekuba. Nem vádképen mondjuk, nem is a támadás hangját használjuk, csakis a város iránt érzett őszinte jóindulat Beilol} ecjy s^ol^z le<árvyr®l. Méh a&emü dj.f'p, t>z>okc fio iá nu 9ltoH?an.'f! én oafamit ÍI fieSunnett engedje nt aj fiait. Szomjai vacjijofi 5 et a fiatom Od ani a s:.oinjamat . . . esetibe a&tán . . . a&táu . . (Boófíofja 1 uecj aj fiamat ! II. oHVfi s&emii í>&c'p s&őfie fánij 5tlon3anefi én ^ijet Jfoa íj m léyed ofijan fii ven clqa&án $z>eve\leh ! öUt mon3anam, a*, enijem <fl $t\ved a33 néném a:, enijém — s&őfie fántj ^Ifijij ó tie3 téyen. 111. £)tem 3afofoft aofta tő 662 díéft MMuii 5-&ep süöfie iánxitót, tec 9um Safofofi iofia tö&&é jövő tőt Gof3oijxn^zóC. az- a fm fán tco posocjáa memj az• a dftcp aszott c Híd lann ecsfic felt ! Az álmos Adolf. Az az Adolf, a kiről itt szó lesz, az inasunk volt. Halavány arcú, vézna legény, vörös szemekkel és semmit mondó tekintet­tel. Szorgalmas a csodálatosságig és ször­nyen álinos. Mikor először állított be hoz­zánk s a bizonyítványait megmutatta, el vol­tunk ragadtatva. Soha se olvastam olyan bi­zonyítványokat, mint az övéi voltak. Leg­utóbb is két évig szolgált egy helyen.A gaz­dája majdnem hogy költői elragadatással irta meg véleményét a szorgalmáról, meg a becsületességéről. Nem ö mondott föl neki, nem ö küld te el; Adolf maga kívánkozott a helycserére, mert tapasztalatokat akart gyűj­teni. Mondani sem kell, hogy készségesen, örömmel alkalmaztuk. Ragyogva tisztán ál­lított be bontban reggeli hat órakor, anélkül, hogy parancsot várt volna, nekiesett a sza­lonnak s olyan tisztogást vitt végbe, a mi­lyenről fogalmunk sem volt soha. Aranyat lehetett volna igérni— és pedig minden koc­káztatás nélkül — minden egyes porszemért. A parkett épen olyan tisztán mutatott vissza mindent, mint a tükör. A reggeli alkalmával meglepően ki volt nyalva s nesztelenül, valami bámulatos ügyes­séggel szolgált föl. A legelső báli gigerlinek nem volt a keztyüje olyan fehér mint az övé. Hanem, a mint parancsra várva, ott állt a hátam mögött : állva elaludt. Az egyik leányom vette észre és nyomban figyelmez­tetett rá. lie kell vallanom, hogy különös egy legény volt, a mint peckesen állt és aludt. A feje meg-megbillent, a teste meg­megrándult, de csak könnyedén és pillanatra. De a legelső szóra, a legelső mozdulatra föl­ébredt s nem látszott rajta az a zavarodás, az az összerezzenés, az a buta tekintet, a mivel az álmukból fölriasztott emberek szok­tak birni. Épen ugy elvégezte a dolgát, mintha ébren lett volna s minden figyelmét a kiszolgálásra összpontosítja. Meg kell itt jegyeznem, hogy orvos va­gyok. Nem közönséges, sablonos orvos, aki elvégzi a rendelését és legjobb lelkiismerete szerint szállít a másvilágra. Nem ilyen va­gyok. Szeretem a különös eseteket. Megfi­gyelni, megírni s odaállani a tudós világ elé. Hogy ime, tisztelt tudós világ itt van egy érdekes eset. Én jöttem rá, és figyeltem meg s én vontam le belőle a hasznot adó eredményt. Az Adolf megjelenése előtt épen egy nem mindennapi esettel foglalkoztam, de csak elméletileg. A Dickens regényeinek egyi-

Next

/
Thumbnails
Contents