Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-07-05 / 27. szám

1896. junius 14. PÁPAI KÖZLÖNY 7. lanul a kormánynak átadja. A szerződés megkötésével és annak törvényhatósági jóváhagyás kieszközlésével a városi tanácsot bizza meg. A névszerinti szavazás alkalmával 37 szavazat a Csajthay telek megvételére 28 szavazat ellenére volt s igy 9 SZdVCLZat többséggel az áll. val. javaslata mellett döntött a közgyűlés. V. A tanitó képezde céljaira felajánlott telek helyének kijelölése és megvétele. Felolvastatott Darányi Igna.cz földmivelésügyi miniszternek a kultusz ministeriumhoz intézett és a városi tanácshoz másolatban beküldött átirata, melyben a tanitóképezdei célokra a földmives iskola közvetlen szomszédságban óhajtja, a felajánlott telket kijelölni. A közgyűlés ezt figyelembe véve elfogadta az áll. vál. javaslatát mely szerint: A tanitóképezde céljára a földmives iskola közvetlen szomszédságúban levő Kis Lajos, Kovácsics Gábor és József telkeit jelöli ki, melyek e célnak teljesen megfelelnek s a /beszerzett kötelező nyilatkozatok alapján 5800 forint vételárért megszerezhetők. Több tárgy nem lévén napirenden, a polgármester mielőtt az ülést befejezettnek mondotta volna ki, köszönetet mond azon képviselőknek kik a Csajthay telek megvételére szavaztak, mert ezáltal a városnak 20000 fői intőt mentettek meg. Nőegyleti kóstoló. A pápaijótékony nőegylet,a minden évben rendezni szokott » Kóstoló « ját mult hó 28 án—vasárnap —- tartotta meg a ref. főiskola kerti helyiségében. A mi szint, hangulatot, ünneplő kedvének hangját és képét egy város produkálhat: az mind látható és hallható volt ezen az eleven, nyüzsgő, nagyarányú panorámán, mely hiven visszaadta a kedélyes és jótékonyságáról elösmert, Pápa város közönségét. A kóstolóra gyönyörű idő kedvezett s a közönség karavánszerüleg tódult a kollégium kertbe. A közönség oly tömegesen érkezett, hogy a pénztárnál levő úrhölgyek csak nagy nehezen tudtak a belépti jegyek kiadásával a folyton tömegesen érkezőkkel lépést tartani. Este 7 órakor már több mint 1000 belépti jegy lett kiszolgáltatva. A kollégium bejáratánál, hol a pénztár volt felállitva, Bermüller Alajosné, Kis Ernőné, özv. Kreisler Józsefné, Sebestyén Dávidné és özv, Schlesinger Mórné fogadták a közönséget. Ugyanott láttuk egész seregét a szebbnél szebb fiatal leányoknak, kik a belépőket valóságos ostrommal fogadták és kínálgatták a »Világ postá«hoz szükséges levelező lapokat 5—10 krajcárjával. A kerti helyiségben különböző sátrak voltak felállítva, a hol étel és ital volt kapható potom 10 krajcárért. Micsoda üzérkedés folyt itt ezekben a pünkösdi királyságot élő sátrakban, melyekben ragyogó asszony és leányszemek osztogatták és kínálgattak ételt italt. A pincéri teendőket fiatal hölgyek végezték és hordozgatták a sört bort, fagylaltot, kávét és hideg étkeket. Gyönyörű látványt nyújtott a kerti helyiség. A sátrak kivül forgalodó diszes hölgy és férfi közönség, a folyton érkezők csoportja, a nyüzsgő tömeg, az élénkség a vidámság zaja emlékünkbe varázsolta az ezelőtt 3 évvel rendezett bazár mulatságot, melyet szinte a nőegylet a veszprémi tüzkárosultak javára rendezett. Valóságos ostromnak voltak kitéve az egyes sátrak s alig győzték a kiszolgáló hölgyek a közönséget kiszolgálni. Az étkek kiszolgálásánál Galamb Jószefné, Steinberger Lipótné, Pentz Józsefné, Németh Imrénné, Harmos Zoltánné, a czukrászdánál: Wéber Rezsöné, Kluge Károlyné, özv. Marinczer Antalné, a gyümölcs sátorban: Steiner Ignáczné, Weisz Sámuelné és Obermayerné tevékenykedtek. A bort, kávét: Suoboda Vencelné, Kovács Istvánné és Szíjgyártó Gyuláné árusították. Mig a közönség az asztalok körül az étkek és italok fogyasztásában talált élvezetet, addig a fiatalság a »Postás Milkák«nak adott dolgot-. Járta a »Világ posta« amúgy Isten igazában. Csak ugy izzadtak a levélhordók a levelező lapok kézbesítésében. A közönség mulattatására közbe-közbe volt zsákba futás, f bábszínház és egy léggömb feleresztése, mely utóbbi sehogysem akart felszállni, mely sikertelenség is sikernek mondható, amenyiben ezen is jól mulatott a közönség. A táncz, mely már a délutáni órákban vette kezdetet, tényleg csak akkor fejlődött arra, midőn 8 órakor a lampionok és mécsek kigyuladtak. Járták is folytonos tűzzel és kitartással egész éjfélig, amikor is a mulatság — mint rendesen véget ért. Mielőtt az ugy anyagilag mint erkölcsileg fényes sikerű mulatságról szóló tudósításunkat befejeznők, kötelességszerüleg kell dicsérőleg megemlékeznünk Sült Józsefné a nőegylet elnökéről és Mészáros Károly rendőrkapitányról, kiknek oroszlán része van a mulatság fényes sikerében. Határt nem ismerő buzgó és fáradhatlan közreműködésüknek tulajdonitható nagyrészt azon siker, melyet a kóstoló rendezésével elértek. Dicséret illeti még meg azon lelkes hölgyeket is, kik a jótékony czél iránti tekintetből közreműködtek és hivatásuknak minden tekintetben a legnagyobb készséggel megfeleltek. — Igen, az emlékkönyvet? Szólt szórakozottan Szegő. És egy pillanatig elgondolkozott. Villámsebességgel hajszolták egymást az emlékek Szegő lelkén keresztül — s kibontakozott belőlük Margit leányarcza. Az emlékkönyvvet kezébe vette s kinyitotta. — Keresi a versét ? Még benne van, ugy e mama? S Szogö bontogatta a kék bársony emlékkönyv lapjat, megtalálta a verset. A papír megsárgult, j, 1 lük fénye is elkopott és olvasta hangc an .. strófákat. Arcza kipirult, a hangja \.i r3szketett s lopva oda-oda nézett a fiatal zony arczára. Bizony nem látott rajta semmi. A nagy majolika lámpa virágait nézegette egykedvűen unottan. — Nos, hogy tetszik a vers ? Margit összerezzent, majd hirtelen Szegő felé fordította arczát s mosolyogva válaszolt . . . — Ugyan, hát maga még most sem felejtette el a verset? Bizony én már rég elfeledtem ! És odakint megint megered a hó, lassan lassan boritgatta fehér takaróját az alacsony rózsabokrokra. Betakarta egészen. gatta a fiatal asszony arczát. Ha vevő nem volt a boltban, meg is csókolta. És csendesen éldegéllek tovább. Az üzlet virágzott, gyarapodott a vagyon s Margit napról-napról látta, hogy Demjén csak azért dolgozik, hogy bőviben legyen minden. A férje nem törődött mással, csak az üzlettel, meg vele. És lassan mind jobban vonzódott hozzá, megszokta már a férjét s ha este szokottnál későbben jött haza, nyugtalanul nézte az órát s ha megszólalt az előszoba vékonyszavu csengetyüje, az ajtóig szaladt eléje. Karácsony táján, mikor fehér hótakaró födte be az utcákat s messze a földet mindenfelé, látogatóba hazament az asszony. A mama napokkal előbb hirdette jöttét. S mikor a sárvári asszonyok meglátták Demjénnét, a földig érő plüseh téli kabátot, a mogyoró nagyságú boutont, akkornap minden egyébb themát száműztek a sárvári jobb társaságból. A nagy-utezán jártak akkor is, mikor Takácsné meg Margit Szegő Bélával először találkoztak azóta, hogy Margitból Demjénné lett. Szegő már messziről ki akarta őket kerülni, de Takácsné megszólította : — Hova, kedves Szegő ur? Nézze, itt van Margit is! A fiatal asszony nyugodtan állta ki Szegő tekintetét s barátságosan nyújtotta feléje keztyüs kezét s nógatta, hogy menjen velük sétálni. Az uton a mama mögöttük haladt s minden ismerősével megált egy-két szóra. Szegő meg az asszony messze elöl jártak, banális köznapi dolgokról folyt közöttük a beszéd, mintha két régi ismerős találkozik ogymással, a kiknek nincs semmi mondani valójuk. Már Takácsék házánál jártak, Szegő búcsúzni kezdett, de a mama nem engedte. — Jöjjön, Szegő ur, Margit jó cognacot hozott Pestről, a vöm küldte nekem, kóstolja meg . . . S a fiatal ember nem igen kérette magát. Bent a házban minden a régi helyén volt. A kis kertnek rózsafáit szup-kötés borította. Erre hult a hó, s lábnyi vastagságban feküdre meg az udvart, meg a kertet. Á kis szobában ültek, az asztalon néhány könyv hevert, — a kék bársony .emlékkönyv is ott volt. Most már bátrabban beszélgettek, volt is miről, A sarokban, hol egykor Margit könyv| ves polcza állt, hatalmas Makart-csokor ter' jesztgette szalma-virágait. — Nini, hát a könyveket is elvitte magával nagysád ? — A mama bepakolt néhányat, de az emlékkönyvet itt hagytam.