Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-07-05 / 27. szám

(j. PÁPAI KÖZLÖNY 1896. junius 4. Változatos műsorunk volt a mult héten. Érett ifjak mulatsága, József főherczeg városunkbani tartózkodása, nőegyleti kóstoló és népünnepély és végül városi közgyűlés, mind megannyi hálás théma arra, hogy kész örömest emlékezem meg róluk. Kezdjük elölről. Jiz érett ifjak mulatsága a Griff nagytermében játszódott le igen szép eredménnyel. Tulajdonkép ezen juniálist a kaszinó kerti helyiségében kellett volna letánczolni, de Pluvius uram rossz előjelei az ifjúságot előre látóvá tette s nem akarva »reskirt kucséber«ezni a mulatságukat tető alatt biztosították. A mulatságról valami különös feljegyezni valóm nincs. Az évről-évre hagyományos kitűnő jókedv es fesztelen vidám hangulat jellemezte azt. Az ifjúság tancolt, mulatott, evett, ivott, újra táncolt, újra ivott s ebben a variatioban mulatott egész reggeli 5 óráig. Voltak aztán köztük kiválö egyeniségek, kik sokat táncoltak, de legtöbben olyanok kik sokai ittak. Ezzel aztán mindent megmondtam, a mit tzen mulatságról krónikái tisztemtől megkövetelhetnek. A krónikái tisztemtől elté

rőleg lehetne ugyan a szerelmes párokról, a mulatságon kifejtett szerelmi vallomásokról, a nevetséges ideálokról megemlékezni, de ezek csak akkor bírnának érdeklődést kelteni, ha azokat névleg szabadna megneveznem. Beláthatják tehát, hogy ily körülmények között, jobb ha erről nem szól a krónika. Nagy lelkesedéssel fogadtatott azon örömhír, hogy József főherczeg a helybeli huszárezred szemicjére városunkba érkezik. Bárha a hivatalos fogadtatás felsőbb rendelet folytán kikéretett, a városi hatóság kieszközölte hogy a legmagyarabb érzelmű főherceg a város küldöttségét megérkezte után a Griff' szállodai lakásában fogadja. A városi küldöttségét a polgármester betegsége folytán a helyettes polgármester vezette a főherceg elé. A fogadtatás alkalmával eltekintve azt, hogy a helyettes polgármester a Fenseges urat folyton »Felséges« cimmel illette s hogy a főherceget arra kerte, hogy »legkegyesen jól érezze magát városunkban« nem történt egyebb feljegyzésre méltó. A főherceg másnap díszebédet adott, a melyre a város egyes kiváló ferfiai is hivatalosok voltak. Ezen meghívást a meghivotattnak tudomására hozni a főherceg udvarmestere a helyettes polgái mestert bizta meg. A helyettes polgármester eleget tett ugyan ezen megbízatásának, de nem tette azt baklövés nélkül. Nem vehetjük ezt tőle rossz néven, hisz rendes körülmények között is teszi ezt, hát mikor egy főherceg megbizatás teljesítéséről van szó. A helyettes polgármestertől nem várhatunk udvari szabályrendeletek tudását, mikor a saját város szabályrendeleteivel sincs igen tisztába. Megtörtént ugyanis, hogy főherczegi meghívottak egyike esik akkor tudta meg, hogy ő is hivatalos volt a főhercegi ebédre, a midőn már az ebéden a fekete kávét szörcsólték. A helyettes polgármester ugyanis a meghivott nevében mondott le a diszebédről, mivel az illetőt szorgos keresés után sem tudta feltalálni. Nem akarjuk feltételezni a h. polgármestertől hogy ezt rossz akaratból tette, hisz ezzel több étel ugy sem esett reá, de mindenesetre nagy hibát követett el. A rossz nyelvek azt mondják, hogy ezen baklövést ijedtségből tette. Az hirlik ugyanis, midőn a főhercegi utasítást kapta a meghívókra nézve, teljesen agóniába esett és fűhöz, fához szaladt informátiót kérni, hogy ilyenkor mit kell cselekedni. Az egyik rendőr útbaigazítása után történt az is, hogy a fel nem talált meghivott meg nem jelenését az udvarmesternél bejelentette, A hiba megtörtént, ezen már segíteni nem lehet. Felkéretteim azonban az illető meghivott egyéntől arra, hogy adjam tudomására a h. polgármesternek, miszerint adandó alkalommal egész bátran vegyen egy küldöncöt és értesítse őt az oly magas vendég meghívásáról ő szívesen megtéríti Önnek a küldönc dijat, a mily kész örömest megtérítette volna ezt ez alkalommal is. (Lehet hogy talán e miatti bizonytalanságba nem lett kézbesítve a meghívó ! Szedő.) De elég lesz ebből ennyi! A pápai jótékony nőegylet kostolójáról is meg akarok emlékezni de talán szivesebben mint az előbbi baklövésről. Rövid leszek, pedig ha ugy a szájam ize szerint Írhatnék se vége se hossza nem volna ennek a thémának. Pannoráma vagy ha jobban t»lszik éljünk a helyzet elnevezésével »Dióráma» volt a mulatság színhelye. Azt a tarka, nyüzsgő, vidám társaságot hiven viszatükrözni nem lehet, azt csak a fénykép tudná megmagyarázni. Kr.r is nem volt a városunkban időző »Dióráma« tulajdonosának ezt megcselekedni. Nem rosz üzletet csinált volna ezzel a csoportozat bemutatásával. Minden évben van a nőegyletnek egy »Stecken Pferd«-je, mellyel a közönség érdeklődését fel tudja ébreszteni. Ez alkammal a »Világ posta« járta. A fiatal hölgyek egész gárdája mozgositva lett e célra, kik a levelező lapokat árulgatták. A levelező lapok kézbesítését 15 tess »Postás Milka« eszközölte, kik a level szekrényeket oldalukon hordozgatták. A »Pöstás Milkák«f eskü alatt lettek alkalmazva, de sokan panaszkodtak, hogy ezzel visszaéltek. Azt is hallottam hogy az egyik »éretlen« kis Milka a másnak szóló szerelmi levelezőlapot elolvasta és csupa féltékenységből a saját mamáj 11J; panaszolta el a hűtlenséget. Volt is ám ribbilio ennél a mulatságos tréfánál. Olyanokat Írogattak egymásnak inkignitó, hogy csakúgy »krach«olt bele a szerelem es örökség. De nemcsak szerelemről szólt a levelezes. írogattak ott egymásnak tiszta igazságot, mert tudtak, hogy itt nem törik be a fejét. Nemcsak a fiatal leányok, de a ferjes asszonyoknak is kijutott a bókból meg a nem szívesen olvasott igazságból. Az egyiket elmondották a iegszeretetremeltóbb nőnek, a másikat a legkedvesebb mamának, a harmadikat fukar asszonynak, ki az étel kiosztásban a nőegylet kontójára fukarkodott. (Hisz ez csak dicsőség 1 Szedő.) Erről a világ posta csipkedésekről .ok jegyzeteket tettem, de eléggé sajnálom, hogy eskü alatt tett Ígéretem folytán nem közölhetem. Meg kellett Ígérnem, hogy nyomdafesték alá nem kerül, de nem esküdtem arra hogy jegyzeteimet magánosoknak el nem árulhatom. Tehát a ki ezekre kíváncsi, ugy legyen szerencsém lakásomba, kesz* örömest szolgálatára állok. Végül a keddi rendkivüli közgyűlésről kellene meg megemlekeznem. de erről majd csak a jövő számban. Sok minden tőrtént 1 ott olyasmi, a mi bővebb megemlékezésre vár ! s a mihez jelenleg keves tér van engedelyezve. FRICI. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy a polgármester József főherczeg elutazása után rögtön egészséges lett. Az hirlik, hogy Szokoly h. polgármester olyannyi tremázott a József főherczeg által adott ebéden, hogy a kanalat is késnek nézte. Az hirlik, hogy a helyettes polgármester a József főherczeghez intézett üdvözlő beszéd hatása után kénytelen volt rögtön megfürödni. Az hirlik, hogy Kende városi képviselő azért nem szavazta meg a tanítóképezde céljaira javasolt telket, mivel ő nem akarja, hogy Pápa városa Tapolcafőnek építsen iskolát. Az hirlik, hogy a tanítóképezde ügyében »klikk« szag volt érezhető. Az hirlik, hogy Csajthay városi képviselő legközelebb bankettet rendez azon képviselők részére, kik a Csajthay telek megvételére szavaztak. Az hirlik, hogy Steiner dr. a legutóbbi közgyűlésen nem mint városi orvos, hanem mint városi képviselő blamirozta magát. Az hirlik, hogy Bognár és Kocka képviselőknek kilátása van, hogy a legutóbbi közgyűlésen tartott beszédeik miatt »csunya zenét« kapnak. Az hirlik, hogy a városi tanácsnak a kiállításra beküldött határozatai az alvó fakirt álmában ugy megijesztette, hogy rögtön felébredt. Az hirlik, hogy a nőegyleti kóstolón sok ideál ból odaál lett. Az hirlik, hogy a nőegyleti kosion több fogadatlan prókátornak, levelező lapon adták ki az utat. Az hirlik, hogy a nőegyleti kóstoló alkalmával egy fiatal leány mérgében lenyelte a »Világ posta« utján számára czimzett levelező lapot. Az hirlik, hogy a nőegyleti kóstoló alkalmával eskü alatt felfogadott »Postát Milkák«ra sok pana?^ érkezett. Az hirlik, hogy egy uj utcai Postás Milka a kézbesítés végett reá bízott levelezést előbb a kíváncsi mamájának adta át elolvasás végett. Az hirlik, hogy egy szőke kis leány alig győzte kiváltani a »Világ postán« érkezett szerelmi levelezést. Az hirlik, hogy a csóthi plébános ugy kacsingat régi gazdasszonyára mint a vidéki kutya a furkós botra. Az hirlik, hogy a marcaltői plébános a mult héten ugy megszagolta a »mi atyánk«os kancsót, hogy a Marczal folyót is gyalog-utnak nézte. Az hirlik, hogy a s. vásárhelyi plébános mostanában ugy hallgat, mint az a bizonyos valami a fiiben. t\z hirlik, hogy egy helybeli »kékszemű** barna kis leány csak akkor számithat viszont szerelemre, ha saját nevében vagy személyesen mondja el azt, a mit levélben niegirt. Az hirlik, hogy a n. gannai plébános utóbbi időben ugy habzik dühében, mint egy agyon hajtott fiakkeros ló. Az hirlik, hogy a gannai plébánosnak temetésére a »Pápai Közlöny* szerkesztősége már előkészületeket tesz,