Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-07-05 / 27. szám

PÁP AL KÖZLÖNY 1896. julius 5. Városi közgyűlés. Városunk fejlődésére kiható és fontos ügyek elintézése volt napirendre kitűzve a kedden megtartott rendkívüli közgyűlésen. A városi képviselőtestület tagjai felfogva ezen ügy fontos érdekét a rendkívüli közgyűlésen igen szép számban megjelentek és hivatásuknak megfelelve a kérdések megvitatásában számosan szólaltak fel. Mielőtt a közgyűlés lefolyásáról részletesen beszámolnánk, nem mulaszthatjuk el erre vonatkozólag megjegyzésünket megtenni, melyeket nézetünk szerint a közjó érdekében meg nem tenni, kötelesség mulasztás volna. Ezen megjegyzésünk a polgári leányiskola és a tanítóképezde ügyére vonatkozik. A képviselőtestület a polgári leányiskola céljára 9 szótöbbséggel a Csajthay telek mellett határozott. Jóllehet ezen határozat homlokegyenest ellenkezik a mi véleményünkkel, amenynyiben kezdettől íogva ellene voltunk ezen telek megvételének, mindazonáltal a többség nyilatkozata előtt, meg kell hajolnunk és bele kell nyugodnunk. De rosszall unk kell a polgármesternek a közgyűlés végeztével tett nyilatkozatát, ki köszönetet szavaz ama képviselőknek, kik a Csajthay telek mellett szavaztak s egyúttal elösmerést szavaz azoknak, mert ezáltal a városnak 20000 irtot mentettek meg. Tudtunkkal a polgármester is ellene volt a Csajthay telek megvételének sőt mi több ő kötötte meg az ideiglenes szerződést a YVoyta-Hets-féle telek ügyében, melyet e célra óhajtottak megvenni. Hogy a képviselőtestület a Csajthay telek megvételét szavazta meg, ez a véletlen dolga, de ez még nem jogosítja íel a polgármestert hogy az ellenvéleményü képviselőkkel szemben provokálólag lépjen fel. Ez csak rossz vért szülhet azok között, kik belenyugodtak a többség határozatával szemben és kik ezen polgármesteri nyilatkozattal a már nyugodt szenvedélyeket felkorbácsolva látják. Másodsorban a tanitó képezde ügyében van egy megjegyzésünk. A képviselőtestület egy ministeri átirat behatása alatt a földmives iskola mel letti telkek megvásárlását határozta. Jóllehet ezen határozat egy szavazat kivételével egyhangúlag hozatott, mégis ebben a klikk működését látjuk. Aki viszonyainkat ismeri, az igen jól tudhatja, hogy ezzel a határozattal arczul csaptuk önmagunkat. Lesz alkalmunk ezen kijelntésünket már legközelebbi számunkban bővebben megmagyarázni, most csak azt jegyezzük meg, hogy ezen ministeri átiratbői mi nemcsak a lábat, de a provokált magánérdeket látjuk. Majd erről is beszámolunk a a jövö számunkban. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Elnöklő polgármester midőn a szép számban megjelent képviselőket üdvözli és a jkönyv hitelesítésére Wéber Rezső, Saáry Lajos, Baráth Ferencz, dr. Kende Ádám és Mattus György képviselőket kéri tel, a közgyűlést megnyitottnak kimondja. Miután a mult ülés jkönyve felolvastatott s az észrevétel nélkül tudomásul vétetett, a közgyűlés a napirendre kitűzött tárgysorozatra tért át. I. A major utcai bordélvMzak áthelyezése tárgyában beadott indítvány. Miután Bognár' és Kocka képviselők az ügy sürgős voltát kérelmezik és a jelenlegi tarthatlan állapotot íllustrálják, Mészáros rendőrkapitány megnyugtató válasza után, a közgyűlés az áll. választmány javaslatát fogadja el, mely szerint: tekintettel arra, hogy a bemutatott ügyiratokból ez< n kérdésben jelenleg érdemileg intézkedni nem lehet ezen kérdés tanulmányozása és ennek eredményéhez képest vélemenyes előterjesztés végett azon utasítást adja ki az iratokat a városi tanácsnak, hogy az engedélyezett négy bordélyház számára három hónap alatt 3—4 alkalmasnak látszó utcát hozzon javasialba. II. Az ág. hitv. ev. gyülekezet és izr. hitközség kérvénye a ioo°/

0-kal telemelt évi segély fentartása iránt. Felovastatott az áll. val. javaslata, mely szerint ezen segély további meg nem adását véleményezi a képviselőtestületnek. Ezen javaslat mellett Steiner dr. emelt szót, mire Koritschoner dr. képviselő indítványozta, hogy ezen segély további 3 évre adassék meg. Heves vita után, melyben JVéger, Antal, Bognár, Barthalos, Steinberger, Mészáros rendőrkapitány, Galamb, Kende dr. és Baráth Ferencz képviselők vettek részt, a közgyűlés nagy szótöbbséggel a Koritschoner dr. indítványa mellett határozott, mely szerint : az ezelőtt 3 évvel 13600 frtra felemelt hitközségi segélyt még 3 évre vagyis 1889 évre mind a négy hitfelekezetnek megfelelő aránybani felosztás mellett megadja s e célból ezen összeget már a legközelebbi költségvetésbe felvenni a városi tanácsot utasítja. III. A gyimóthi utivám céljaira Molnár Gábor házának megvétele. Miután a képviselőtestületi tagok elegendő számban nem voltak jelen, ez ügyben ujabbi 15 nap közbevételével közgyűlés lesz egybehiva, melynek határidejéül julius hó 18 napja lett kitűzve. IV. A polgári leányiskola részére felajánlott telek helyének megállapítása esetleg megvétele. A közgyűlés névszerinti szavazással döntött e kerdésben az áll. választmány javaslata mellett, mely szerint: A polgári leányiskola céljaira Csajthay Dánielnek a Jókai Mór utcában levő üres telkét 5000 forintért megveszi és dijtapirosabb lett. a mint a versnek egy strófáját hallotta. Há sem nézett Demjénre, az meg lopva vetett egy-egy pillantást a leány kipirult arczára. Majd megszólalt Margit. — Szegő Béla irta, ugy-e szóp, nagyon szép az a vers. Minden szavát könyvnélkül tudom, érzem, hogy sohse fogom elfelejteni. — A verset, vagy az irőját kötekedett, Demjén a leánynyal. — Mire való ez a kérdés, miért feleljek éppen magának. Oh ez a vers beh gyönyörű, beh szép, érje be azzal, ha a verset dicsérem, mert tetszik, mód nélkül tetszett már akkor, a mikor először olvastam s még most is . . . — Nekem most sem tetszik. Meg azután nem is szeretem a verseket. Én a próza embere vagyok, az irodalommal keveset törődöm. A ceyloni kávé-jelentéseket, meg a brazíliai czukorüzlet jelentéseit, azokat olvasom én, ez kell nekem. Mondja csak, mire vitte Szegő Béla, pedig novellákat is irt ! Ugy-e, ma sem jutott tovább a versnél, meg a versnél, meg a novellánál. Édes Margit, az életben nem sokat adnak a versekre. Négy szobás lakás, ötezer forint évi jövedelem, két cseléd -- ez az élet költészete, a többi üres szóvirág, czifra buborék. A leány felemelte a fejét s daczosan nézett Denijón Gyuri szeme közé. Mintha az ajka reszketett volna, mintha az arcza is pirosabb lett volna, mint máskor. — De jól tudja T)emjén, szólt a leány kissé vibráló hangon. A czukor meg a kávéjelentésekben persze, hogy nincs szó poézisröl. Ugy-e barátom, azt akarta mondani, hogy a valóság, az valami ; — az ábránd, a remény, a vágy az mind ostobaság. Igaza van, nagyon igaza van. Demjén mohón kapott a leány minden szaván. — Ugye, igazam van ? Hisz akkor szólhatok. . . . — Felesleges, kedves barálom. Délelőtt mondta már a mama. Nem bánom, a felesege leszek. II. Tulajdonképpen sajnálták a leányt, meg Szegő Bélát. A kis vidéki város publikuma rég egymásnak szánta őket, meg is szokták ezt a két embert egymás mellett látni s ha az egyik a másik nélkül volt valahol, szörnyen inegcsipkedték, hol van Szegő, mit csinál Szegő ? Hát Margit nem jön el, mikor volt ott, készül-e az uj ruhája ? Mert tudták, hogy évek hosszú során keresztül minden nap látták egymást, nem is gondoltak arra, hogy Margit 11c legyen valamikor Szegő Béla felesége. Ezért beszéltek aztán olyan sokat a leány kézfogójáról. Sajnálták a leányt, féltették a fiut. Mindenki azt hitte, hogy egymás nélkül meg nem élnek, csak ők tudták, hogy bizony egy szép napon a mama holmi száraz bokrétákat, fakult leveleket, néhány értéktelen könyvet a sütő kemencze torkába sülyeszt. Mikor pedig az esküvő is megtörtént s Demjén Gyuri elvitte Pestre a feleségét, egy ideig még kérdezte a szőke fiskálisné, meg a kis doktorné : — Ugyan kedves Szegő, mikor látta Takács Margitot V A férje nevén so'sem nevezték, azt hitték, hogy Szegő Béla szivesebben hallja, ha Demjénnét a leánykori nevén emlegetik előtte. III. A fiatal asszony nagyon hamar beleélte magát a boltosné szerepébe. Naphoszszant ült a kasszában s mintha világ életében egyebet nem mondott volna, mindég csak azt : Köszönöm szépen ! legyen máskor is szerencsénk. Ismerte már a vevőket, tudta, kivel kell pár szót az időről, a r elédekről is beszélni, a jobb kundsaftokkal kezet is szorított. S a férje, ha néha-néha előbujt a nagy könyvek mellől s látta, hogy a felesége milyen jól bánik a vevőkkel, odaszaladt hozzá s a pénztár üvegablakán keresztül megsimo-