Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-07-05 / 27. szám

J GL^K VI, évfolyam. Pápn, 8896. juláus 5, 27. szám, minden vasárnap. Közérdekű független hetilap. - Megjelenik ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Lapunk érdekében. vjulius elején uj előfizetést nyitunk független hírlapunkra, melyre a lap t. barátainak támogatását kérjük. / Ritkán foglalkozunk magunkkal és az a lelkes pártolás és támogatás, melyben a t. közönség lapunkat l részesiti, felment bennünket a vidéki lapoknál szokásos sippal, dobbal való j^lamirozás alól. A „Pápai Közlönyének létjoga van. Egy független, pártatlan, klikket és személyeket nem szolgáló, senkinek sem tömjénező, szókimondó hírlapra szüksége van Pápa városának. És bátran, büszkén mondhatjuk, hogy a „Pápai Közlöny" megfelel e hivatásának. Mi használjuk a megrovás hangját ott, a hol erre szükség van. Véleményünket, meggyőződésünket — mely csupán a közvélemény hü viszhangja — megmondjuk nyíltan, leplezetlenül. A „Pápai Közlöny" nem subventionált lap. Bennünket a nagy, igazságos közönség tart fenn. Mi kizárólag a közönség érdekeiért harcolunk, melynek érdekeit teljesen függetlenül képviseljük minden irányban s melynek érdekeiért folytatott nehéz küzdelmünkben csupán az i g a z s á g, t á rgyilagosság és tisztesség vezeti tollúnkat. Törekvésünk, fáradozásunk azon- , ban csak ugy lehet eredményes, ha a t. közönség szives támogatása adja meg hozzá a nyomatékot, — mert nekünk ezen kivül nincs más táma- 1 szunk — ép ezért teljes bizalommal fordulunk az uj évnegyed köszöbén a közönséghez, hogy bizalmával, jóindulatával és támogatásával továbbra is ajándékozzon meg bennünket. A sajtó minden független orgánumának csak egy lehet a kötelessége, hogy bátran és férfiasan reá mutatva a bajokra, ezáltal remél orvoslást. Hogy felköltse bennük az akaratot, a férfias elhatározást, hogy megszüntesse a közönyt és érdektelenséget ! A független sajtónak ezen harcza nem könnyű. A nyílt és alattomos támadások, a kisebbítés, a rágalmazás ezer és ezer nemével kell megküzdenie. Az anyagi haszonnak minden meg nem engedett módját el kell magától utasítania és kizárólag és egyedül a közönség önzetlen támogatásából kell eröt merítenie. Mi is érezzük ennek a harcznak a súlyát és nehézségeit, de ez nem fog bennünket visszarettenteni, hogy ugy, mint eddig, férfias bátorsággal szálljunk sikra a közérdek védelmére. Hogy függetlenül minden hatalomtól, minden érdektől és minden befolyástól, küzdjünk továbbra is a közjó érdekében ! HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Eddigi múltja a „Pápai Közlönyének garanczia arra, hogy benne a közönség egy önzetlen, bátor és hozzáférhetetlen liarczosát találja a közéletnek. Most már megerősödve és megizmosdva vállalkozik a „Pápai Közlöny" a további küzdelemre. Hűen elveihez, hűen czéljaihoz kívánja szolgálni ezentúl is a közjót, abban a biztos hitben és- reményben, hogy a közönség elfogulatlan elemei támogatni fogják öt hazafias törekvéseiben. Lapunk előfizetési dija aránylag oly csekc./. ósbzeg, mely — tekintetei az ált; előmozdítandó czélra —szóba s< n jöhet, — és mi meg vagyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagy közönsége megérti a mi szavunkat és bizalmával megajándékozva támogatni fogja a „Pápai Közlöny" független közérdekű hetilapot, melynek fötörekvése, hogy hü tükre legyen Pápa város és Veszprémmegyének s annak mindenkor javára szolgáljon. A »Pápai Közlöny« szerkesztősége. A „PÁPAI KÖZLÖNY" ÁRA ! Fgész évre 12 korona Félévre 6 korona Negyed évre 1 irt öli kr. 3 korona. Az előfizetések és hirdetések Pollatsek Frigyes felelős szerkesztő és kiadótulajdonos cziinére küldendők. vers. A társaságban helek óta egyébről sem beszéltek, csak a Takáts Margit kézfogójáról. Nem mintha ez a kézfogó világraszóló ünnepség lett volna, nem, mert csak uzsonnakávéra gyűlt össze a rokonság s Takács Károly a család nesztora, az agglegény nagybácsi, a konyakos pohárral a kezeben köszöntötte a menyasszonyt meg Demjén Gyurit, a vőlegényt, ez volt az egész. Erről tehát nem volt mit beszélni. A menyasszonyról igen. Sokat arról sem. A termete meg a szeme

x ahol csak megfordult feltűnést keltett. Tavaly ts, mikor feljöttek Pestre s szép tavaszi napon fehér ruhában — a kalap meg a napernyő is fehér kelméből készült — a Váczi-utczában meg a korzón lel órát sétált a mamájával, a Váczi-utcza, meg a korzó ibolyabokrétás, meg fehér szegfüs uri publikuma sürün kérdezősködött, ki ez a fess leány. Persze, mikor Takácsné otthon elbeszélte, másnap azzal adtak tovább a nagy feltűnést, hogy azért kérdezte egyik ur a másiktól, ki ez a fess leány, mert nem ismerte senki, azért keltett hát feltűnést. Igy mondta szórói-szóra a járásbiróné, mert nem ismerték, ha ismerik, észre sem veszik, ezzel ugyan ne dicsekedjék sem Takátsné, sem a lánya. Mikor Pestről hazajöttek, Margit nagyon szótalan lett. Odafent első nap a nemzetiben ültek, támlásszékben a földszinten. Hogy-hogy nem, odakerült melléjük Demjén Gyuri, a fűszeres. Ismerték még hazulról, mikor Keményék boltjában volt. Mikor elkerült Pestre, átvett egy régi üzletet ; a nagybátyja segítette, az üzlet jól ment s Gyuri, mint az öreg Takáts Károly beszélte otthon, öt év alatt husz ezer forintot tett félre. A színházban a mama melegen üdvözölte, átadta a czédulákat, miket a ruhatárban kaptak, oda adta neki az elefántcsont látcsövet, hogy tisztogassa meg az üveget, de óva intette, le ne ejtse a főidre a családi ereklyét. Felvonás közben czukorral kínálta a hölgyeket s színház után egyült vacsoráztak a Pannoniában. Az egész idő alatt Margit alig szólt hozzá, pedig .1 mama ugyancsak integetett a szemével, a lábával is, hogy beszéljen már. Csak búcsúzáskor, a fogadó kapujában, melegedett fel a lány ő is azt mondta, a mit mamája : Legyen holnap is szerencsénk — Nagyon hidegen bántál Gyurival pedig régi ismerős, meg gazdag ember ! — Mit bánom én, felelte egykedvűen a leány. Már a szobában voltak s ott fűzte tovább a szót Takács. — Nein is tudtad, hogy ott lesz a szinházban ? A lány elpirult. A nők különös ősztönével már rég kitalálta, hogy a találkozás nem a véletlen müve volt. Pedig Gyurit egy szóval sem emlegették előtte, sem odahaza, sem idefent. — Hát te tudtad mama ? — Igen, otthon megbeszéltük apával, meg Károly bácsival. A leány nem szólt semmit. Egykedvűen hallgatta az anyját, a mikor reklámot csinált Gyurinak, azt sem mondta igen, azt sem mondta nem. Három napig voltak Pesten, egy hét múlva Demjén Gyuri Sárváron volt. A kis szobában, a Margit szobájában ültek egyedül. Demjén a kék bársony emlékkönyv lapjait bontogatta, egyik másik ártatlan kívánságon megakadt szeme, egy verset pedig hangosan fel is olvasott. A leány szenn* felragyogott, arcza is