Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-06-28 / 26. szám

1896. junius 14. PÁPAI KÖZLÖNY 7. nem is részvényes, betétje után a hitelszövetkezet nyerességének io%-ban részesül. Sőt az adósok is részesülnek üzleti nyereményben, amennyiben ők is a befizetett tartozásuk után io%-nyi osztalékot kapnak Az ezen alapra fektetett hitelszövetkezetek rendkívül áldásosak a szegény népre és daczára annak, hogy a hitel után kis kamatot fizetnek, a betétek után nagyobb kamatot, és azonkívül még osztalékot is kapnak, igen jól prosperálnak, és szép fejlődésnek indulnak, mert ezeknél a jő és ügyes pénzforgatás játszik fontos szerepet. Azonkívül az egész müvelet egy ügyes szervezetből áll, a mely lehetővé teszi, hogy a legszegényebb ember is részvényese lehessen a hitelszövetkezetnek és abból olcső hitelt kaphat. Kívánatos volna, ha ezzel az ügygyei nálunk is foglalkoznának és olyan hitelszövetkezeteket alakitanának, mely valóságos jótéteménye volna a népnek. Ez volna az egyedüli mód, a melynek segítségével szegény iparosaink, kereskedőink és kisgazdáink anyagi sorsán segíteni lehetne. Hogy rajtuk tényleg segíteni kell, azt talán felesleges fejtegetni, ha azt nem akarjuk, hogy teljesen a tönk szélére jussanak. Levél a kiállításból. Budapest, junius 18. ' A nagy ünnepek után alig változott valamit az ünneplő Budapest és a kiállítás képe. Mintha még mindig a hódoló díszmenet világraszóló pompáját nézhetnék az emberek, olyan telve van az egész főváros az ide özönlő vibeteg leszek ; vagy ha nem találkozhattam az illetővel, mert levélben hivott meg, ak kor értesítem, hogy nem mehetek, mertfájdalom, nőmnek alkalmi görcsei vannak. Néha „családi estélyeket* rendezünk odahaza, az édes otthon meleg fészkében. Ilyenkor eljön a doktor, a tanfelügyelő, a szerkesztő — s elhozzák nejeiket is. Theázunk és thea mellett csevegünk. Ilyen estélyeken Byrontól kezdve a Fliegende Hlatterig, s a citrom-kochtól a legújabb szabása ruhákig minden előfordul. Megbeszéljük egyik-másik ismerősünk toilettjét, modorát, de mindig dicsérőleg emlékezünk meg. A világért sem szólanánk meg valakit. A családi estélyek műsora a következő : legelőször az asszonyok elkezdenek főzni, aztán befőttet csinálnak, a befőttről átmennek a színházra, a színházról a ruhavarrásra. Azután jön a panasz, hogy a befőttek, meg a paradicsom romlanak, s hogy milyen sok hercze hurczával járt a nagy mosás és a takarítás. Már itt a férfiak is beleszólnak. Ettől kezdve azután kezdődnek a jellemrajzok, miket egyik-másik asszony és férj a nagy takarítás alkalmával szokott kidomborítani. Végezetül a szapulás következik s oly tisztára mosunk mindenkit, hogy csakugyan fölösleges a vízvezetéket bevezetni a házakba. Legeslegutoljára következnek a „röpke szavak" : adomák, pikáns históriák, fogós kérdések. dékiekkel és külföldiekkel. A kiállítás látogatása óriásit szökött a magasba, mindennap átlag húszezer napijegyes látogató nézi a kiállítást, a bérlőkkel együtt átlag negyvenezer, vasárnap és ünnepnapokon hatvan-nyolczvanezer. z utczák népesek, a közlekedő eszközök mindig és minden irányban tömöttek, kávéházakban, vendéglőkben eleven, mozgalmas az élet, szóval a főváros igazi főváros lett, valósággal az ország szive. Mi okozta ezt a kedvező, örvendetes javulást ? Mondjuk ki egyszóval : vidékiek. Azok a lelkes emberek, akik az ország minden részéből idesereglettek a nemzet ünnepére, lankadatlan buzgósággal nézték és tanulmányozták a látnivalókat, s hazatérve mindmegannyi egy-egy buzgó apostola lett az ezredéves kiállításnak. Való és igazság, hogy az irott szónak is megvan a nagy hatása : a reklám, hirdetés, plakát, leirás ezer ember érdeklődését kelti íöl. I)e a leglelkesebb vezérczikknél, millió aranyos hirdetésnél nagyobb hatást tesz az élő szó, az eleven elmondása a látottaknak Az a közel kétszázezer ember, aki junius elején Budapesten volt, s látta az ezredéves kiállítás mesébe való szépségét, tapasztalta a rágalmak igaztalan voltát, több hasznára van a kiállítás népes voltának mindennél a világon. Köszönet és elismerés illeti meg őket, akik hírül vitték az egész országnak, hogy itt a fővárosban, ezen a szép kiállításon ott kell lenni minden igaz hazafinak, hogy önmaga ellen vétkezik, aki legalább egyszer nem jön fel. Olcsó lakások. S hírül vitték vidéki vendégeink Az idö eltelik, és én ily családi estélyek alatt nem érzem alattvalóságomat. Hanem ha máshol van a családi estély, akkor mindig készenlétben kell állanom, mert nőmé a kommandó-szó arra nézve, hogy mikor masírozzunk haza ! És ha a feleségem azt kiáltja reám : „Fiam a köpenyegemet !" — akkor a legjobb kortyot is rögtön félbe kell hagynom s ha „kvárt-aszbéla" van is a kezemben, — azt is le kell tennem, mert a családi béke különben megzavarodnék. Hiven festettem le önmagamat. Azt hiszem, reám ismer mindenki, — de sőt azt fogják kiáltani, e sorokat olvasva: „Nini, hisz ez én vagyok". Mert legyünk őszinték. Sok papucshős van a világon. A ki legjobban mentegetődzik, az még inkább az, mert hiába, a nőuralom a legnépszerűbb és legelterjedtebb uralom a világon. A ki nem papucshős, az okvetlen sokat költ a gyógytárra ... a görcsök megoldása tekintetében. És százszor inkább papucs, — mint szarvas-férj. A szarvas-férj buta állat: van szeme és még se lát, füle s még se hall, a papucs-férj szelid, mint a kezes bárány, a gyapját nyirják ugyan, de meg is simogatják s rendesen kikapja a sós kenyeret ! bizonyára mindenfelé, hogy rosszakaratú rágalom beszélt csak mesés drágaságról a kiállításon. Nem igaz egy szó se a vádakból. Csak a lakáskérdésre akarunk itt figyelmeztetni. A hódoló díszmenet banderistái, az ország minden tájáról idesereglett tornászok, tanulók, tanítók beszélhetik el legjobban, milyen jól, kényelmesen s hallatlanul olcsón laktak a fővárosban. A községi és állami iskolákban laktak, a melyekből a kiállításra olcsó és jó szállodákat csináltak. Átlag 32—50,—70 krajczárért kaphatók ott szobák, kényelmesek, tiszták és jók. ki csak lakott bennük, — pedig a mozgalmas napokban sok ezer vidéki használta, — telve van dicsérettel és elismeréssel. A kiállítás egész ideje alatt megmaradnak ezek a szállók, s bővebb felvilágosításokat szívesen ad a székes-főváros központi lakásközvetitő irodája, a kiállítás igazgatósága, vagy maga a vállalkozó Hegediis A., József-tér 14. szám. Milleniumi emlékkoronák. A legkedvesebb emlékei a millenium szép évének bizonyára a pompás verésü, diszes milleniumi emlékkoronák maradnak. Magyarországon még aligha vertek ilyen nagy számban ennyire szép és nemes ízlésű érmeket, mint ezek. Korona nagysága van az éremnek, s tiszta ezüstből való. Az egyik oldalon a legszeretettebb király legújabb és legjobb mellképe látható, fején Szent István koronájával. A másik oldalon honalapító Árpád fejedelem lovát vezeti kantáron a magyar Géniusz, megmutatva neki az utat az uj hazába. A vezérek követik az első fejedelmet hazakereső utján. Az érmek különös szépségét a verési mód adja meg. Körmöczbányán, az állami pénzverőből kerülnek ki ezek a pénzek, s csodálatos lágy, mesterséges patina van rajtok. Ezek az érmek — örökre való emlékei a millennium nagy évének — csinos tokokban mindenfelé kaphatók a kiállításon és az ország minden más pontján levő elárusító helyeken. Tömeges felrándulások. Az ezredéves kiállításon épített tömeglakások, ahol ezer ember fér el egyszerre, napról napra folyton tele vannak. A földmivelők, kiknek a mult hetekben rövid pihenőjük volt, a nagy mezei munka közben, ezrével használták föl az alkalmat a kiállítás megtekintésére. Fényes ellátásban volt valamennyinek része, olyan olcsó árakon, hogy szinte hihetetlen. Tiz krajczár a napi szállásuk, tiz krajczár az ebédjük, mely levesből, húsból, főzelékből vagy tésztából áll. S ezt a tizkrajczáros ebédet méltóságos és kegyelmes asszonyok főzik és kínálják a föld népének, s olyan tiszta, rendes a konyha, olyan ki ünően