Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-06-28 / 26. szám

6. PÁPAI KÖZLÖNY 1800. junius 28. ízletes az é'el, hogy a főúri asztalra is lehetne tálalni. A kisiparosok tömeges felrándulása csak ezután indulhat meg teljes erővel, mert most már az iskolák bezárása után az igazgatóságnak rendelkezésre állanak a tömeglakások oly nagy számban, hegy nagyobb csoportokat is kényelmesen elszállásolhat. De figyelembe vette az igazgatóság a kereskedelmi és iparkamarák felirataiban előadott azt a kívánságot is, hogy a kisiparosok nem tudják a kiálirást két napon át kellő alapossággal tanulmányozni, s arra legalább is négy nap szükséges ; ezért elhatározta, hogy ezentúl a kisiparosoknak nyujtott kedvezményeket négy napra terjeszti ki, főként tekintetbe véve azt a buzgóságot, melylyel a kisiparosok a kiállítást tanulmányozzák s abból tanulságot meríteni igyekeznek. Tanítók a kiállításon. Most hogy a tanításban beállt a szünet, az ország csaknem valamennyi részében mozgalom indult meg a tanítók közt, hogy csoportosan ránduljanak föl a kiállítás tanulmányozására. A tanítóknak ezt a törekvését nagyban elősegítik az egyes tanfelügyelők is. Igy Eötvös Károly Lajos, Hajdumegye tanfelügyelője legközelebb 150 hajdumegyei tanítót vezet a fővárosba s hogy azok itt a kiállítást lehe'ő alapossággal tanulmányozhassák, tizenkét napig i't fognak időzni. --Arvamegyébői is szintén tekintélyes számban készülnek meglátogatni a kiállítást. Az árvamegyei tanítókat ugyancsak tanfelügyelőjük, Kubinyi Mihály vezeti. Ezenkívül fuKép Szepesmegyében mutatkozik nagy mozgalom a tömeges felrándulás ügyében. Hogy mily erős ez a mozgalom, mutatja az a körülmény, hogy a megyéből csaknem az egész tantestület beadta már folyamodványát a kiállítás igazgatóságához, hogy részére a szokásos kedvezményeket eszközölje ki. 1 <mmmmmm° | A mult hétről. Alig hittem, hogy ily hamar beáll nálunk a holt idény. Kánikula sincs, uborkát is alig láttunk még s a krónikás réme az uborka idény már érezteti a hatását. Nem történik semmi különös, s a mi történik is olyasmi, a miről nem érdemes a krónikásnak megemlékezni. Azt hittem, hogy az erett ifjak e héten kimentenek majd a zavarból, de ez sem sikerült. Nem az ő hibájuk, hogy nem a Kaszinó kertjében tartották meg a mulatságukat és kénytelennek voltak a Griff szálloda nagytermébe menekülni. Az az úgynevezett »Kedvezőtlen idő esetében« kenytelenitette őket és engem az élvezetről lemondani. Őket azért, mert teremben kellett juniálist rendezni, engem meg azért, mivel nem referálhatok e héten a mulatságról. Nem relerálhatok pedig azért, mivel újra az az átkozott szombati nap hátráltat ebben. Mindig és mindig a szombati nap. Jóllehet a kertben is szombat lett volna, de az ily helyiségben hamarább gyül < gybe a tarsaság s lehet valamit hamarjában kiszimatolni a mit rögtön nyomdafesték alá adhatok, de a teremben tartott mulatságra ez nem alkalmazható. Ez már olyan báli színezetet ad a mulatságnak s ilyenkor 8 óra helyett ugy 10 óra tájban veszi kezdetet a mulatság. Tessék most már 10 órakor este krónikát irni mulatságról másnap reggelre. No de volna is akkoi ribbilio a nyomdaban. A szerkesztő még csak beleegyezne abba. hogy az utolsó kolumbat a krónika képezne, de ezzel csak nyomdai strájkot provokálna. Igy van aztán, hogy a legmostohább sors nekem jut a nyomdában. Mindent lehet megirni az utolsó percben, csak a »Karcolat« rovatnak nem kegyelmeznek. Annak legkésőbb szombat délutánra szedő kézben kell lenni. Ez volt, ez van, és ez lesz az én örökös molochom. Az en pechem nem mai keletű. Minden közgyűlés, minden mulatság, minden és minden szombaton történik, s ez mind az én rovásomra megy. Volt már arra is eset, hogy valakinek penlekcn kellett volna öngyilkosnak lenni s c*ak azért is szombatra halasztotta, csakhogy engem boszanthasson. S ezen anomália már évek óta igy van s nincs is kilátás arra, hogy ez megváltozzon. Valóságos örömnapnak kell tartanom, ha egy ily mulatság, vagy más a krónikába beillő esemény nem szombatra hanem más napra esik. Ez olyan véletlen, mint a Falb jóslatának beteljesülése. Az ily eset nálunk ritka, mint a fehér holló s ez bátorít is hébe hóba a további hivatásom folytatására, mert ha ez sem volna, ugy már régen fel kellett volna adnom a krónika irás mesterséget. Egy ilyen ritka hollóról kell e heten is megemlekeznem. A pápai jótékony nőegylet »vasrirnap« — ma — tar j t meg Kostolóját. Ez az egyetlen egylet a mely jószívűséget nemcsak a szegén' el<kel hanem a krónika iróval is érezteti. Nem is képzeli a nőegylet választmánya mily jótéteményt teljesit azzal, ha az évenként megtartott kostolójat nem szombaton hanem vasárnap tartja meg. Ma nem tudta eddig, ugy tudja meg most, s minthogy más ut és mód nem áll rendelkezésemre, hogv ezt tudtul adjam, ugy fogadják ez uton ezen kiváltságos napért hálás köszönetemet és hírlapi uyugtatványomat. Hogy pedig bebizonyítsam, mily kedvező hatást gyakorol reám ezen kiváltságos állapot, kinyilvánítom, hogy a jövő hétről szóló krónikámat teljesen rendelkezésükre '^ocsájtom. De tehetem is, hisz oly műsor .-•n kilátásban, melyből nem egy, hanem két heti krónika is kitelik. Lesz zsákban futás, ket japáni gyermeknek szemmel látható gyors növése, egy óriási léggömb feleresztése a már egyszer divaiba jött es elhanyagolt »Vilag posta« felelevenítése. Tehát lesz hecc es mulatság s mi kell több egy krónikásnak ? Érdekesnek igerkezik a léggömb feleresztése. A léggömb ugyanis oly irányba fog tereltetni, a honnan nincs többé visszatérés. Ezen bölcs intézkedés arra a jó gondolatra ebresztette egveseket, hogy felhívják erre a körülmenyre a vátos képviselőtestületét s a léggömbbe a városi tanácsot fogják elhelyezni. A gondolat nem rossz, de nehez lesz a kivitel. A tanács sok baklövést követett már el, de oly könnyelmű már nem lesz, hogy egy léggömbbé bele helyezkedjék. A világposta játékra is sokan készülnek. Itt aztán kiadl atják a mérgükét s törhetik a szerelmüket. Sértés mint hallom ezen játéknál ki van zárva és a mi ezen játéknál a fő a kézbesítők eskü alatt lesznek hivatalukba béigtatva, mi teljes diskretiot biztosit. El re a tréfás mulatságra már magam is kíváncsi vagyok. Baj nem történhetik, hisz egész csak tréfa lesz. Az is igaz hogy sok tretából már komoly dolog is vált, de nálunk ez ki van zárva. Nálunk tudniillik, udvarolnak, szerelmet vallanák, házasságot igernek, de mindig csak trefabó'. Ha komolyra kerül a dolog, ugy nincs — kincs. Talán most a világposta mngforgatja az állapotot. Adja az Isten ! FRICI. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy a városi tanácson nemrég egy megyei határozattal eret vágtak. Az hirlik, hogy a városi tanács észjií ása olyan, mint az alvó fakiré ÖsBudavárában. Az hirlik, hogy a népünnepély alkalmával feleresztendő léggömbbe, mely programm szerint többé vissza nem tér, a városi tanács és a városi mérnök lesz elhelyezve. Az hirlik, hogy Fenyvessy a veszprémmegyei emberek iránt annyira előzékeny, hogy a »Magyar Újság« cimü lapjára az előfizetést a jövő milleniumkor is teljesíthetik. Az hírlik, hogy a népünnepélyen még zsákban macskát is fognak tánezohatni. /\z hirlik, hogy a n. gannai plébános részére kötelet és meszet rendeltek. Az hírlik, hogy Pápán csak ott van hónapos szoba kiadó), a hol leány is van eladó. Az hirlik, hogy Bock papa idő előtt azért kopaszodott meg, mert a vak Márival sokat lejtette a hastáncot. Az hirlik, hogy a marczaltői plébános a mult hét^n a pálinkás fiaskót nézte a »Mi atyánk«nak. Az hirlik, hogy Pápán egy uri ember tarija magát legokosabb embernek, mivel fej teteje hasonlít az uri tökhöz. Az hirlik, hogy Sohár bátyánk a feje tetejét korcso'ya pályának szándékszik bérbe adni. Az hirlik, hogy a csóthi plébános gazdasszonya, születést volt kénytelen bejelenteni az anyakönyvvezetőnél. Az hirlik, hogy egy pápai kis . le íny szerelme zálogát szive alatt hordozza. Az hirlik, ho^y a helybeli ref. kollégium egyik fiatal tanára, az idei Írásbeli vizsgálatok alkalmával bizonysá' got tett arról, hogy ő nagyon is értett annak idején a »svindli«hez. Az hirlik, hogy a ref. főiskola 8-ad osztályú tanulói nem igen sajnálják most már, hogy egy tanárjuk nem fényképeztette le magát velük egy keretben, mivel utólag belátták, hogy elég ő egy példányban is. Az hirlik, hogy Bock papi a tengerészeti lovasságnál tett eleget katonai kötelezettségének.