Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-06-28 / 26. szám

(j. PÁPAI KÖZLÖNY 1896. junius 207. az innen onnan összeverődött szemétnépség, az a jött-ment tömeg, amelyik eléggé vakmerő, hogy rn é p p á r t"nak meri nevezni magát. Akarod-e tudni kedves hazámfia, hogy miféle fán termett ez a gyülevész had, amelyik az igazi sáskahadtól csak abban külömbözik, hogy vezérei vannak, és külsőben nem mind hasonlitanak egymáshoz. Az igaz magyar ember ugy sem állott be közéjük, mert jól tudja azt, hogy aki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Ha ugy egy csomóban látnád őket, ott találnád a magyarra régen fenekedő, s a fogát régen vicsorgató oláhot, ráczot és tótot. Van köztük lakkos czipöben járó kikent-kifent, kürtökalapos gavallér, s van mezitlábos, toprongyos sehonnai. Éhes pofát vág valamennyi, mert falni akar. Olyanok, mint az igazi sáskák, csak a készre j ö n n e k. Be akarják pofázni azt, amit mások verejtékes munkával megteremtettek. Honnan jöttek ezek a sáskák ? Hol verődtek össze egy tömegbe ? Hová készülnek és mi az ö czéljuk V Ezekre a kérdésekre tisztelt polgártársak meg kell adni a feleletet, mert borulni látjuk az eget, halljuk az undorító zugásokat, és a régi mód, a füstölés, a cséphadaró, meg a harangkongatás nem védelmez meg bennünket ellenök. Mindenekelőtt jöjjünk tisztába azzal a hazugsággal, a mivel ez az uj párt a néppárt nevet meri használni. Ha az ember az újságban ugy olvassa vagy pedig az utczán hallja, hogy igy néppárt meg amúgy néppárt hát akkor azt hinné, hogy olyan pártról van szó, a melynek semmi más czélja nincsen, mint hogy a népet boldogítsa. Az ilyen tiszta pártot minden józan magyar embernek kötelessége volna támogatni, ha ugyan meg van győződve arról, hogy ezek jót akarnak. Csakhogy nem végig tejfel, ám, tisztelt polgártársak Olyan ez a párt, mint a kórházi leves, a tetején úszkál egy pár zsircsöpp, a többi aztán hitvány moslék. Ezzel a kis tejfellel meg ezzel a pár koldus zsircsöppel akarják a néppárti grófok a szemedet kitörölni, jó magyarom, és ha nem vigyázol, hát azzal a tengersok hazugsággal, a mit nyomtatásban és élőszóban terjesztenek, ugy be fognak csapni, hogy holtod napjáig sirva gondolsz rá, amikor néppárti lettél." Eddig a röpirat eleje! Igenis igy van s igen kívánatos volna ha a mi heccmájsztereink a mi megyénkben a reménytelen helyzetet maguk felismernék. A minek nem lehet jó vége annak a kezdete sem jó. Minek izgatnak, a mikor úgyis tudják hogy a mi megyénk értelmisége nem ért velők egyet s hogy megyénk talaja nem kedvező törekvéseikre nézve. Mi volna tehát a leghelyesebb eljárás ? Nézetünk szerint az, hogy ne izgassák a népet továbbra is, ne dúlják fel a békés egyetértést a lakosságunk között és hogy a reménytelen harccal hagyjanak fel. A hitelszövetkezetről. A kereskedelem, az ipar és gazdaság csak ugy fejlődhetiI-, ha a kisiparosok, kiskereskedők és kisgazdák könnyen és olcsó hitelhez juthatnak. Erre a czélra szolgálnak a hitelszövetkezetek és pénzintézetek. Csakhogy a mostani hitelszövetkezetek és pénzintézetek szervezete nem olyan, hogy a dolgon segítve legyen, mert éppen azok, akik leginkább rászorulnak a hitelre nem vehetik azt igénybe, illetve nem lehetnek tagjai a hitelszövetkezetnek. A legtöbb hitelszövetkezet csak a pénz embereinek áll szolgálatában, amennyiben a betétek nagyok és a kölcsön visszafizetése is nagy részletekben történhetők, a mire a szegény és legjobban pénzreszoruló ember nem képes. Norvégiában, Németországban, sőt már Bécsben is keletkeztek hitelszövetkezetek, melyek egészen uj pénzmiveletekkel foglalkoznak és főleg a szegény emberek érdekében igen előnyösen működnek. Ezeknek szervezete olyan, hogy azt a legszegényebb ember is igénybe veheti és részesülhet a kölcsön vevés előnyében. Ezek a hitelszövetkezetek i o frtos heti részvényekre vannak alapítva, mely részvény 20 heti részletekben befizethető. Egy-egy részvény után pedig a részvényes igényt tarthat 100 írt hitelre. A hitel személyre, nyitott könyvekre, biztosítékra és betáblázásra nyujtatik, a szerint, a mint ezt a liitelkéro személy vagyoni állapota engedi. Leggyakoribb azonban a nyitott könyvre vagyis számlára nyújtott hitel, a mi pagyon előnyös. Például, ha a szegény iparos, kereskedő vagy kisgazda hitelre szorul, egyébb biztositéka nincs, mint egy követelése, tehát benyújtja a hiteles számlát, melynek összegét kifizeti a hitelszövetkezet és azt azután egy meghatározott időben baváltja a számla adósánál. A kölcsön minden száz frt után 50 kros heti részletben törlesztendő, mely előnyös körülmény a kölcsön visszafizetését nagyban megkönnyíti. Ezen hitelszövetkezetek azonban a takarékosságot is nagyban előmozdítják, mert a betétek kétszeres jövedelmet hoznak, még pedig : a betétek kamatait, azonkívül minden betevő, ha denröl. Egyszer a szőnyegre ejtettem a szivarhamut. Csak egy kis feddést kaptam. Egy izben volt valami a torkomon és kénytelen voltam az uj vixoláson egy prózai köpés által foltot ejteni. Volt korholás. Nagy eső idején tisztítatlan czipőkkel léptem a szoba padlatára. Ettől kezdve a konyhán keresztül kellett lakásomba menni. De ezek mindössze is lágy és hajlítható jellemem tanúi voltak. Délutánonkint házat életemben is folytattam ama szokást, hogy a káváházban eleltarokkozgattam. Néha vesztettem, néha nyertem. A feleségem mindig tudta, hogy miként áll a budgetem, mert megnézte tárczárnat. Egyszer sokat találtam veszteni és a kedves feleség haragosan fakadt ki : — Maga egy könnyelmű, maga elprédálja a vagyont. Megtiltom hogy kártyázzék. Én természetesen hallgattam. Meg voltam ijedve, de változtattam politikámon. Ugy intéztem a dolgot, akár vesztettem, akár nyertem, feleségem mindig többet talált tárczámban a napi vizsgálat alkalmával, — s igy lassan-lassan megnyugodott és megengedte, hogy délutánonkint kártyázzam. A jó léleknek nagyon megtetszett, hogy mindig nyéreséggel számoltam be és a kis mádi minden este kapott a papától finom czukrokat, — a mámika pedig itt-ott egy uj kalapot. Azt azonban meg kellett fogadnom egyszer és mindenkorra, hogy 6 órakor délután hazajövök és sétálni viszem a cz'czámat. A béke tehát meg volt kötve s nem mertem volna megzavarni a föltételeket, nem merem ma sem. Azonban ez még nem minden, amit egy elhibitotL politikájú férjnek kiállani kell. Nagyon sokszor megesik, hogy a délutáni parthiénái néhány kettes s szóló följegyezve marad, a mit vacsora után ugy ' éjfélig szépen le lehetne játszani. Megkisér"ttem feleségemnek ugy madárnyelven tudtára adni, hogy a barátaim kértek egy barátságos tarokkra. — Már megint éjjelezni akar *? — kérdé a feleségem. Pedig házaséletem alatt az lett volna az első éjjelezés. — De fiam, hisz még egyszer sem mentem el vacsora után ! — válaszoltam félénken, reszkető hangon. Igen, de ment volna, ha engedtem volna ! Maradjon itthon. Elég, ha egész nap nincs idehaza. És otthon maradtam. 11a erőlködtem volna, bizonyára görcs lett volna a vége. Nem is kísértem meg azóta az exkurziókat. Csak néhányszor sikerült ez, mikor arra hivatkoztam, hogy mint előre törekvő embernek mutatnom kell magamat a nyilvánosság előtt. Ilyen alkalmak valának a törvényszéki elnök lakomája, az alispán névnapja. Ilyenkor aztán egész reggelig maradtam s „bene sonans" jöttem haza. A feleségem megpirongatott, de én nekem alkalmas védelmem akadt elcscndesitém a cziczát azzal, hogy egy nyilvánosan szereplő ember nem vonhatja ki magát a borozásból. S ez még,nem nyugtatta volna meg, de mikor azt mondtam, hogy a főispán, alispán, polgármester, járásbiró s a többi előkelő urak is mulattak, s én az ö körükben, — szent volt a békesség ! Most már annyira megszoktam a „papucs zsarnokság"-ot, hogy a nélkül talán boldog sem lennék. Otthon hallgatok, ebed után rögtön a kávéházba megyek, hat órakor hazatérek ós ismét hallgatok s megyek sétálni házi főnökömmel. Este a színházba megyek s onnét haza. 11a egyik vagy másik barátom meghiv estélyre vagy vacsorára, előre megmondom neki, hogy nem mehetek el, mert