Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-06-28 / 26. szám

VI. évfolyam. Pápftf 1896. junius 28. 26. szám. P A I ^ I iözlöny Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Jön a sáska! Ezzel a titulussal jelent meg utóbbi napokban egy röpirat, melynek szerzője „Egy igaz, hithű katholikus"-nak vallja magát. A röpirat szerzője felvilágosítást akar adni a haza minden egyes polgárának, azoknakia tisztességes, igaz érzésű magyar embereknek, akik jó szivvel elhitték azt a sok bolond dolgot a mit egyes hecckáplánok a szószékről prédikáltak és a kiket elcsábított az a hangzatos „néppárt" sző, mellyel most uton útfélen a nép izgatását célozza. Nem lévén politikai lap, nem is foglalkozhatunk ezen röpirat politikai tendentiájával, de igenis aktuális dolognak tartjuk a röpirat előszavát adni, mely hiven tükrözi vissza azon firmát, a mely alatt most megyénk egyes községeiben a népet bolonditani és izgatni igyekszik. Nemrégibben Csóth községben a plébánián tartatott egy ily szervezkedés, a melyen Molnár apát is megjelent, de mint halljuk nem nagy eredménnyel végződött. Ezen kudarc birta most reá a népholondilókat, hogy Lovász-Patona községbe népgyűlést hirdessenek s ott rágják be az igéket a nép szájába. Reméljük, hogy ott sem fognak többet elérni, mert a józan nép legnagyobb része ezen izgatásnak nem fog felülni. Mi őszinte tisztelői vagyunk a katholikus papságnak. A mikor a pap a szószéken áll és hirdeti Isten igéjét, vagy a vallás vigasztalását nyújtja a szenvedőknek : meghajlunk előtte. Ez a hivatása és rendeltetése. Kétségkívül vannak katholikus papok, kik mindnyájunk tiszteletére érdemesek. De mit szóljunk azokról a revendában járó sáskákról, kiknek nincs más teendője, mint a népet izgatni és a belbéket és egyetértést a községekben megzavarni. Már pedig ez a czéljuk és nem más. A „néppártira céloznak és máshová lőnek. Hogy igazunk van ebben, adjuk a cikkünk elején megnevezett röpirat azon passusát, mely „Jön a sáska" cini :ít visali. Ezen passus igy szól: „Azt tartja egy régi mondás, hogy amelyik esztendőben nincsen szárazság, vagy nem pusztit a dögvész, vagy nincsen jégverés, vagy a túlságos sok esőtől nem dől meg a gabona, -— bizonyosan megjönnek a sáskák. Künn a határban a legszebben álH1RDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. lanak a vetések, dúsan kivetette virágát a gyümölcstermő fa, szép reményekkel biztat a szőlő, a gazda szive tele van örömmel, hogy ime áldás lészen fáradságos munkáján, egyszerre csak elborul az ég. Mint a sötét pusztulással terhes fergeteg ereszkedik alá a sáskahad. Veszedelmes zugásuk már messziről hallatszik, s lecsapnak a zöld vetésre. Neki esnek falánkan a növényzetnek s irgalmatlanul felzabálnak mindent. Nem marad utánuk más, mint egy óriási siralmas tarló : a gazda összes reménységeinek szomorú temetője. Egyenkint a sáska se veszedelmes! Elég az ilyen magányos falánk dögnek a csizmasarok, s elpusztul a sátán szülöttje, csakhogy nem járnak ezek egyedül. Összeverődnek rémséges tömegekben valahol Afrikában ; onnan indulnak el utjukra, hogy felfalják hosszú esztendő verejtékes fáradságának gyümölcseit. Eféle sáskajárás fenyegeti most a mi édes hazánkat. Nem ugyan a vetéseket, se nem a gyümölcsfákat, hanem igenis mind annak a nagy munkának a gyümölcseit, amelyért a magyar nép annyit dolgozott, amióta beütött a szabadság. Ez a sáskahad, az •uAu IpSt^TJLCSlfcLŐSL (Önéletrajz.) Hogy mikor születtem,, azt igazán nem tudom : mert életemnek ama fontos i»omentuina, hogy megnősültem, csaknem mindent elfelejtetett velem s voltaképen csak azóta élek, mióta maga.n mellett érzem és tudom feleségemet. És biztosithatok mindenkit, hogy ez az érzés és tudat elég erős, hogy fönttartsa bennem az életet. Természettől fogva szolid vagyok, mint egy betanított kutya, s tekintve neveltetésemet, melyben az engedelmességre voltam szoktatva, igazán magam sem csndálkozom azon, hogy papucshős lettem. Ennek be kellett következnie, rtiint a reggelnek az éjszaka után. Sok nagynéni között növe föl, ezek, mihelyt járni kezdtem, öleikbe vettek s arra tanítottak, hogy a háznál a mama parancsol. Ez az axióma annyira belém nőtt, hogy mint ifjú már nagy tisztelettel viseltettem a a hölgyek iránt s készséggel tettem meg mindent kedvükért. Mikor aztán megmozdult bennem a sziv és ugy éreztem, mintha szeretnék, — nős pajtásaim sokszor intettek, hogy vigyázzak. Én nem hittem. Szerettem és megnősültem s nagy lelki nyugalmamra szolgált, hogy imádottam engedelmességi fogadalmat tett nekem a plébános és az oltár előtt. A mézes hetek következtek. Olyanok voltunk egymás iránt, mint hét darab vaj. IIol én olvadtam, hol a feleségem olvadt. Sőt nekem ugy tetszett, mintha parancsolnék, mert feleségein minden nap megkérdezte, hogy mit főzzön ebédre s mert kifejezett óhajomra azon a farsangon bálba sem mentünk, nagyon szép életet éltünk. Minden délben együtt ebédeltünk, együtt vacsoráztunk és vacsora után együtt csevegtünk. Épen ez a szép élet fogta meg az én szelid természetemet. Azt képzeltem, hogy minden ugy megy, a hogy én akarom, mert minden ngy ment, a hogy nekem tetszett, Hogy voltakép ki parancsol a háznál, az a mézes hetek alatt nem sült ki. De sorsát senki el nem kerülheti. Mikor a mézes heteknek, a tapasztaltabb aszszonyok nézetei szerint is, vége volt s már tovább nem illett folytatni azokat, ha vágyunk is lett volna rá ; — azt vettem észre, hogy az én kis feleségemnek hol ez nem tetszik, hol amaz s föl-fölbiggyeszti ajkait. Nem szerettem legénykoromban fűtött szobában aludni. Mikor a téli szezon első estéje beköszöntött, nagyon befütöttek a hálószobába, A feleségem parancsolta. Hallgattam. Csendes és néma türelemmel izzadtam, mint egy gályarab az ólombányában. Másnap este meghagytam a cselédnek éjjelre ne fütsön be a hálószobába. Mikor este hazajöttem, meleg volt a szobában. Feleségem komoly arczczal ült a varróasztalka előtt s szemei kisiroltaknak látszottak. — Maga komprommitál a cselédek előtt cziczám ! én szeretem a meleg szobát. Oda simult kebelemre, megcsókolt és én oda voltam. Ifjúkori egyik ideálomról : a fűtetlen szobában való alvásról örökre lemondtam. De lemondtam egymás után sok min-