Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-06-14 / 24. szám

V|. évfolyam Pápa, 1896. junius 14 24. szám i1, ő \ v Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre I frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. A vaszari mosakodás. Nagyon is odiosussá vált azon üdvözlő felirat, melyet a pápai alperesi kerület papsága, a magyarfaló Luegert megtisztelte. Nemcsak városunkban, de az egész országban kö?megbotránko­zással fogadták ezen szenyiratot, mely­lyel lapunk közelmúlt számában bőveb­ben foglalkoztunk. Nem szívesen szellőztet ük ezt, amen­nyiben ezen üdvözlő felirat által köz­vetlenül városunk és vidékünk haza­fiasága lett megbélyegezve, de csakis ezen általános vád kikerülése végett mutattunk reá azokra, kik ezen üdvözlő felirat küldésében tényleg szerepeltek. A talán nagyon is erős hangon irt múltkori vezércikkünk »2\ vaszari Luegerek« ugy látszik nem süket fü­lekre talált az üdvözlő felirat érdekelt­jeinél, mivel sietnek magukról a haza­fiatlanság vádját lemosni. Igazán megvallva vártuk ezt, és vártuk ezt főleg, Néger Ágoston apátplébánosunktól, kinek hazafiságában eddigelé nem kételkedtünk, mit múlt­kori cikkünkben is kifejezésre juttat­tunk. Vártuk ép tőle a cáfolatot mint azon gyűlés elnökétől, a melyen ezen üdvözlő felirat határozottá vált. Néger Ágoston, mint az alesperesi kerület elnöke körlevelet intéz a kerü­leti papsághoz, a mely szerint a Lue­gerhez intézett üdvözlő feliratot sem­misnek mondják ki. A körlevélhez mel­lékelte a Luegerhez címzett felira­tot is, melyhez a kerületi papság hoz­zájárulását kéri. A Luegerhez intézendő és az üd­vözlő iratot visszaszívó levél követke­zőkép van szerkesztve : Nagyságos Alpolgármester Ur ! A veszprémegyházmegye pápai ales­peresi kerület papsága mult hó 28-án tartott tavaszi koronájából Nagyságodhoz intézett üdvözletében hangsúlyozta, hogy nem akarja hinni, hogy Nagyságod a magyar nemzet iránt ellenséges indulattal viseltetik. Azonban legutóbbi fellepése és nyilatkozatai sajnos az ellenkezőről győzvén meg bennünket, arra késztetnek, hogy Nagyságodhoz küldött üd­vözletünket a magunk részéről semmisnek tekintsük. Tisztelettel a kerületi papság. A körlevél melyet Néger elnök ezzel kapcsolatosan elküldött, követ­kezőkép hangzik: Főtisztelendő Testvérek ! Szeretetve tisztelt kerületi kartársak ! Legközelebb tartott tavaszi koronánkból Lueger, bécsi alpolgármesterhez intézett üd­vözlő iratunkra nézve meg akkor határoztunk, mielőtt a magyar király, nemzet és ezredé­ves fennállásunk kegyeletét mélyen sértő nyilatkozatai elhangzottak volna — és ez lehft mentségünk, de menthető nem lenne, ha mindezekkel hallgatagon elviselnök és bona fide benne helyezett bizalmunkat tőle meg nem vonnók s igy az ellenünk emelt és bizonyára meg emelendő hazafiatlanság vádját magunktól el nem háritanók. Ugyanezért kérve kérem Főtisztelendő­ségedet, hogy követve a: »Sapientis est mutare consilium in melius» üdvös elvét a mellékelt levelet olvasni és hozzájárulásukat alább jelezni szíveskedjenek. Tisztelettel, Szerettei. Pápa 1896. junius II. Néger Ágoston alesperes. Ez volna tehát a vaszari kudarc­nak az utójátéka. Ezzel óhajtja a kerü­leti papság azon csorbát kiköszörülni, melyet a Luegerhez intézett üdvözlő felirattal, hazafiságukon ejtett. Nekünk most már ezek után nem állhat érdekünkben mérlegelni, valljon ezen visszaszívással rehabitilálva lesz-e a kerületi papság, mi ez alkalommal csak a tényt magát konstatáljuk. Az első lépést megtették ez irányban s most kíváncsiak vágyunk a fejleményekre. Mi részünkről nem tételezzük fel hogy akadna Két beteg asszony. (Fürdő történet.) Adva van egy szőke és egy barna asz­szony. A szőke idegbeteg, a barna gyomor­bajos. Mindkettőnek közös házi orvosa van, a ki se nem szőke, se nem barna, ellenben szórakozott. Igy esett meg vele, hogy a hónap ele­jén, a mikor két betegének fürdőt ajánlott, a két asszonyt összecserélte. És a barna asszonyt gyomorbajával Ka^tenleutgeben­be, és a szőke asszonyt beteg idegeivel Karlsbad-ba, küldte . . . I. A szőke asszony levele. Knrlsbad, junius 6. Kedves üregem ! Küldj postafordultával tiz darab bat­tisztzsebkendőt, s hogy a monograminok össze ne gyűrődjenek, rakj közéjük egy pár Kngelhornt. Azután ne felejtsd el, hogy va­sárnap a szobalánynak van kimenője, és nem a szakácsnénak, tehát egész kényel­mesen otthon vacsorálhatsz. Csak már én vacsorálhatnék egyszer újra otthon ! Csak vége volna ennek a ki­állhatatlan kúrának, a melynek unalmas, mindennap ismétlődő programmja megölne, ha nem érezném jótékony hatását idegeimre, De azért szorgalmasan kisétálok min­dennap kis poharammal a Sprudelhez, hogy a forrásvízből igyam, s rá másfél órát gya­logoljak. Ó, most én szigorúan az orvosi rendelet szerint cselekszem, s a világért sem szegném meg azt, a mi törvény. Látom, hogy a többieknek is jót tesz a puritán élet, s minek tagadjam, az én nervózitásom is csökkent. Odahaza, mint tudod, mindig el­ájultam, ha valami szenzációsabb szerelmi drámáról irt az újság, itt a múltkor szemem láttára húzta ki a pincér fogával a parafa­dugót, s még csak nem is reszkettem. Tán a levegőben, tán a karlsbadi víz­ben, tán a diétában van meg az a csodála­tos orvosság, ipely idegeimet gyógyítja, de bizonyos, hogy házi orvosunk Icitilnően választotta meg a fürdőt, a honnan remélem, fris egészséggel térhetek vissza karjaidba. Csak egyszer engedné meg a fürdőor­vos, hogy uborkasalátát egyek a kacsape­csenyéhez ! A sültet el is engedném a rossz embernek. Különben sem értem, hogy mi köze az idegbetegségnek az uborkasalátához, a mikor nekem abszolúte semmiféle gyomor­katarusom nincs ? A múltkor meg is szidtam a doktort, a ki mosolyogva csak ennyit mondott : — Bennünket ..orvosokat nem lehet ám könnyen rászedni. Önt megcsalja a gyomra asszonyom. Tisztára lehetetlenség, hogy ön­nek .étvágya van. Látja, asszonyom, ez épp a bal . . . Beláttam, hogy igaza van. Az éppen a betegségem, hogy nervózitásból uborkasalá­tára vágyakozom. Azóta még pontosabban betartom a fürdő szabályait. Legfölebb néha a pázsittal itatom meg a Sprudel kellemet­len izü forrásvizét, de most már erről az idegességemről is leszoktam. A sok séta és a gyakori hegymászás egészen fölfrissít. Hogy a gyaloglások után még mindig roppantul megéhezem, mind­össze ez a hazug étvágy emlékeztet régi bajomra.

Next

/
Thumbnails
Contents