Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-06-14 / 24. szám

V|. évfolyam Pápa, 1896. junius 14 24. szám i1, ő \ v Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre I frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. A vaszari mosakodás. Nagyon is odiosussá vált azon üdvözlő felirat, melyet a pápai alperesi kerület papsága, a magyarfaló Luegert megtisztelte. Nemcsak városunkban, de az egész országban kö?megbotránkozással fogadták ezen szenyiratot, melylyel lapunk közelmúlt számában bővebben foglalkoztunk. Nem szívesen szellőztet ük ezt, amennyiben ezen üdvözlő felirat által közvetlenül városunk és vidékünk hazafiasága lett megbélyegezve, de csakis ezen általános vád kikerülése végett mutattunk reá azokra, kik ezen üdvözlő felirat küldésében tényleg szerepeltek. A talán nagyon is erős hangon irt múltkori vezércikkünk »2\ vaszari Luegerek« ugy látszik nem süket fülekre talált az üdvözlő felirat érdekeltjeinél, mivel sietnek magukról a hazafiatlanság vádját lemosni. Igazán megvallva vártuk ezt, és vártuk ezt főleg, Néger Ágoston apátplébánosunktól, kinek hazafiságában eddigelé nem kételkedtünk, mit múltkori cikkünkben is kifejezésre juttattunk. Vártuk ép tőle a cáfolatot mint azon gyűlés elnökétől, a melyen ezen üdvözlő felirat határozottá vált. Néger Ágoston, mint az alesperesi kerület elnöke körlevelet intéz a kerületi papsághoz, a mely szerint a Luegerhez intézett üdvözlő feliratot semmisnek mondják ki. A körlevélhez mellékelte a Luegerhez címzett feliratot is, melyhez a kerületi papság hozzájárulását kéri. A Luegerhez intézendő és az üdvözlő iratot visszaszívó levél következőkép van szerkesztve : Nagyságos Alpolgármester Ur ! A veszprémegyházmegye pápai alesperesi kerület papsága mult hó 28-án tartott tavaszi koronájából Nagyságodhoz intézett üdvözletében hangsúlyozta, hogy nem akarja hinni, hogy Nagyságod a magyar nemzet iránt ellenséges indulattal viseltetik. Azonban legutóbbi fellepése és nyilatkozatai sajnos az ellenkezőről győzvén meg bennünket, arra késztetnek, hogy Nagyságodhoz küldött üdvözletünket a magunk részéről semmisnek tekintsük. Tisztelettel a kerületi papság. A körlevél melyet Néger elnök ezzel kapcsolatosan elküldött, következőkép hangzik: Főtisztelendő Testvérek ! Szeretetve tisztelt kerületi kartársak ! Legközelebb tartott tavaszi koronánkból Lueger, bécsi alpolgármesterhez intézett üdvözlő iratunkra nézve meg akkor határoztunk, mielőtt a magyar király, nemzet és ezredéves fennállásunk kegyeletét mélyen sértő nyilatkozatai elhangzottak volna — és ez lehft mentségünk, de menthető nem lenne, ha mindezekkel hallgatagon elviselnök és bona fide benne helyezett bizalmunkat tőle meg nem vonnók s igy az ellenünk emelt és bizonyára meg emelendő hazafiatlanság vádját magunktól el nem háritanók. Ugyanezért kérve kérem Főtisztelendőségedet, hogy követve a: »Sapientis est mutare consilium in melius» üdvös elvét a mellékelt levelet olvasni és hozzájárulásukat alább jelezni szíveskedjenek. Tisztelettel, Szerettei. Pápa 1896. junius II. Néger Ágoston alesperes. Ez volna tehát a vaszari kudarcnak az utójátéka. Ezzel óhajtja a kerületi papság azon csorbát kiköszörülni, melyet a Luegerhez intézett üdvözlő felirattal, hazafiságukon ejtett. Nekünk most már ezek után nem állhat érdekünkben mérlegelni, valljon ezen visszaszívással rehabitilálva lesz-e a kerületi papság, mi ez alkalommal csak a tényt magát konstatáljuk. Az első lépést megtették ez irányban s most kíváncsiak vágyunk a fejleményekre. Mi részünkről nem tételezzük fel hogy akadna Két beteg asszony. (Fürdő történet.) Adva van egy szőke és egy barna aszszony. A szőke idegbeteg, a barna gyomorbajos. Mindkettőnek közös házi orvosa van, a ki se nem szőke, se nem barna, ellenben szórakozott. Igy esett meg vele, hogy a hónap elején, a mikor két betegének fürdőt ajánlott, a két asszonyt összecserélte. És a barna asszonyt gyomorbajával Ka^tenleutgebenbe, és a szőke asszonyt beteg idegeivel Karlsbad-ba, küldte . . . I. A szőke asszony levele. Knrlsbad, junius 6. Kedves üregem ! Küldj postafordultával tiz darab battisztzsebkendőt, s hogy a monograminok össze ne gyűrődjenek, rakj közéjük egy pár Kngelhornt. Azután ne felejtsd el, hogy vasárnap a szobalánynak van kimenője, és nem a szakácsnénak, tehát egész kényelmesen otthon vacsorálhatsz. Csak már én vacsorálhatnék egyszer újra otthon ! Csak vége volna ennek a kiállhatatlan kúrának, a melynek unalmas, mindennap ismétlődő programmja megölne, ha nem érezném jótékony hatását idegeimre, De azért szorgalmasan kisétálok mindennap kis poharammal a Sprudelhez, hogy a forrásvízből igyam, s rá másfél órát gyalogoljak. Ó, most én szigorúan az orvosi rendelet szerint cselekszem, s a világért sem szegném meg azt, a mi törvény. Látom, hogy a többieknek is jót tesz a puritán élet, s minek tagadjam, az én nervózitásom is csökkent. Odahaza, mint tudod, mindig elájultam, ha valami szenzációsabb szerelmi drámáról irt az újság, itt a múltkor szemem láttára húzta ki a pincér fogával a parafadugót, s még csak nem is reszkettem. Tán a levegőben, tán a karlsbadi vízben, tán a diétában van meg az a csodálatos orvosság, ipely idegeimet gyógyítja, de bizonyos, hogy házi orvosunk Icitilnően választotta meg a fürdőt, a honnan remélem, fris egészséggel térhetek vissza karjaidba. Csak egyszer engedné meg a fürdőorvos, hogy uborkasalátát egyek a kacsapecsenyéhez ! A sültet el is engedném a rossz embernek. Különben sem értem, hogy mi köze az idegbetegségnek az uborkasalátához, a mikor nekem abszolúte semmiféle gyomorkatarusom nincs ? A múltkor meg is szidtam a doktort, a ki mosolyogva csak ennyit mondott : — Bennünket ..orvosokat nem lehet ám könnyen rászedni. Önt megcsalja a gyomra asszonyom. Tisztára lehetetlenség, hogy önnek .étvágya van. Látja, asszonyom, ez épp a bal . . . Beláttam, hogy igaza van. Az éppen a betegségem, hogy nervózitásból uborkasalátára vágyakozom. Azóta még pontosabban betartom a fürdő szabályait. Legfölebb néha a pázsittal itatom meg a Sprudel kellemetlen izü forrásvizét, de most már erről az idegességemről is leszoktam. A sok séta és a gyakori hegymászás egészen fölfrissít. Hogy a gyaloglások után még mindig roppantul megéhezem, mindössze ez a hazug étvágy emlékeztet régi bajomra.