Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.
1896-05-24 / 21. szám
VI- évfolyam , Pápa, 1896, május 24 . - 21, szám PÁPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. • • Örömünnepünk küszöbén. Ünnep, örömünnep küszöbén állunk ! Csak egy nap választ el bennünket attól a naptól, a melyen Pápa városa hazánk ezredéves fennállásának örömünnepét készül megünnepelni. Mindenütt, hol magyar ember él, öröm dagasztja a kebleket, öröm rivaj tölti be a levegőt, örömtöl áradozik kicsi és nagy, szegény és gazdag, a közös édes anyának, a szent magyar Hazának ezredik születésnapján. Az örömérzetnek ezen árjába belevegyül Pápa varos lelkes közönsége is, az ősöknek dicsőségében osztakozni akarunk mi is, mert az ösöktöl nyert örökséggel dicsőségünknek fénye reánk is kisugárzik. Pápa város közönsége a holnapi napon üli ezredéves fenállásunk emlékünnepét. Amint az ország minden részén felgyúltak az örömtüzek, ugy mi is kívánunk lelkesülni, mi is örömnapot akarunk tartani, hogy lelkünkbe vésve, a hála könnyével szemünkbe adózunk a magyarok Istennének, hogy ezredéves fennállásunkat megérnie engedte. Ezen érzés hatása alatt írjuk e sorokat, ezen érzés buzdítsa Pápa váLaptulajdonos és felelős szerkesztő: POLLATSEK FRIGYES. ros lelkes közönségét az örömnapra. Legyünk méltók az örömünnep jelentőségével szemben. Lélekemelő ünnepélyre készülünk, melynél szebb még nem ragyogott reánk. Ha kinek fáj a jelen bus látománya, fordítsa le róla szemét, ha kinek lelke szomorúsággal van tele, most hallgassa el. Ha kinek haragja van, most szeretni tudjon csak. Örüljön, örvendezzen és a lelkesedés lángjától buzogjon mindenki, hogy együtt és összeforva dobbanjon fel szivünk, hogy közös lélekkel közös ajakkal rebeghessük el a hálaadó fohászt a magyarok Istenének, kinek áldó keze megtartotta és megóvta ezeréven át hazánkat. Igen ! Legyünk egygyek, hogy együtt és egy szivböl törjön ég felé imánk, esdve kérve hazánk számára egy ujabb, boldogabb évezert. Hisz : „Megbűnhődte már e nép A multat s jövendőt . . . Május 25-én ünnepeljen városunk minden egyese, azon a napon, a melyen Pápa városa hazánk ezredéves fennállását ünnepli. Gyermekek, ifjak, férfiak és aggok, leányok és asszonyok, szegények és gazdagok egyaránt vegyék elö legszebb ünnepi köntöseiket HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. e napon, jöjjenek és járuljanak e napon az Ur oltára elé hálaadó szivük buzgó fohászával felekezetekre való különbség nélkül. Jelenjenek meg mindnyájan e napon a honfoglalás ezredik évének emlékére tartandó fényes és nagy nemzeti ünnepélyen, melyet Pápa város hatósága rendez. Zengő szó és szónoklat fogja itt elmondani az ezredik év örömét, dicsőségét és reményét. Ünnepeljen és legyen jelen mindenki, vallás és rangkülönbség nélkül, hisz a haza szerelmében mindnyájan egygyek vagyunk. Igenis ünnepeljünk, honfiúi jól esö örömmel ! Örüljünk, szenteljünk ünnepet a mult dicső emlékének, a jelen vigasztaló örömének, a jövö biztató örömének, a jövö biztató reményének. Érezzük át, a mi minden magyar ember tudatába kell hogy átmenjen, hogy az ezredévi nagy nemzeti ünnep örökké felejthetlen marad. Felejthetlen örömnapunk legyen tehát nekünk Május 25 -ike ! Kettős ünnepe lesz ez városnak. Ezeréves fennállásunk örömnapja összeesik a pünkösdi ünnepnapokkal. Valamint e napon hirdették az apostolok a nép között a szent igéket ép ugy hirdessük mi is országszerte, hogy Pápa városa •SSr TÁRCA. li m Jó reggelt! Mikor tegnap leszállott az alkony, a búcsúzó napsugár még csak ezer meg ezer bimbót látott ringatózni az öreg akáczfa s a sürü jázminbokrok ágain ; — s hogy ma a születő hajnalkor kivillan a bérezek fölött, meglepetve lát ezer s ezer kipattant virágot. Siet fölcsókolni a kelyhükben ragyogó harmatcseppet ; örömrepesve üdvözli őket: — Jó reggelt édes, szép virágok ! Száll az illat, vonzza a döngő méhet, lebbenő pillét ; s a méztől ittasult, szárnyas lovagok felé ismerős mosolylyal integet a ringó lombok ezer s ezer virága: — Jó reggelt szorgalmas méh, szép hímes pillangó ! S hogy az ébredő nefelejts meglátja képét az ér tükrében, a szélben ringatózva int a tova rohanó habok félé : — Jó reggel édes, hus patak. Es a mig andalító illat s életre hívó meleg árad a reggeli légben, életre kél a zümmögő bogár, zizegve lebbenő bozót, csalit ! madár csiesergés, patak zúgás, lombok suttogása bűbájos dallammá olvad össze — mely hozsannát zeng az életnek, ifjúságnak : — Jó reggelt, jó reggelt, édes szép világ! A virágzó akáczok közé rejtett falusi lakban is élet támad. Karssu, sugár növésű leányka jön bokrétába szedni a kert virágait. Megtépi a pünkösdi rózsa tüskés ágait, lehajol a harmatos gyöngyvirág, mosolygó nefelelts után, s mig virágait rendezgetve, játszi könnyedséggel halad a kerti ut fövenyén, egy ut fordulatnál meglepetve látja, hogy valaki ott áll előtte, A meglepetés nem kellemetlen. vidáman nyújtja gyöngéd kis kezét meleg szorításra : — Jó reggelt, édes kis bácsi! A „kis bácsi" talán egy kissé túlságosan tiatal még, hogy ilyen bájos „nagy babának" bálija legyen, de homlokán ott van azaz árnyék, ajka fölött az a barázda, melyeket korai szenvedes, súlyos csalódás szokott az ifjú arezra vésni. — Jó reggelt, Aranka — ugye nem gondoltad, hogy korán találkozol velem. — Bizony nem. — Kicsalt a hajnal szobámból. Bejártam kertetek minden zugát. Minden bokor ismerősöm s jó barátoktól, ismerősöktől illik az embernek elbúcsúzni. — Igazán itt hagzsz bennünket. Dezső bácsi ?-kérdé a leánvka s mintha szavában valami szemrehányás hangja rendű volna meg. — Eljár az idő. Aranka. Régen élvezi már lelkem itt köztetek a rokoni szeretet melegét. Es bár a boldog megelégedés, mely itt az egész ház környékét beragyogja, oly megnyugtatólag hat lelkemre, mégis érzem nagyon elérkezett az ideje, hogy tőletek bucsut vegyek. — Látod Dezső bácsi, ez nekem fáj ! — Pedig ugy van. Azl hittem, 'hogy a ti vidám életkedvetek rám is elragad. De hát minél tovább látom, mennyi okotok van* örvendeni az életnek annál inkább érzem, mily kietlen az élet. melynek ily boldog megelégedés osztályrésze nem lehet soha. Beteg lelkem felvidult a pillanat hatása alatt s aztán annál kinosabb lesz a visszahatás, minél hosszaba a pilanat! Aranka Dezső karjában ölté karját s aztán szótlanul haladtak egymás mellett. A leányka elejtett néha egyet-egyet a szedett virágok ; nem hajolt le értők, hogy fölemelje
