Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.
1896-01-19 / 3. szám
VI évfolyam. Pápa, 18S6 január 19' 3 szám KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési arak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Elölizetósi felhívás »Pápai Közlöny« 1896. évfolyamára. Lapunk most már a VI. évfolyamba lépett. Programmot szükségtelen adnunk. Megmaradunk régi álláspontunkon. Pápa városunk és megyénk közerdekeinek ellenőrzése a mi feladatunk, a mi programmunk. A szivén hordja Pápa város és a megye közügyét, az lapunknak is barátja, ahhoz bizalommal fordu'unkés fölkérjük, hogy lapunkat ugy erkölcsileg, — mint előfizetés által — anyagilag támogatni s széles körben lapunk részére minél többeket megnyerni szíveskedjenek. Nem voltunk s nem vagyunk barátai az öndicséretnek, sem a nagy frázisoknak. De ezek fölöslegesek is. Lapunk eddig megjelent számai közzen forogtak, s azokból mindenki láthatta az irányt", a melyet követtünk, a munkásságot, uiel)'et kifejtettünk. lís midőn az eddig megjelent számainkra utalunk, azt hisszük, elmondhatjuk, hogy azt a mit Ígértünk megtartottuk s igy bizalommal ajánlhatjuk magunkat városunk és megyénk értelmiségeinek támogatására. Lapunk előfizetési dija aránylag oly csekély összeg, mely — tekintettel az általa előmozdítandó czélra — szoba sem jöhet és mi meg vagyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagv közönsége megérti a mi szavunkat és bizalmával megaj indékozva támogatni fogja a »Pápai Közlöny« független közérdekű hetilapot, melynek fótörekvese, hogy hű tükre legyen Pápa város és Veszprémmegyénck s annak mindenkor javára szolgáljon. Ez alkalommal tisztelettel felkérjük mindaz ikat, kik a lefolyt év előfizetési dijával hátralékban vannak, hogy szíveskedjenek tartozásaikat posta fordultával leróni és az előfizetést megujitani. Midőn ismételve kérjük előfizetőinket és a nagy közönséget, hogy bennünket jószándékunkban továbbra is támogatni szíveskedjék, ujult erővel fogunk a nehéz munkához az újév küszöbén. Pápa, 1896. január hóban. Hazafias üdvözlettel a rPápai Közlöny 4 4 szerkesztősége és kiadóhivatala. A „Pápai Közlöny 1' ára : Egy évre 6 frt. (12 korona.) Fél évre 3 frt, (6 korona.) Negyedévie 1 frt 50 (3 korona.) Az előfizetések és hirdetések Pollatsek Frigyes felelős szerkesztő és kiadótulajdonos czimére Pápa Közep-utcza (Zálogház-épület) küldendők. • v [ARCA Aranka. — A »Pápai Közlöny* eredeti tárcz.ija. — Budapest félre eső utcáinak, másodrendű kávéházainak egyikében, — három elegáns, — fess fiatal ember legbelsőbb fokon mulat. Megrakva elöltük az asztal pezsgővel, szívesen s bizlatólag töltögeti a kasszir frajla a champániát ; — keservesen húzza a hátuk megett Marczi bandája : „Sirassatok, ha meghalok" Tizenkettőt mutat a kávéház órája, a cigány leteszi hegedűjét — szűnóra. A víg kompánia bevonul a kávéház sambre separejába. — Alig telepedtek le, megnyílik a separe titkos ajtaja, ruganyos léptekkel egy fiatal ember beugrik az ajtón. A mulató három víg cimborának, mintha'egy torka lett volna; „szervus Béla!" üdvözléssel kiáltozva a jövevény elé rohantak. A kasszier frajIának is régi ismerős s jó kuirdsaftja lehetett az uj vendég, mert ugyancsak iparkodott kedvében járni. Kabátot levetni, — felakasztani, poharat hozni egy pillanat müve volt. Letelepedtek az asztal körül s pikánsnál-pikánsabb dolgokat tracscsoltak. Mikor már mindenből kifogytak, a társaság legvirgonczabb tagja, kit a többiek „Lulúnak" neveztek, Bélához fordulva kérdé : „Na komám ! szabadságot kaptál ?" — „Én szabadságot ?" — válaszolá a kérdezett — „s kitől ?* „ki-töl ?" hát „Arankától" — mandá Lulu a többiek hahotájával kísérve. „Szegény barátunk !" folytalá Lulu — Iliddel szívből sajnálunk, hogy életed jövőd — mindened feláldozod egy oly leány szerelméért, ki ma tied, holnap enyém s esetleg másé is ... . Béla remegett a dühtől,izgettmozgott székén, hogy az ő imádoltjáról — Arankáról, kit ő bálványoz, kiért ö él, — hal, az ö leendő boldogságáról igy, ily megvetőleg nyilatkoznak. Ismerkedjünk meg Bélával, ismerkedjünk meg az egész társasággal. Béla, egy csinos külsejű, elegáns, jellemes fiatal ember, egy fővárosi napilapnak munkatársa. Szelid — jó fiu. Egy a szerencsétlensége csak, hogy szerelmes s eszményképe Mi nem tehetünk róla! A közhangulat kényszere 'alatt Írjuk e sorokat. Nem szívesen tesszük, de utóvégre is tisztáznunk kell a helyzetet, melybe öhkénytelen belesodortaltunk. Ezelőtt kél hóval lapunkban Láng Lajos érdemeiről emlékeztünk meg és ezzel egyetemben felhívtuk Pápa város közönségét, hogy tekintve városunk orsz képviselőjének a közügyeink terén szerzett érdemei elismeréseül díszpolgárává válassza meg. Mi ezen felhívásunkat nemcsak jöhiszemüleg tettük, de teljes tudatában voltunk annak, hogy ezen felvetett eszme teljese* jogosult és mindazon felsorolt érdemek, melyeket Láng Lajos nevéhez füztünk, öt illetik meg és ezen impresszió behatása alatt vártuk a fejleményeket. Hogy teljesen jogosult volt felszólalásunk bizonyítja az, hogy városunk képviselőtestülete reagált ezen felszólításunkra amennyiben intéző köreink egyik tekintélyes része indítványt nyújtott be a képviselőtestülethez, mely Láng Lajos diszpolgárságát célozta. Ezen indilvány a legközelebbi közgyűlés napirendjére lett volna kitűzendő. nem más, mint a fővárosi duhaj ifjúságnak ismeretes alakja: „Aranka" orfeum énekesnő. A többiek: „fiatal irók" — Bélának legjobb barátjai. Szerették barátjukat Bélát, — iparkodtak lebeszélni őt arról a szerencsétlen gondolatról, hogy barátjuk megnösöljön s a mindenki elött ismeretes tékozló orfeum primadonnát nőül vegye. Hasztalan volt minden, — Béla szerelte — imádta Arankát s halálos ellenségévé váit az aki Arankával rosszul nyilatkozott Pitymallott már odakün, — a pincérek már forgolódtak a kávéházban, a kasszírnő már nagyokat ásítozott — haza indultak. — Béla, leghamarabb hagyja el a separét, — kezet fogott barátjaival, elbúcsúzott tőlük. A kasszirnönek egy I o. ona borravalót nyomott a markába és sietve hagyá el a kávéházat. Ólmos essö csak ugy dűlt az égből, mintha kannából öntenék. Béla felhajtáköppenye gallértját, haza sietett. Hagyjuk cl a hátra mnradolloknt s kövessük Bélát. — Sietett — futott hazáig. A kapuk már mindenűt nyitva voltak N . . . utczai első emeleti lakására felrohant. Asztala közepén egy nevére címzett m.
