Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-01-19 / 3. szám

2. 1896. JANUÁR 19. megvonja városimtól a jóindulatát, ugy városunk haladása hosszabb, de talán örökre? meg van akadályozva. Sajnos hogy igy van, de igy van ! A polgármester íelösmerve ezen kényszerhelyzetet bizalmas értekezletre hivta egybe az inditvány tevőket és városunk több intéző féríiait, mely értekezleten a fennt sorolt indokot kellőleg méltatva, megbizták a polgármestert, hogy az inditvány visszavonására az indítványozóknál a kellő lépéseket megtegye. A polgármester ezen megbízatásának eleget tett és ennek eredménye az, hogy az inditvány visszavonatott és a legközelebbi közgyűlés napirenejére nem lesz kitűzve. Ez a tényállás és ehhez azt hiszszűk felesleges is kommentárt fűznünk. Nekünk az igaz nem tetszik ezen felvetett eszménknek ily lefolyása, de mit tehettünk mást, mit tettek az indítványozók is, belenyugodni abba, a min változtatni csak ugy lehetne, ha városunk haladásának ellenségei akarnánk lenni. Ki a mai állapotainkat igazán felismeri, ki a város viszonyaival ismerős, nem fogja ezt félreérteni, hanem kénytelen lesz elismerni, hogy mi kötelességünket teljesítettük és nem érdemeljük azon vádakat, melyek oda konkludálnak, hngy nem függetlenül gondolkozunk. Ne érje tehát vád sem lapunkat, sem az indítványtevőket, mert legyenek meggyözöeve, ha nem láttuk volna ily körülmények folytán e kérdésben városunk haladását veszélyeztetve, ugy más nótát fujtunk volna. Mi azonban nem adjuk fel reményeinket, hogy ezen felvetett eszménk elalszik, majd eljö még az idő, hogy újra szőnyegre hozzuk ezt — és reméljük eredménynyel. Nem akarjuk Pilátusként mosni kezünket, de a felhozott érvek után azt hisszük, felemelt fővel mondhatjuk és hangoztathatjuk hogy : Nem mi tehetünk róla, hogy igy történt ! Pollatsek Frigyes. A dunántuli ref. püspök választás. Nagy érdeklődés közepette vártuk a dunántuli ev. ref. egyházkerületben a püspökválasztás eredményét. AHalárosan el volt terjedve a?on nézet. hogy már ez alkalommal absolut többség lesz konstatálható, mely nézet azonban a beérkezett tudósításunk folytán nem valósult meg. A püspökvátasztás nem vezetett j eredményre, mivel egyik jelölt sem | nyert absolut többséget s igy egy ! ujabb határnap lett a püspökválasztásia lett kitűzve. A. püspökválasztásról a következő tudósítást vettük. A dunántuli ev. ref. egyházkerü* letben f. hó 15-ére lett kitűzve a püspökválasztás. A szavazatokat tartalmazó leveleket Tisza Kálmán a clunántuii egyházkerület, világi főgondnok lakásán bon; totta fel az e célra megválasztott bizottság. A bizottság tagjai voltak : Nyary Béla br. a barsi egyházmegye gond| noka, Tatay Imre sz. fehérvári, Veres Időközben a „Pápai Lapok" egyik számában ezen diszpolgárságot célzó inditvány ellen egy közlemény jelent meg, mely nemcsak bennünket, de az inditvány 1 ea lókat is bámulatba ejtette. A közleményben ugyanis gróf Esterházy Móricz által reprodukált kijelentés hozatott nyilvánosságra, melyet állitólag főispánunk több tekintélyes megyebizottsági tag előtt tett. A főispán nyilatkozata szerint, a Láng Lajosnak imputált. érdemek — melyek egyszermind a beadott indítványban is részletezve vannak és melyekből kifolyólag a díszpolgárává való megválasztását indítványozzák — nem öt illetik meg, és tiltakozik az ellen, hogy ezen érdemek alapján öt díszpolgárnak megválasszák. Állitóiag a főispán oda is nyilatkozott, hogy megválasztása esetén Pápa városa iiánt eddig érzett jóindulatát kénytelen lesz megvonni. A ki ösmeri városunk közügyeit az rögtön tisztában lehetett, hogy ha a főispánnak ezen nyilatkozata nem lesz a legilletékesebb helyről megcáfolva, ugy ehhez a kérdéshez nincs több hozzá szólani való. A cáfolat nem érkezett és ezek után az történt, a mit minden oly egyén, ki városunk közügyeit szivén hordozza — helyeselni kényszerítve van — az inditvány visszavonása. Sajnos hogy igy kellett ennek történni, de mi sem találhattunk volna más modus vivendit ezen kérdés mikénti megoldására. Mindenki tudhatja, ki városunk haladását éber figyelemmel kiséri, hogy minden'intézménveink, minden ujabb alkotásaink szoros öszszefüggésben vannak Esterházy Móric gróf főispánunk jóindulatával. Ha ö sürgönyt talált. Mohón bontá fel a telegrammot s újra és újra olvasá : „Rögtön jöjj haza 1" Nem tudta elképzelni, mi okból hivják oly sürgősen szülei ? Mit tehetett? Rendbe hozta podgyászait, gyorsan rövid levelet irt, — hordárt hivatott. A hordár megjelent, eZzel a kocsit megrendelteté, a megirt levelet át adá a hordárnak azzal, hogy ezt Arankának azonnal kikézbesitse. Fiakkerbe dobta magát és a déli vasutak indóházához hajtatott. Mire a nap az égen tündökölt Bélával már messze-messze robogott a vonat. Kétféle gongolat nehezkedett szivén ; „miért hivják oly sürgősen haza, mi baj lehet otthon ? Fájt neki az hogy Arankát minden bucsu nélkül kellett ott hagynia. Az éjjeli kimerültség eröt vett rajta elaludt. Hat óra hosszáig egy tourban aludt s csak akkor ébredt fel, mikor falujának nevét a kondoktőr fülébe kiáltá. Felugrott ! — lesietett a vonatról. Egy hagyatéki ügyben hívták oly sürgősen, nem sok időt töltött szülei körében. Dolgait elvégezve, az éjjeli gyorsvonattal vissza utazott a fővárosba. Oda érve a J . . . . dalcsarnokhoz hajtatott, de már későn. Zárt ajtókra talált. — Zárva volt már. Ideálja lakása előtt kellett elhaladnia, nem hagyhatta el, hogy kedvessének tudtára ne adja hogy megérkezett. Oly erővel rántá meg a ház kapujának csengőjét hogy a szomszéd házmestere is kiugrott az ágyból. A kaput megnyiták — felrobbant Aranka lakására. A cselédleányok fent voltak még. Be akart menni tudtára adták, hogy Aranka nincs otthon, hanem elment a . . . tánczterem álarezos báljára egy fiatal ember kíséretében." Béla agyába tódult a vér, őrültként futott a megnevezett táncteremig. Az ajtón belépve rögtön felismerte imádottját „Empier" ruhájában, egy spanyol grandtnak öltözött álarezossal karonfogva sétálgatott. Béla oda rohant az álarezos elé, — torkon ragadta ezt. Az álarezos minden szó nélkül ledobta a lárfát. Ki volt? . . . Nem más mint Lulu, kit az említett muriról ismerünk. . . . Bélát körül vették barátai s meggyőződteték öt arról, hogy Aranka tényleg az amit Lulu oly erősen állított; hogy : „ma tied, holnap enyém és másé !" Béla szótlanul távozott .... haza ment. Haza — haza — egészen haza !. . .. Másnap közölték a fővárosi lapok egy rövid hírt: „Z . . . . i Béla fiatal hírlapíró az éjjeli órókban golyó által vetett véget életének." Béla — a szerencsétlen jellemes s jó fiu öngyilkos lett. — A Kerepesi uti temetőben egy kis vas keresztecske jelezi jó barátunknak sírboltját szegény fin ! * * * Aranka sülyedt, a legvégletegik. Megszűnt a fővárosi orfeumok csillaga lenni. Vidéki eirrektorok kegyét kereste, ezek is megunták hamar. Rég elfelejtkeztem róla, nem is gondoltam már rá. Nemrég olvastam felőle : hogy „Aranka* a főváros egykor elismert orfeum primadonnája a városligeti angyalföldi elmegyógyintézettbe mint gyógyithatlan beteg felvétetett Jól, nagyon jól ismertem, — felkerestem Egy összetört elzüllött, alig felismerhető alak 1 Béla barátom felett begyepesedett a föld, ö neki már nem fáj semmi Aranka pedig mint élő halott ott van az őrültek házában, ahol hat feketére festett deszkánál egyébb jussa — nincsen !