Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-05-10 / 19. szám

3PÁPAI KÖZLÖNY 1896. MÁJUS 10 A városi hatóság ha megtette az első lépést, tegye meg a másodikat is és gondoskodjék hogy jól megfontolt jelentéssel és javaslattal terjessze ez ügyet a város ez ügyet a város képviselőtestülete elé. Ezen megjegyzésünket azért tesszük, mivel a tapasztalatok után tudjuk, hogy sok fontos ügy más fordulatot vett volna, ha a városi tanács kötelességszerüleg járt volna el és a közgyűlés elé terjesztett ügyeket elébb az illető szakbizottságoknak adta volna ki véleményezés végett. A város képviselőtestülettől pedig elvárjuk, hogy a város ezen vitális érdekét szem előtt tartva, nem fogviszszariadni az áldozat hozataltól, a szükségelt érzékkel és áldozatkészséggel fogja támogatni a vizkérdés megoldását. Mert ezen kérdés megoldása után tekinthetünk csak megnyugvással a jövőbe. Bizalommal fordulunk tehát a városi hatósághoz és a város képviselőtestületéhez, kérve, hogy vessenek már véget egyszer a Pató-Pál politikának. Vetkőzzék le már egyszer azt a maradiságot s ne ugy lépegessenek előre, mintha tojásokon járnának, hanem biztos, öntudatos léptekel tegyék meg az intézkedést a vizkérdés végleges megoldására. Sziveljék meg felszóllalásunkat és ha ezt teszik, ugy Pápa városában megszűnt lenni : A tengeri kigyó ! Pollatsek Frigyes. A pápai ev. ref. énekegylet hangversenye. Kitűnően sikerült hangversenyt rendezett a pápai ev. ref. énekegylet f. hó 3-án vasárnap délután a collegium nagytermében. A város szép számmal megjelent előkelő közönségén kivül a kereskedő, ipar és földmives osztály is nagyszámmal volt képviselve, úgyannyira, hogy a tágas terem kicsinynek bizonyult az érdeklődök befogadására. A hangverseny minden számát elismerő tapssal jutalmazta a lelkes közönség, mely nagy lelkesedésében némely számot többször ismételve kivánt hallani. A férfi kar által előadott „Hymnusz" és a vegyes kar által előadott „Szózat" hangjai kifogástalan tiszta harmóniákban zengtek a föld egyszerű népe ajkairól. Igen kívánatos hogy az ifjú egylet anyagi erőben is gyarapodva mindeneknek megérdemelt támogatásával minél inkább megközelíthesse a kitűzött magasztos czélt. Ajánljuk tehát, hogy ilyen hangversenyek rendezésével többször is adjon életjelt magáról és tegyen bizonyságot életrevalóságáról. A szép lendületes megnyitó beszédet Nt. Kis Gábor helybeli lelkész tartotta, ki a művészetekről tartott magasan szárnyaló elmélkedésében szép hivatást jelölt meg az énekegyleteknek, mik városunkban az ujabb időben nem kicsinylendö tért hódítottak. A régebb idő óta fennálló dalkarokhoz mint egy családhoz kívánja csatoltatni ez ifjú egyletet s kéri azokat, fogadják testvéri jó indulattal ugyszinte a jelen levő diszes közönségnek mint általában Pápa város közönségének jóakarata támogatásába ajánlja ezt. A szivárvány Várady Antalnak remek költeménye G s o m a s z Dezső I. éves papnövendéknek kitűnő előadásában nem sok szemet hagyott szárazon. Nt. Kiss József theol. ok. tanár „A poseni tartományi ev. egyház élete és egyház társadalmi munkásságának egy századra (1793—1893) eső rajzolása" czimü érdekes felolvasásában vonzóan és tanulságosan ismertette a poseni egyháztársadalmi viszonyokat, kimutatván, hogy a társadalmi munka ott mily nagy mértékben van kifejlődve, mig mi dolgaink előbbre vitelét leginkább az állami és egyházi felsőségtől várjuk és csak ujabb időben kezdjük a külföld nemes példáját követni. A felette érdekes felolvasást a közönség zajos tapssal jutalmazta. A hangverseny fénypontját képezték G á t h y Zoltán zenetanár által hegedűn előadott magyar népdalok. Az egyszerű népdalokban igaz érzést ily briláns kivitelben városunk közönsége még nem élvezett. Az erőteljes tónus, a rendkívül kényes kettős üveghangok, a balkezes pizzicato mindmegannyi tanúbizonyságai tökéletes művészetének. A szűnni nem akaró tapsra a művész egy saját szerzeményű „Magyar ábrándot" játszott el, melynek elhangzásával a nekihevült közönség csak nehezen tudott lemondani az elmaradt folytatásról. G s a t k a y Sándor a collegium növendéke Arany János fiilemiléjének kitűnő elszavalásával jól eső vidám hangulatot keltett. Mint a többi számoknál itt is frenetikus taps jutalmazta az előadót. A hangverseny folytatásaként este igen népes tánczvigaloni következett, melynek kiváló vig hangulatát a kelő nap sugarai is jókedvően megmosolyogták. MILLENÁRIS ÜNNEPSÉGEK. Pápa város méltó lelkesedéssel és kegyelettel óhajtja megünnepelni a nemzet honalapitásának ezredéves ünnepét. A pápaiak örömhangja harmonikusan vegyül bözbe a nemzet ünneplő hangulatába. A millenáris ünnepségek sorozatát városunkban a tanintézetek kezdték meg és ünnepeltek méltóan a nagyfontosságú történeti eseményhez. A tan-\ intézetek ünnepe városunk összes lakosságát ünnepi ihlet töltötte el keblünket. Tanintézeteink millenáris ünnepségéről tudósítónk a következőkben számol be : — Nem akartam szerencsétlenné tenni, inkább lemondtam magáról, bárhogy vérzik is a szivem azóta: — No persze — kaczagott fel vidáman az aszonyka — hiszen fmaguk férfiak olyan nagy lelkűek ! De ne beszéljünk erről. Elmúlt vége van, Nagyon okos volt, hogy letudott mondani. Jobb dolgunk van igy. Nekem is magának is. — Csak lehetne ! — Hogy? — Ha szeretne — ugy, ahogy én szeretem : — Hohó uracskám, de a dolog nem megy olyan könnyen mint maga hiszi, hogy csak jön lát és gyöz. Tessék várni. Majd előjegyzem a többi futók közé. Mert tudja, én nagyon szeretem, ha négyes, ötös mezőnyben futnak értem az én állandó lovagjaim. Ez időszerint a poéta van a tourban. T ;a az a csacsi főjegyző, aki verseket íirkál 1. *zám. Most azt bolondítom, azután ha tetsz. . magát Vörös ur, igyekezve hangjába belelöteni minden fájdalmát, bus rezignáló tekintet kíséretében mondta : — Margit ! Nines a szivében egy hang, mely mellettem szólna, mely súgná, hogy szeressen komolyan, igazán .. . — Komolyan, igazán ? Hát igy is szoktak szeretni P Nagy kék szemével pajkosan nézett a férfi szemébe, piros nyelvecskéjét végig húzta kívánatos ajkai közt s igy folytatja: — No én nem tudok ugy szeretni ! Nem is akarok. Egyáltalában ostabaság az életben bármit is komolyan venni. Meg azután szeretem is az uram . . . ugy ám bíró uram ! Az első látogatás nem ugy ütött be, ahogy Vörös ur gondolta. A szép férfiak szokásos elbizakodottságával ő is azt hitte, hogy akármelyik asszony akkor az ővé amikor akarja. S különösen azt hitte arról ! S ime, milyen gúnyosan beszélt vele. Megsértett büszkeségében azután Margitot az erkölcsbiró szemüvegén át kezdte nézni : — Könnyelmű frivol asszony, akivel nem érdemes törődni ! Talán már mindenkié volt s csak velem akar komédit játszani. De nehezen fog menni. Pedig végtelenül könnyen ment. Az első asszonyt találta most, aki se nem borult karjaiba első látásra, se pózolva nem utasította vissza az erény szent nevében, hanem egyszerűen — kinevette — s egész természetes hogy belé szeretett. Léha játékot akart végig játszani s komoly szerelem ébredt fel szivében. Majd mindennap nála volt. Elveszett napnak tartotta, azt napot, a melyen nem láthatta. Az asszonyka pedig szívesen látta. De csak ennyit tett. Ha komolyan kezdett előtte beszélni, rögtön kaczagásra fogta a dolgot. Csak egyszer játszotta roszul szerepét. Majdanem elárulta magát, hogy csak hazudja magára a közönyt a kiábrándulást. A férfi a régi emlékeket újította fel és pedig most már nem cselvetés képen, de szívből jövő fájdalommal diniért hogy örökre elmultak : — Emlékezik, mikor másodszor láttam Akor nyáron került haza az intézetből. Kimentünk a Mátrába s felmentünk egész a Tilalomfáig. A néni lent maradt a völgyben, lábai nem igen bírták feljebb. Emlékezik, hogy áldozattuk akkor a csuzt, mely oly kegyes, hogy beleköltözik a gardedámok lábába, Sürü gyep terült el alattunk mintha valami kék és sárga virágokkal teleszőtt zöld törők szőnyeg lett volna. Leültünk. Mennyi ideig kértem, mig megendte, hogy átölelhessem ; végre is vakmerő lettem, átöleltem, megcsókoltam s maga nem ellenkezett. — Oh, hogy szerettem én akkor magát !— sóhajtott az asszony. A férfi közelebb húzta székét és lángoló arezal beszélt tovább, odahajolva. Margithoz s megfogva kezét. — Oh, hogy szerettem én akkor! ismétli a lány a szavakat mintegy félálomban. — Oda hajtotta fejét a vállamra én pedig, lehajoltam az arczához csokoltam szemét, arczát, homlokát s legdrágább kincsét ajakát.