Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-05-10 / 19. szám

3PÁPAI KÖZLÖNY 1896. MÁJUS 10 A polgári leányiskola ünnepe. Az áll. segélyezett polgári leányiskola hazánk ezredéves fennállását f. hó 8-án — pénteken — ünnepelte meg a Jókai kör helyiségében. A növendékek a polgári leányiskola épületéből tanárnőik kíséretében testületileg vonultak a Jókai kör he'yiségébe. Festői látványt nyújtott a növendékek felvonulása, Xik ez alkalomra mindnyájan magyar ruhát öltöltek. Az utcákon a hol elvonultak nagy néptömeg várta őket és gyönyörködve szemlélte a magyar ruhás növendékeket. Alighogy megcfkeztek a növendékek a Jókai kör helyiségébe már is sürü csoportokban érkeztek az ünnepélyre meghivoH, vendégek. Rövid idő alatt szorongásig megtelt a terem városunk számot tevő iatelligentiájával ugyanyira, hogy számosan kénytelenek voltak távozni, mivel a teremben már nem fértek el. Az ünnepély Nagy Gabriella az intézet igazgatójának »Megnyitó beszedőjével vette kezdetét, ki lendületes szavakban emlékezett meg hazánk ezredéves fenállásárol és buzditó szavakat intézett a növendékhez, kérve őket hogy legyenek méltók azokhoz a női héroszokhoz, kik ha/ánk lörténetében méltó helyet foglalnak. Emlékükbe h^/ia Zrinyi Ilonát, Lonyay Annát és az egri nőket. Az igazgató szivreható szavai nagy lelkesedést kelte'tek és percekig t^rtó .taps és éljenzés követte azt. Ezután a polg. iskola növendékei a »Hymnus« eléneklésével végeztek. G ö b e 1 Ilona III. oszt. növendék Pósa Lajos haza« cimü költeményét szavalta el nagy hatást keltve a megjelentek körében, kik tapsokkal fejezték ^ ki elösmerésöket. Ezután az »Ünnepi beszéd» következett, melyet Bmczelits Erzsi az intézet tanítónője tartott. beszéd hazánk ezredéves történetét tárta elénk igen szép nyelvezettel megirva. A beszédet zajosan megéljenezték. Az ünnepi beszéd után Trsztyenszhy Ilona növendék szavalta el Garay Jánns ,,Magyar hölgy" eitnü költeményét, melyet követett B e r g e r Róza növendék ,,Záró beszéd"e. Mindkét növendéket a közönség megéljenezte. Az ünnepély nuí ora a növendékek által énekelt ,,Szózat"tal nyert befejezést, melynek végeztével műsoron kivül B a r á t h Ferencz iskolaszéki elnök mondott köszönetet a tanári testületnek és a növendékeknek a a sikerült ünnepély rendezéseért. Az ev. ref. főiskola ünnepélye. Az ev. ref. főiskola hazánk ezeréves fennállásának emlékére május 9-én — tegnap — fényesen sikerült és lélekemelő ünnepélyt rendezett. Az ünnepély a ref. templomban reggeli 9 órakor „Istentisztelet" megtartásával vette kezdetét, mely alkalommal az „Ünnepi ima" K i s József theologíai tanár által mondatott. A templom minden zuga megtelt diszes közönséggel és az Ünnepi ima a jelenlevőket szívig meghatotta. Ezzel az ünnepély vallásos aktusa befejeztetvén a közönség a templomból a főiskola uj épületének tornatermébe vonult, hol a tulajdonhépeni ünnepély ezután következett. — Azt hittem megfulladok oly sokáig csokolt! Milyen jó is lett volna akkor meghalni ! A férfi odacsuszott eléje, átölelte a derekát s igazi forró szenvedélylyel beszélt hozzá. — Miért haltál volna ? Mi még élünk és élhetünk boldogságban. Előttünk az egész élet ! Fiatalok vagyunk. Szeretjük egymást ! Ugy-e szeretsz ? Az enyém leszel ? Az asszony mintha most térne magához valami öntudatlan állapotból, lassan felemelkedik s kifejtve magát az ölelő karokból, gúnyosan végignéz a férfin : — Nem sikerült! Pedig az ilyen reniiniczezeneziák elég jó horgok a tapasztalatlan halacskáknak ! Csakhogy mi vén ludak vagyunk ! — Margit! kiáltott fel a férfi, hallgass meg ! Azt hittem, hogy játszani tudok veled, de érzem, hogy igazán szeretlek. — Baj, mert én nem szeretem ! — Nem igaz. hazudsz ! — ktáltotta ingerülten. Hanem a sértő szót megbánva, alázatos hangon folytatta: — Bocsáss meg, nem tudom mit beszélek. Megőrülök után ! Szeretned kell, az enyémnek kell lenned. Hiszen a másé is voltál ! — Te hazudsz ! — mondja az asszony, halálsápadtan, villogó szemekkel. — Hát ilyennek tartasz ? Szegyeid magad, takarodj előlem! — Bocsáss meg, bocsáss meg. őrült vagyok. gazember vagyok, hogy ilyet merek mondani, tisztának tartalak mint az angyalokat, tisztának minden vétektől. A tágas tornaterem nem volt képes befogadni a megjelenteket és a megjelentek egy részének a folyosón kellett végighallgatni az ünnepély sorrendjét. Az ünnepély a „Hymnus" eléneklésével vette kezdetét, melyért a főiskolai vegyes karnak elismeréssel kell adóznunk. Horváth József dr. megnyitó beszéde után K i s Ernő igazgató tartotta az „Ünnepi b e s z é d"et, A beszéd hazánk ezredéves történetét foglalta magában, főleg annak dicsére'es múltjával foglalkozva. Az igazgató szakavatott beszédét lelkes éljenzés követte. A főiskolai vegyeskar »Hazafiias dalok« eléneklése után, Cs o m a s z Dezső 1 p. n. »Alkalmi költemény« szavalata következe t. Nagy hatást és lelkesedést keltő szavalatát a közönség zajosan megéljenezte. Az ünnepély sorrendje a »Szózat« eléneklésével nyert befejezést, melyet a főiskolai vegyeskar az ünneplő közönséggel egyetemben énekelt, s ezzel az ünnepély véget ért. Este a főiskolai ifjúság „Fáhlytis menetet" rendezett az ünnepnap fényének emelésére. A menet a Széchenyi térről indult el. A plébánia templom előtt Faragó János főiskolai tanár tartott az ifjúsághoz hazafias beszédet, buzdítva őket hazafiasságra. A menet a városban körutat téve a Széchenyi térre visszaérkezve C s om a s z Dezső szavalta el a ,,Szózat" hazafias költeményt. Igy ünnepelte meg a főiskola tanári kara és ifjúsága hazánk ezredéves fennállását. Méltó volt az ünnep, büszkék lehetnek reá. — Az is akarok maradni ! Menj, Menj ! Most már igazán vége van közöttünk mindennek ! Már féltem, hogy gyönge leszek, de te segítségemre jöttél, hogy erős legyek. S az is leszek ! S az is volt. De csak másnapig. — Félt, hogy ha mégegyszer találkozik azzal az emberrel, gyenge találna lenni. Mielőtt főbe lőtte magát, irt egy pár sort Zoltán urnák. — Nem becsül és mégis szeret — látja én is igy vagyok magával. Utálom gyűlölöm és néha mégis azt hiszem, hogy a magáénak kell lennem. Maga lehetett volna az egyetlen, a kiért becstelenné tudtam volna lenni, olyanná aminőnek maga tart. De nem akarok az lenni. Inkább menekülök ! Oda ahol biztos vagyok magát,ól ! Oda nem fog követni ! Inkább lemond rólam. Ugy-e lemond ? Hiszen maga olyan nagylelkű. Különben ne is kövessen. Ostabaság lenne. Magáé az egész élet. nekem az egész életből ez az egy szerelmem volt — ez se kell ! . . . Zoltán ur kétségbeesetten zokogott a ravatal mellett, melyen nyugodtan szinte mosolygó arczrzal feküdt a szép halott. S amint ott állt mellette a férfi, mintha a lecsukott selymes pillák alól még egyszer kikandiltak volna azok az azuros szemek s a hideg ajkak is, mintha mosolyra nyíltak volna. — Hát sírunk barátom? Milyen édesen alszom ezzel a tudattal! . . . Hátha ínég utánam jönnél ! .. . mmmmmmm & 8a 1* l t hétről. Kötelességszerüleg és ígéretemhez képest az e heti krónikának a „Lawn Tennis" pályáról felvett felvételeimről kellenne megemlékezni, de most nem az én hanyagságomon mult, hogy ez nem látott nyomdafestéket. Pluvius uram folyton szórta az esőt, de meg Szerváez, Pongrácz és Bonifáez urak is idő előtt mutatkoztak Pápán s igy bár több izben mentem ki „madár távlat"-ha körültekinteni a pályán, nem találtam ott senkit. Ez a mentségem és ez azt hiszem elég érv arra, hogy ugy a szerkesztő mint mindazok, kik várták e heti krónikában a „Lawn Tennis" pályáról való megemlékezésemet, felmentetlnek tartanak kötelességem illetve ígéretein alól. De a mi késik nem múlik. Erről az élvezetről még magam sem mondok le. Hisz lesz még szöllő, lágy kenyér . . . lesz még jó idő arra, hogy az én kis társaságom kikerül a pályára, majd akkor aztán he is fogom váltani az igéretemet. Addig is kérek türelmet, lehet ha az idő is ugy akarja, már a jövö heti krónika erről fog zengeni.