Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-05-10 / 19. szám

VI. évfolyam Pápa, 1896. május 10 19. szám Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. A tengeri kigyó. Szükségtelennek tartjuk kommentárt fűzni fenntirt cimhez, hisz alig akad városunkban valaki, ki ezen cim után nem tudná, hogy ezen elnevezés alatt az éveken át vajúdó vizkérdést értjük. Legutóbbi számunkban hirt adtunk arról, hogy a Walser cég, ki a vízvezeték előmunkálatait magára vállalta, a városi tanácshoz beküldötte az erre vonatkozó terveket és költségvetést. Nem vagyunk ugyan még abban a helyzetben, hogy ezekkel részletesen foglalkozzunk, amennyiben még nem adatott alkalom azok megtekintésére, mindazonáltal bizonyos kötelességet vélünk teljesíteni, midőn a közérdek jelenlegi stadiumában ujolag felszólalunk és ugy a városi tanács mint a város képviselőtestületét bizonyos körülményekre felhívjuk. Jóllehet, mi a vizkérdés végleges megoldását többszöri felszólalásunknál az ártézi kutak fúrásával véltük megoldandónak, de az előadott körülmények folytán ezen kiviteli módozatban is belenyugszunk. A mi óhajtásunk most már abban összpontosul, hogy legyen jó ivóvizünk. Hogy most már vízvezeték berendezésével, vagy ártézi | kutak fúrásával oldják ezt meg, az mellékes. A fődolog hogy városunk e tengeri kígyóját megoldva lássuk. Tudjuk ugyan azt is, hogy ezen vízvezeték behozatala által a város nagy áldozatok hozatalára lesz kénytelen, de ezen áldozatot meg kell hoznunk, mert városunk összes lakossága érdeke megkívánja. Hisz mindnyájan tudjuk, hogy a vizkérdés megoldása nálunk életkérdés, mely városunk fejlődésével szoros kapcsolatban van, a mely nélkül összes alkotásaink csonkák maradnak, a melynek megvalósítása nélkül fejlődésünk és előrehaladásunk alig képzelhető. Készséggel elösmerjük, hogy ily fontos tárgyban elhamarkodva határozni nem szabad s a döntésre hivatott képviselőtestület helyesen teszi, ha kellő megfoontolással jár el, de viszont ösmerjék el, hogy már elég idejök volt ezen kérdést fejtegetni, és elérkezettnek látjuk immár az időt, hogy városunknak régi óhaja végre valahára teljesedésbe menjen. A tervek és költségvetés megérkeztek, most tehát tettre hívjuk fel a városi hatóságot. Szorgalmazza e kérdést s foglalkozzon ez ügygyei. Ne eressze hosszú lére, hanem üsse a vasat mig meleg, mert csakis ugy lesz képes — a tapasztalatok nyomán — ezen kérdést a megvalósulás stádiumába terelni. Több erélyt és kitartást várunk ez ügyben a városi hatóságtól mint eddigelé tapasztaltunk. Ha szükség kívánja minden nap kérdés tárgyává tétessék a vizkérdés megbeszélése mindaddig, mig az dűlőre nem jön. Vegye a dolgot gyeplöstöl a kezébe s ne adja ki kezéből, mig célhoz nem ér. Nem fog megerőltetésébe kerülni csak akarat kell hozzá. TÁRCA Menekülés. Vörös Zoltán aljárásbiró ur szörnyen megörült, mikor a hivatalos lapban olvasta, hogy a szihalmi járásbíróságnál megürült egy albirói állás. Rögtön pályázott és mindent elkövetett, hogy áthelyezzék. Nagy érdeke volt, hogy Szihalmára jusson, mert ott lakott egy valaki, akihez valaha, nem is olyan nagyon régen gyöngéd kapcsok fűzték. Egy asszony, aki leánykorában őt szerette, s aki azóta férhez ment egy öreges bácsihoz, és mint hallotta, szerfölött vígan éli a világát. Igen, a szép Varossynénak a híre eljött a régi udvarlója fülébe is és ugyan csak sarkalta, hogy ő is beállhasson az udvarlók közé és kiüssön a sorból mindenkit a régi jusson. Biztosra vette, hogy nem lesz nehéz diadalmaskodni. Az asszony — mint beszélik — kaczér — és a kaczér asszonyokkal könnyű elbánni, még ha uj ismerősök is. Az igaz ugyan, hogy biztos adatokat senki sem tud róla, és azt nem is merik róla állítani, hogy ezzel vagy azzal viszonya lett volna, — csak azt beszélik, hogy mindenkit bolondit. Egy gyei több ok, amely Zoltán urat ingerli a küzdelemre. Mzjd megmutatja ő, hogy ő vele is játszik-e ? Meg kell neki magát adni életre, halálra. ' S azután ? Nos hát azután majd csak elhelyezteti magát onnan. Az egész egy kedves kis kaland lesz ! Igy gondolta el Zoltán ur mindezeket, mikor nagy örömére megkapta az áthelyezését és jó előre étvágyat csinált magának a tinóin csemetéhez, elképzelgetve Margit kívánatos alakját, mely bizonyára még szebb lett, mióta asszony lett a leányból. Hogy a hódítása biztos lesz. abban egy perczig sem kételkedett. A sok ifjúkori emlékből pompás hálót lehet szőni az asszonyka szive elfogására. És bizonyára jobb lesz, — gondolta a léha legény — ha az asszonyka igy lesz az övé, mintha elkellett volna vennie. Nem volt ugyan valami nagyon tisztességes dolog akkoriban a leányt otthagyni — ezt kegyeskedik maga is elismeri—, de hát elvégre nem tehetett másképen. Ha az ember aljegyző hát nem vehet el olyan lányt, aki még staffirungot se kap. Jobb volt ez igy. Legalább nem ábrándultak ki egymásból. Holott a közös élet mindennapi nyomorúsága azöta még kiábrándította volna őket. Jobb ez igy. hogy nem akarta Margitot magával rántani a szegénységbe. Ez a frázis tetszik neki s mentséget is talál benne a lánynyal szemben elkövetett léha eljárására. Mikor először találkoztak, ki is rukkolt vele: Nemzeti szinü zászlók varrás nélkül egy szélességben a nagym. belügyminisztérium által legújabban megállapitott magyar országos czimerrel ellátva, úgyszintén különféle zászló kelméimet a legjutányosabb árban ajánlom. — KRAÜ3Z JÓZSEF M. ¥ I A.