Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-04-19 / 16. szám

2PÁPAI KÖZLÖNY 1896. áprii.is 12. szemben és meg kell elégednünk az elért engedményekkel. A polgári leányiskola ügyében jóllehet a minister az ingyenes telken kivül épilési költség hozzájárulása cimén a 12000 forintot megköveteli a várostól, de ennek ellenében az évenkénti tűzifa szolgálmányt elengedni kegyeskedett. Ezt tényleg nagy vívmánynak tekinthetjük, mert ez körülbelül évenkint 1000 forintba kerülne a városnak. A telek kérdését a minister a városra bizta. A felajánlott Voyta telek ellen nincs kifogása, de esetleg a Csajthay telket is elfogadja a polgári leányiskola céljaira. Nézetünk szerint ezen telek kérdés még sok vitára fog alkalmat adni a képviselőtestületnek. Mi ezen kérdésben már kifejtettük nézetünket s meg is maradunk a mellett, hogy a Csajthay telek bár olcsóbb volna, de nagyon is kiesik a várostól s igy kényszerűségből a Voyta telket gondoljuk legcélszerűbbnek a polgári leányiskola céljaira. Halljuk hangoztatni, hogy a legközelebbi képviselőtestületi közgyűlésen több telek felajánlásáról lesz szó, a mely telkek sokkal olcsóbbak mint a Voyta telek és a célnak is megfelelnek. Ez ellen nem is lehet kifogásunk és nem lesz a képviselőtestületnek sem, csakhogy alig hissszük, hogy városunkban ily telket felfe lezni tudnak, mely e célnak megfeleljen. Sokat meghányt-vetett kérdés ez már s nem lett sikere. Mi csak örömmel fogadnók, ha egy ilyen telket javaslatba hoznának. Az állami tanítóképezde ügyében a minister a leglojálisabb eljárást tanúsította velünk szembe, midőn az ingyenes telek felajánlásán kivül 30000 forintot követel városunktól. A küldöttség jelentéséből kitűnik, hogy az állami tanítóképezde felállítására több város tartott igényt és annak felállítása esetén 50, 60 sőt 100000 forint hozzájárulást ajánlottak a kormánynak. A minister mindennek dacára Pápa városát előnyben kívánta részesíteni és mint a legminimumabb hozzájárulást 30000 forintban állapította meg. Ezen kiváló kegyért csak hálás lehet Pápa város közönsége. A minister egyszersmind kijelentette, hogy a kormány az állami tanítóképezde részére egy monumentális épületet szándékszik építeni, mely körülbelül 135000 forintba fog kerülni. Tekintve, hogy ezen épület csak 4—5 év alatt lesz felépíthető, ezen idö alatt köteles volna a város ideiglenes helyről gondoskodni, mivel már az 1896/97 évben kezdetét venné a tanév. A város tudtunkkal e célra a régi kollégiumot ajánlotta fel. A telek kérdésében még nem vagyunk egészen tisztába. Pápa városa e célra Esterházy Móricz gróftól a dohánygyár'melletti telket kérvényezte, de ez ideig a gróftól nem érkezett válasz. A küldöttség mint halljuk, a !öldmives iskola melletti telket ajánlotta e célra mi ellen a ministernek már azért sem volt kifogása, mivel ez esetben közel lévén a földmives iskolához, idővel egy kertészeti iskolát esetleg vincellér képezde felállilása is volna kilátásba helyezve. Ezen lelek kérdés is nem kevés gondot fog okozni a képviselőtestületnek. Mi e kérdésben egyelőre várakozási álláspontra helyezkedünk s csak akkor fogunk hozzászóllani, ha már ezt elég időszerűnek fogjuk találni. Eddig a küldöttség beszámolójával foglalkoztunk, most pedig néhány szavunk volna a képviselőtestület tagjaihoz. A küldöttség meggyőződésünk szerint eleget tett kiküldetésének, most elvárjuk, hogy a képviselőtestület is tegye meg kötelességét. Tudjuk most már a minister ultimátumát s most ahhoz alkalmazkodnunk kell. Fölösleges talán újra hangoztatnunk, hogy nekünk ezen két kultúrintézményt biztositanunk kell, bár áldozatok árán is. Oly áldozatok árán, melyek ugyan nagynak látszanak, de tekintve a körülményeket és a helyzetet, melyet a küldöttség jelentése eléggé illustrál, majdnem elenyésző kicsinyek. Reméljük, hogy a képviselőtestület velünk együtt gondolkozik s a küldöttség jelentését tudomásul véve, köszönetet szavaz első sorban a ministernek a város iránti jóindulatáért, másodszor a küldöttségnek, ki hivatásának tudatában a város érdekében kötelességét teljesítette. Pollaísek Frigyes Tűzoltók közgyűlése. A pápai önkéntes tűzoltó egyesület f. hó 12 én — mult vasárnap — tartotta meg évi rendes közgyűlését 1 Mészáros Karoly alelnök elnöklete alatt a városháza nagytermében. Az egyleti tagok igen szép számban jelentek meg a közgyűlésre, mi nagyrészt ar.nak tudandó be, hogy a Azután a másik levelet veszi kezébe, azt, a melyiknek tartalma a keserűség csépjeiként vegyül szivének édes érzelmei közé. E levélben ez van irva : „Tisztelt kisasszony ! Boldog voltam egykor, mert szerettettem azon férfi által, kinek szeretetétől ön megfosztott. Szerettem őt egész lelkemből, forrón, kimondhatatlanul ! Ne álljon ön boldogságom elé, ne kényszeritsen arra, hogy a kétségbeesés örvényébe sülyedjek. Önnek nincs annyi joga hozzá, mint nekem. Mondjon le azon férfiúról, ki ön miait hagyott el engem ; ki annyiszor esküdözött előttem, hogy nejévé tesz. Ne fossza meg a gyermeket apjától . . . mert véget vetek életemnek . . . két életnek . . . nem birva elviselni a szégyent és nyomort . . . Írja meg neki, hogy már nem szereti őt, hogy másnak adta a szivét, akkor bizonyára visszatér hozzám. Ha nem teljesiti kérésemet, ugy kisérje az önvád a mig él, hogy gyászos tettemnek okozója ön volt. E levélre poste restante várja a választ. Egy boldogtalan leány." Azon városból volt e levél keltezve, a hol Jenő lakott. Tehát fel kell áldoznia szerelmét, 'e kell mondania arról, kiben minden reménysége, vágya, boldogsága, egész világa összpontosult ! ' Oh a lemondás fájdalmát csak az képes átérezni, a ki ugy szeret, mint ö ! Iszonvu fájdalom szorítja össze szivét; szinte őrültté teszi az a gondolat, hogy Jenőben csalódott, mert előbb mást szeretett ő, kivel szemben örök hűségre kötelezte magát. De vájjon e levél igazat mond-e ? vájjon Jenő képes volt-e oly nemtelen gálád tettre, hogy egy leány szivéből játékot űzve, azt csábító kígyóként leterelje az erény ösvényéről és ott hagja a szégyenben, a gyalázatban ? Lehetséges volna-e ez ? Hátha csak egy gonosz ármány az egész, melyet ellene szőnek, hogy őket örökre elválasszák egymástól. Az asztalfiókjából elővesz egy dobozt, kivesz abból egy arcképet és azt hosszan, elmerengve szemléli. És az arczkép életnagyságúvá növi ki magát ; a vonások kidomborodnak életet nyernek, a kedves, szép férfias arczból a fenkölt lelket sugárzó kék szemek mély bensőséggel tekintenek reá, a sötét szőke bejusztól árnyalt jéságos mosolyú ajkak hozzá igaz, édes, forró szerelemről . . . Aztán az élénk fantázia által elővarázsojt hőn szerelett férfi arcza elmosódik s a szegény leány szeméből előtörő könnyeken át, csak ennek arczképét látja maga előtt. Nem, ez arczkép eredetijéről nem lehet . elhinni ez alávalóságot! Nem, nem ! A ki ily nemes jellemet tükröző szemekkel bir, az nem lehet oly gonosz lelkű ! A szem a lélek tükre. Csókot lehel az arczképre s visszateszi helyére. Aztán feláll, az ablakhoz megy s kitekint azon, mintha az ott elterülő festői tájkép szemléletében gyönyörködnék majd el kezd a kis szobában fel s alá járkálni. Nincs nyugta : a kétely azt mondja szivében : — Ne higyj azoknak a szemeknek, mert mögöttük alávalá rut lélek lappang. — Én pedig azt mondom — szól szivében a bizalom hangja — higyj neki és szeresd őt, mert oly férfiút mint ő, nem lehet eléggé forrón szeretni. — Ostoba beszéd ! — kiáltja a harag. — Ne engedd magadat ez által elámítani. Hallgass az előbbi okos szavakra: ne higyj az ö csalfa szemeinek ; vesd meg öt! A szerelem hangja zokogja, szól : — Ha kitépsz szivedből, szived is el vérzik ; két élet i boldogságát zúzod szét : az övét és a tiedet. És a sziv háborgó érzésektől hangosan dobog, az arcz a belső izgatottságtól lázas pirban ég. A kétely és a harag szava győz s a bizalom és szerelem megszégyenülve rejtőznek el a sziv egy félreeső zugába. Olga elborult homlokkal, feldúlt arczczal visszaül az asztal mellé, tollat, tintát és papirt vesz elő, A döntő perc elérkezett. Most már tudja, hogy mit irjon. Tintába mártja a tollat és ir. Sor sor után feketéllik