Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-04-19 / 16. szám

3PAPAI KÖZLÖNY 1896. április 19. közgyűlés napirendjére a P. Szabó Károly elnök elhalálozása folytán üresedésbe jött elnöki állás betöltése volt kitűzve. Az elnöki állás betöltése egyhangúlag történt. A közgyűlés közfelkiáltással Szokoly Ignácz egyleti főjegyzőt és osztály parancsnokot választotta meg az egylet elnökéül. Az újonnan megválasztott elnök eleinte nem volt hajlandó az elnöki tiszt betöltésére, de végre a közbizalomnak engedve az elnöki állást elfogadta, azon megjegyzéssel, hogy ő az eddigi rendszerrel szakílani akar és a tűzoltói intézménynél üdvös és egészséges reformokat óhajt létesíteni. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros alelnök szívélyesen üdvözli a szép számmal megjelent tagokat s a midőn a jkönyv hitelesítésére Gaál Gyula, Freiszberger Vilmos és Meixner Ignácz egyleti tagokat felkéri az ülést megnyitottnak mondja ki. Elnök kegyeletes szavakban emlékezik meg az elhunyt elnökről P. Szabó Károlyról, ki 20 éven át buzgó tagja volt az egyesületnek, indítványozza, hogy az elhunyt elnök iránti részvét jegyzőkönyvileg örökítessék meg, mit a közgyűlés helyesléssel elfogad. Felolvastatott az egylet mult évi bevételek és kiadásokról szóló számadás, ugyszinte a számvevők jelentése, mit a közgyűlés tudomásul vett és a pénztárnoknak a szokásos felmentvény megadatott. Következett ezután az elnöki állás betöltése. Elnök felhívja a közgyűlést ezen állás betöltésére, figyelmeztetve a közgyűlést, ha esetleg ezen állás betöltése nem egyhangúlag történne ugy a szavazásra a szükséges intézkedéseket meg fogja tenni. A közgyűlés nagy lelkesedés közepette egyhangúlag Szokoly Ignáczot ez egylet jelenlegi főjegyzőjét kiáltotta u az egylet elnökéül. Szokoly köszönetet mond a közgyűlésnek a közbizalomért, de elfoglaltsága és főleg az egylet zilált állapotánál fogva nem volt hajlandó ugyan az elnöki tisztet elvállalni, de a közgyűlés ujolagi felkérésére az elnöki állást elfogadta azon megjegyzéssel, hogy a tűzoltóság beléletében nagy reformokat óhajt keresztül vinni. Beszédjében kifejtette hogy ő elvállalt kötelezettségének töle tellhetőleg eleget fog tenni, de elvárja, hogy a tűzoltóság működési terén is megfeleljen azon kötelezettségének, melyet tőle hivatottsága megkövetel. A közgyűlés az újonnan megválasztott elnök beszédjét zajos éljenzéssel fogadta. Végül a Szokoly Ignácz elnökké való megválasztása folytán üresedésbe jött főjegyzői állásra a közgyűlés egyhangúlag Kis Móricz rendőr égi tollnokot választotta meg. Több tárgy nem levén napirenden a közgyűlés az elnök és alelnök éljenzése közepette feloszlott. mmmammm & sasit i t t 5 í l. Nem minden napi eseményről szól a mult heti krónika. Küldöttség járt a kultuszministernél a polgári leinyiskola es az állami tanitókezde részére könyöradományokat kikérni a ministertől. Felesleges talán felemlítenem, hogy a küldöttséget Dani bácsi, az emberi kor legvégső határáig küzdő polgármesterünk vezette a minister elé. Ezen tiszt őt bár hivatalból megilleti, de máskülönben az ő személye és jó arca erre őt praedestinálja. Az ő »jo arcának« már sokat köszönhet Pápa városa. A dohánygyár, a földmives iskolána.1 az akkori ministerelnök Wekeile nem tudott ellent mondani a polgármester »jö arcának« és ennek is köszönheti Pápa városa, hogy a kormány kosarába jutott. Most is ebben bizott a küldöttség. Ez idő szerint ugyan nem Wekerle előtt tisztelegtek, de ugy latszik YVlassits miniszternek is feltűnt a »jó arc« és különös kegyben részesítette Pápa városát. Nem adott meg ugyan mindent a mit kért a polgármester a küldöttség nevében, de a mit adott azt csak Pápa város érdekében tette. A miniszter úgymond sok szépet hallott már Pápáról, főleg pedig a polgármesterről s ez inditotta őt arra, hogy megtegyen »Mindent Pápa városáért.« A polgármester látszólag nem elégedett meg a sikerrel, de hát látta, hogy a ministerrel nem lehet amúgy otthoniasan fraternizálni, belenyugodott a változatlanba és mint szokása szerint rövid szavakban mondott köszönetet a ministernek, kívánva neki, hogy az Úristen éltesse őt sokáig. A küldöttség megtette mórként a kötelességét, a küldöttség ezután jöhetett volna haza is, de Láng Lajos városunk orsz. képviselője kötelességének tartotta a legutóbbi itléte alkalmával történt »szivélyes fogadtatásból* kifolyólag a küldöttség tagjait másnap ebédre meghívni. a fehér papíron, jelezve a vergődő szív kínos lemondását. Igen ő lemond . . . Fagyos hangon szól a levél, értésére adva Jenőnek, hogy őket egy áthidalhatlan mélység örökre elválasztá egymástól. Borítékba helyezi a levelet s ráírja a címet. Azután a másik levélre írja meg a választ. A sértett büszkeség hangján adta tudtára a leánynak, hogy lemond Jenőről, hadd boldogítsa őt, kinek több joga van hozzá, mint neki. K levelet is borítékba zárja és czimet ir reá. Kkkor ugy érzi, mintha szivét valami jégburok venné körül, melytől megdermed benne a lélek. A szerelem óvatosan, csendesen előjön rejtekéből s forró lehelletével felolvasztja a szivét körülfogó jégkérget. És a fölolvadt jég köny alakjában tör utat magának. Olga az asztalra borul és sir, hullatva fájö könnyeit. Az ajtó halkan felnyílik s belép azon egy fiatal férfi, lábbujhegyen az asztalhoz közelit, hogy a leányt hátulról gyengéden megérintse, de ez a neszre felriadva ugrik fel a székéről és oh káprázat: szinröl-szinre ott áll előtte — Jenö. A meglepetés kiáltása hangzik 01 gá ajkairól s kezeivel elfödi arczát, hogy könnyeit elrejtse. Jenö közel lép hozzá, gyöngéden levonja kezét arczárói, hogy szemeibe tekinthessen s látva a könytelt szemeket, a bánatos arezot, homloka elborul s megdöbbenve szól : — Az istenért mi lelt szeretett Olgám ? 1 Azért nem tudattalak, hogy ma nálad leszek, mert megakartalak lepni. A hosszú utazás alatt annyit ábrándoztam a viszontlátás boldog perczeiről és íme oly szenvedőnek talállak, hogy látásodra szivem összeszorul. Szólj az égre, mi borzasztó dolgok történhettek veled ?! Olga fölveszi az asztalról a „Boldogtalan leány" levelét s szó nélkül átnyújtva, hangos zokogás közt rogy a székére. Jenö átfutja a sorokat s arcát a harag pírja önti cl. — llah ! nyomorult ember ! — gondolja magában — az állás, melyre te is pályáztál, általam fog betöltetni: ezért bosszút forraltál ellenem. Aztán megpillantván az asztalon az Olga által irt neki címzett levelet, fölveszi és fölbontva, azt is átolvassa. Arczán a szomorúság és öröm vegyülékével közelit a zokogó leányhoz, mellé ül s igy szól : Az a „boldogtalan leány" nem létezik. A levelet egy ellenségem irta, — ki előtt nem volt titok, hogy menyasszonyom vagy — megakarván mérgezni boldogságomat. L)e a mennyire szomorkodom a fölött, hogy azt a vádat elhitted rólam s a mennyire fáj, hogy ily szenvedőnek látlak, ép annyira örömömre szolgál s jótékonyan hat lelkemre a gondolat, hogy te oly nemes, nagy lélek vagy, a ki képes más boldogságáért feláldozni szerelmét s boldogító reám nézve az a tudat, hogy oly igazán szeretsz engem, mert érettem drága könnyeidet hullatod. Aztán székét közel vonva a leányhoz, ennek kezét keze közé fogva, ekkép folytatja : — Most nézz szemembe s szólj : képesnek tartasz-e engem arra, amivel abban a levélben vádolva vagyok ? Olga mélyen belenéz azokba a nemes jellemet tükröző kék szemekbe s a miként zivataros nyári idö után a felhő foszlányok közül előbukkan a fénylő nap s meleg csókjától fölszikkad a könnyázott föld, ugy derült fel elborult arca s szemei, — melyekben még könnyek ragyognak — boldogságtól sugározva tapadnak a forrón szeretett férfi arczára. — Te jó vagy, nemes vagy, igaz vagy — mondja legtisztább szerelem hangján. Jenö karjait kitárva, keblére öleli s beszél hozzá a boldog jövőről, mely reájuk mosolyog, mig neki ott nyugszik feje a szeretett férfi nemes keblén. A válságos, kínos perczek eltűntek, felváltva a határtalan boldogság perczei által.