Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-04-19 / 16. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1896, április 19. 16. szám KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Lapunk erdekében. Április elején uj elöíizelést nyilunk íüggellen hírlapunkra, melyre a lap t. barátainak támogatását kérjük. Ritkán foglalkozunk magankkal és az a lelkes pártolás és támogatás, melyben a t. közönség lapunkat részesili, felment bennünket a vidéki lapoknál szokásos sippal, doblial való reklamirozás alól. A „Pápai Közlönyének létjoga van. Egy független, pártatlan, klikket és személzeket nem szolgáló, senkinek sem tömjénező, szókimondó hírlapra szüksége van Pápa városának. És bátran, büszkén mondhatjuk, hogy a „Pápai Közlöny" megfelel e hivatásának. Mi használjuk a megrovás hangját ott, a hol erre szükség van. Véleményünket, meggyőződésünket — mely csupán a közvélemény hü viszhangja— megmondjuk nyíltan, leplezetlenül. A „Pápai Közlöny" nem subventionált lap. Bennünket a nagy, igazságos közönség tart fenn. Mi kizárólag a közönség érdekeiért harczolunk, melynek érdekeit teljesen f ü g g e tI e n ü 1 képviseljük minden irányban s melynek érdekeiért folytatott nehéz küzdelmünkben csupán az i g a z s á g, tárgyilagosság és tiszte ss é g vezeti tollúnkat. Törekvésünk, fáradozásunk azonban csak ugy lehet eredményes, ha a t. közönség szíves támogalsa adja meg hozzá a nyomatékot, — mert nekünk ezen kívül nincs más támaszunk — ép ezért teljes bizalommal fordulunk az uj évnegyed küszöbén a közönséghez, hogy bizalmával, jóindulatával és támogatásával továbbra is ajándékozzon meg bennünket. Lapunk előfizetési dija aránylag oly csekély összeg, mely — tekintetei az általa előmozdítandó czélra — szóba sem jöhet, — és mi meg vagyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagy közönsége megérti a mi szavunkat és bizalmával megajándékozva támogatni fogja a „Pápai Közlöny" független közérdekű hetilapot, melynek fötörekvése, hogy hü tükre legyen Pápa város és Veszprémmegyének s annak mindenkor javára szolgáljon. A »Pápai Közlöny« szerkesztősége. A „PÁPAI KÖZLÖNY

0 ÁRA ! Egész évre 6 frt 12 korona Félévre 3 frt 6 korona Negyed évre 1 frt 50 kr. 3 korona. Az előfizetések és hirdetések Pollatsek Frigyes felelős szerkesztő és k iadótulajdonos czimére küldendők. A küldöttség beszámolója. Köztudomásu dolog, hogy Papa város képviselőtestülete a polgári leányiskola és az állami tanítóképezde ügyében egy küldöttséget menesztett a kultuszministerhez, mely küldöttségnek feladata volt, a városunkban felállítandó két kultúrintézmény érdekében a ministertöl a lehető kedvezményeket és engedményeket kikérni. A küldöttség megbízatásának megfelelve, kiküldetésének eredményéről egy jelentéssel számol be a képviselőtestületnek-, mely jelentéshez jelen esetben csak annyiban kívánunk hozzá szólani, amennyiben a minister által engedményezett eredmények az általunk ezen két kulturális kérdésben eddig elfoglalt álláspontokat érinti. Őszintén megvallva, a mily auspiciumok mellett ment a küldöttség a ministerhez és a mily előzmények előzték meg a kiküldetést sokkal nagyobb eredményt vártunk és vártak talán maguk a küldöttség tagjai is. j Mindazonáltal a küldöttség jelentéséI böl arról kell meggyőződnünk, hogy a ministertöl nyert engedményeket városunk részére mintegy vívmánynak kell tekintenünk. El kell ösmernünk a minister jóindulatát városunkkal RXJH8H TAKCA Válságos és boldog perczek. — Rajz. — Derült meleg nyári délután vnn. A nap gyönyörködve szemléli fényes arczát a folyó viz tükrében, melynek egyhangú halk moraja összevegyül a partot segélyező fűzfák dus lombjainak susogásával. A folyóra néző szoba ablaka fel van tárva. Benn ifjú lány ül az asztal mellett, fejét hal kezére hajtva, jobbjában pedig tollat tart, előtte az asztalon két nyitott levél hever, e levelekre akar válaszolni ; de nem tudja, hogy mit irjon. Halvány szenvedő arcza, nagy sötét szemeinek bánatos kifejezése arról tanúskodnak, hogy Olga szivét fájó, gyötrő érzések zaklatják. A nyitott ablakon át a langy fuvalom enyelegve simogatja homlokát, csókdossa a szenvedő arezot s lágyan susog fülébe, mintha vigasztalni akarná öt, hogy ne érezze magát oly igen szerencsétlennek, hisz megvan épségben mind az érzéke, láthatja a szent-Alkotó nagy müvét, ezt a szép világot ; gyönyörrel legeltetheti szemeit a remek szinpompáju virágokon, a szép növényeken ; hallhatja a zenét, a dalt, a madarak kedves csicsergését ; érezheti az üde jó léget, a virágok kedves illatát, megsimogothat egy-egy kedvelt, állatkát. Ö nem hallja a szellő susogását, reá nem hat a természet szépsége, ö csak azt érzi, hogy helyzete kimondhatatlanul kínos, nem tudja, hogy mit cselekedjék. És átéli lelkében gyermekéveit. Majd mint viruló hajadon fehér ruhában, kipirult nrczczal, repül egyik másik tánezos karján a fényesen kivilágított bálteremben, vagy hallgatja az udvarlók bakjait, a kik sötét hullámos hajzatát a tengervészes éjhez, szemeit a ragyogó csillaghoz, arczát a bíboros hajnalhoz hasonlították. Akkor mily reménytelen mosolygott feléje a jövö s most ... Oh ti halhatatlan költök ! hányszor zengte el már lantotok — hol panaszosan, hol a boldogság hangján — azt az Istentől szivünkbe oltott szent érzelmet; mindenható szerelmet! . . . Olga végigsimítja kezével homlokát, mintha azon gyötrő gondolatot akarná eltávolítani, melyet az előtte fekvő egyik levél tartalma idézett fel elméjében. Ott van lelke előtt, ott van szivébe bevésve annak a deli, szép férfinak a képe, a ki elvezette őt abba a csodás tündérvilágba, a hol a nap fényesebben ragyog, az ég kékebb szint ölt, a virág édesebb illatot lehel, a madárdal kedvesebben hangzik, a hol a szív mélyében szunnyadó szikra lángra lobban, boldog fájó érzelemmel töltve el a keblet. Kezébe veszi ennek levelét és olvassa — ki tudja már hányadszor — a következő sorokat; „Szeretett drága Olgám ! Még csak egypár hó és én azon helyzetben leszek, hogy veled egyetlen boldogságom újra találkozhassam ! Oh, nem győzöm várni azt az időt, midőn viszontláthatlak ! Aztán nem fogunk elválni többé soha. Készülj hát Drágám, hogy nemsokára elmondhassuk az Ur oltára előtt azt a boldogító szót, mely minket Isten s emberek előtt elválaszthatlanul egymáshoz füzend. Most nem irhatok többet, inert sietős dolgom van. Csókol forrón szerető hü Jenőd."