Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-01-05 / 1. szám

PÁPAI KÖZLÖNY viselötestület vegye magára a tanács feladktát, inert ezen testület nagyságánál fogva is képleien a kezdeményezési leendőkre. Különben a mi képviselő testületünk teljesen azonos karakterű a városi tanácsosai. A képviselő választások alkalmával erőlködnek sokan olyanok a bej liláshoz, akik a sógor és komaság révén tényleg be is juthatnak és végzetül a tanácsteremben csukott vagy néma szájjal hallgatnak, ahelyett' hogy az amugy is tespedt testbe életet ön Illetnének. Tengődés jellemzi tehát a nagy tanácsot is, mert a város eme szerve is beteg, túlságosan rothadt. Nincs e nagy testületben senki, aki ellenőrizné azt, hogy a hozott határozavégre lesznek e hajtva, még kelegalább tok vésbbé aki ellenőrzése alatt tartaná a város fontosabb ügyeinek intézését. • Végezetül reátérhetünk a végtagokra : a végrehajtó közegekre, az egyes tisztviselőkre. Nem tagadhatjuk, hogy az évek előtti korhoz képest hatalmas javulást lehet konstatálnunk, mert annyi tény, hogy hivatalnokaink ma legalább dolgoznak. Ámde a munka beosztásuk oly rossz, hogy végeredményében az ö ténykedésüket is a tengődés jellemzi. S ezen tengödésnek oka, a mi meggyőződésünk szerint, a rendszer, a melyből a mi városunk már kinőhetett volna. Mintha a kamasz ifjút látnók gyermek ruháiban, és ezért csupa meztesérti a szemeinket. meg tehát, ezen rendszert ! Ez legyen a jelszavunk és ezért kellett ily őszinte szavakkal rá mutatnunk a városi életünk diagnosisára, az á lt a 1 á n o s tengödésre, annál lenség is inkább, mert a baj csak akkor orvosolható, ha az fel vai« ismerve. Igen ! Tengődés helyett viruló életet kér Pápa város közönsége és vétkes az, aki ennek útját állja. Borítsunk fátyolt az ó évre és engedjék remélnünk, hogy az uj év küszöbén városunk felvirágzása és jólléte érdekében működő egyének ezen fel| szólalásunkat megszivelve ez irányban I fognak működni, Ez legyen programunk az uj év ! küszöbén ! Pollatsek Frigyes. Silveszter estélyek. Hagyományos szokásként nagy vígsággal szokta meg ünnepelni városunk a Sylveszter éjjelét. Ez évben azonban különös fontosságot tulajdonítottak ezen mulatságnak, és bizonyos tekintetben ünnepségnek tartották, mivel ezen év Sylveszter éjjele az ezredéves újévet jelentette. Vígsággal búcsúztak el mindenütt az ó esztendőtől és vígsággal köszöntötték az ezredéves újévet. Nem volt városunknak olyan társasága, egyesülete, kaszinója a mely ezen nap örömét meg nem ünnepelte volna. —y Vigadott az egész város, tánc, zene volt mindenütt. Minden társaságban az óesztendőt temették és az ujat üdvözölték. Le roi ast mort, vive le roi ! Az esztendő meghalt, éljen az esztendő ! Alább közlünk néhány mulatságot azok közül, a melyekről tudósítónk beszámolt : 1 még miről beszélni, volna még miről gondoskodni, csak akarni és tudni kellene ! Most midőn az ó évtől örömmel mondunk bucsut és az uj év boldogságában reménykedünk, fektessük lelki szemeink elé Pápa város erkölcsi személyének egész formáját és szervezetét és állapítsuk meg városunk egyéni életének diagnosisát. Pápa városának feje és szive a városi tanács és a képviselő testület, végtagjai az egyes tisztviselők. A város feje lenne tehát a városi tanács ! Mi igaz és őszinte tisztelettel vagyunk ezen tanács minden tagjának egyéni jelleme és szorgalma iránt, de sajnos az egyéni szellem érték tekintetében a jelenlegi tanácsot nagyon szegénynek tartjuk arra, hogy Pápa fejét képviselhesse. És hasztalan minden, még a hal is a fejtől büdösödik. Hasztalan a képviselői tanácsban a nagy sziv, a legnagyobb buzgalom, ha beteg a fő, és az élet feladataiban nem láthatunk biztos irányt és egészséges eszme menetelt. Vájjon volt-e idő, amikor ezen tanács kész, teljes és tökéletes programmal állott volna a képviselő testület elé V Soha ! Nem elégséges ám a napi munkát végezni, mert ez csak annyi, mint amennyi az egyes embernél az evés és ivás. Enni és inni minden napszámos tud, de gondolkozni, tervezni és terveket indokolni és végrehajtani, ez a magasabb szellemi élet követelménye, amely irányú munkát kellenne a városi tanács fejének és a tanács tagjainak kifejteni, mert különben egész létezése merő tengődés. Képtelenség kérni is, hogy a képsoha" . . . — Hát miért V Azért, mert egy leány vagy asszony, „akit teljes szívből szeretni nem tudott, megölte magát miatta" — Jól van jól ! „Hát nem olvassa ?" — Nem én. „S miért nem ? Szépen van ám megírva" .... — Mert ha még oly szépen van is megírva, mégis egy nagy hibája van : hogy nem igaz. „Hiszen ha csak azt akarná olvasni, ami igaz, ami megtörtént, akkor ugyan kevés jutna a foga alá." — Nem olyat akarok én, a mi megtörtént, csak olyat, ami megtőrténlietott; nem olyat, ami igaz, csak olyat, ami valószínű. Először : a nők nem ölik meg magukat olyan könnyen miattunk, mert nem bolondok ; másodszor : ha épen megölik, akár szerettük, akár nem szerettük őket, hát csupán azért a kis öngyilkosságért mi sem busulunk egész világéletünkben s maradunk nőtlenek, mert hát mi sem vagyunk bolondok. — Az aloé csak minden száz esztendőben, de mégis többször virágzik, az emberi sziv is mindig újra hajt. — Örök szerelemről csak a poéták tudnak — beszélni, de az életben ; olyan nincs ! — Szépen hangzik az, ha egy agglegény ilyen regényes históriát tud mondani agglegénysége okául, de én erre csak azt mondom : olyan nincs ! Hazugság az egész ! Sokkal prózaiabb, sokkal reálisabb oka van annak, ha valaki nőtlen marad ! ! Hiszen vannak köztetek is már, a kik maholnap felöklelik kopasz fejeikkel a négy X-et, nos hát tegyék sziveikre kezeiket s mondják meg őszintén, hogy miért nem nősültek meg eddig ? Megmondhatom én is ! Az egyik azért, mert beteges volt, a másik azért, mert a vasorrú bábának sem kellett; a harmadik azért, mert nem tudott kapni annyi ezeret, a hányat keresett ; a negyedik azért, mert nem volt kurázsija, s azt leste, hogy majd őt kéri meg valamelyik ; az ötödik meg azért, mert ott felejtette magát valami szép asszony karjaiban .... I)c azért egy sem „elvből" agglegény, hanem csupán „véletlenből" iníndannyt ; s mindegyik reménykedik, hogy még talál magához valót ; mert akármilyen kevés legyen is a boldog házasság s akármilyen sok hiánya legyen ennek a kevésnek is, hát podagrás korára mégis minden szegény ember vágyik az otthon felé, mint hajós a kikötő felé ! 1 Csak dúsgazdagoknak való az örök fiatalság, akik pénzért mindent megvehetnek, még az otthont is ! ! „E szerint egyszer még a bácsi meny egzőj én is tánczolunk V !" — Azon ugyan nem kopik a csizmátok talpa, öcsém ? „Nono! Utóbb a bácsi elvből agglegény ?" — Nem a ! Én is csak véletlenből. „De micsoda véletlenből ?" — Abból 'a véletlenből, hogy van eszem „Hát akik megnősülnek : azoknak nincs?" — Bizony — bizony mondom néktek, hogy nemo saltat sobrius ; de akik már a negyvenen tul cselekszik : azok épen kötni valók „Hát aztán a bácsi mért nem nősült meg a negyvenen innen ?" . . . — Egy kicsit nagyon kíváncsi vagy ugyan öcsém, de azért ha már herine vagyunk, hát elmoudom azt is . . . Véletlen volt biz az csak . . . Az első ideálomat azért nem vettem el, mert az iskolás deákok házassága akkor még nem volt divatban ; • a második* azért, mert a szöktetés már kimont a divatból, szépszerével pedig nem adták hozzám ; a harmadikat azért, mert nem volt barátja az erénynek ; a negyediket azért, mert házassághoz kettő kell ő pedig nem coopcrált; az ötödiket azért, mert csak az ajándékcsikónak nem nézik a fogát;