Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-01-05 / 1. szám

1896. JANUÁR 5 il A polgári körben. A polgári kör Sylveszter estijét társasvacsorával ünnepelte meg saját helyiségeiben. Jóllehet a kör tagjai nem vettek oly nagy számban részt, mint az előző években, mindazonáltal itren kedélyes és vidám hangulat uralkodott az egész estén át. Dicsérőleg kell megemlékeznünk Málics József a polgári kör vendéglő­séről, ki ugy Ízléses étkek kiszolgálá­sával, mint annak lucullusi pompává való kiállításával kitett magáért. Az első pohárköszöntőt Wajdits Károly a kör elnöke mondotta, meg­emlékezvén a Sylveszter éj fontosságá­ról, kiemelvén annak jelentőségét az életben mely mindegyikünkben a bol­dogságot és reményt táplálja. Élteti a polgári kör tagjait, kívánva nekik »Bol­dog uj évet«. A zajos éljenzéssel kisért pohár­köszöntő után Ferenczij Bernáth dr. emelt poharat. Beszédjében az iparos osztályról emlékezett meg, mint olyan osztályról, mely a nemzet főoszlopait ké­pezik. Élteti a pápai iparosokat. A gyakori éljenzéssel félbeszakí­tott beszéd után Hnjnóczky Béla a kör alelnöke mondott egy minden tekintet­ben remek pohárköszöntőt. Magyaror­szág ezredéves fenállásáról emlékezett meg és üríti poharát azzal hogy »El­jen a haza éljen a hon !« A kör alel­nökének pohárköszöntője nagy lelkese­PÁPAI KÖZLÖNY dést keltett a társaság között. Felkö­szöntőt mondott még Lippert Sándor a nőkre. Időközben megérkezett — mint rendesen -- Fengvessy Ferencz orsz. képviselő, kit beléptekor a társaság zajos éljenzéssel fogadott. Fenyvessyt a kör elnöke Wajdits Károly köszöntötte íel, kiemelve a képviselő érdemeit ugy a polgári kör, mint a város körül. Fenyvessy megköszönve a megem­lékezést, szónoki lendülettel tartott be­szédében a milleninmról emlékezett meg. Beszédjében az egyházpolitika üdvössé­gét is érintette és végül reményének ad kifejezést, hogy ezen millenáris év az ország »béke évének« lesz nevez­hető. üriti poharát ezen reményében a polgár: kör elnökére, tisztikarára és tagjaira. Fenyvessy éjfélig volt a polgári körben, kedélyesen társalogva a kör minden egyes tagjaival. Éjfélkor újra poharat emelt és üdvözölve a millená­ris uj éve- a kör tagjainak »Boldog uj évet« kívánva eltávozott a kör he­lyiségeiből. Az asztaltársaság még csak ezu­tán kezdett javában mulatni ugy annyira, hogy a pirkadó hajnal még együtt érte a vidám társaságot. A Hungáriában. Az újonnan épült Hungária szálloda dísztermében a kereskedelmi ifjúság ön­a hatodikat azért, mert véletlenül meg­láttam a keresztlevelét ; a hetediket azért, mert a házazság nem részvénytársaság ; a nyolezadikat azért, mert kissé sok volt a múltja ; a kilenczediket azért, mert egyszer pongyolában láttam : a tized iknt azért, mert nagyon szere­tett tánezolni a jogászgyerekekkel; a tizenegyediket azért, mert kevés volt a vágott dohánya ; a tizenkettediket azért, mert nagy fa" miliából származott; s tizenharmadikat azért, mert egy szép toiletteért meg a lelki üdvösségét is odaadta volna ; a tizennegyediket azért, mert olyan anyja volt, kit anyósul éppen nem óhajtot­tam ; a tizenötödiket azért, mert azt sem tudta, hogy mily fán terem a reszelttészta leves; a tizenhatodikat és még néhányat azért, mert már férjnél voltak ; és végiil az utolsót azért, mert már akkor elmultam negyven esztendős . . . „De hisz .az nem akadály !" — Némely embernek nem, a szerelmes embernek sohasem s nekem sem lett volna az .... Igen ám, de akadt egy jó bará­tom, aki felnyitotta a szememet .... „Kicsoda ?" — Az nem tartozik a dologra ! Elég az hozzá, hogy nekünk is volt egyszer olyan bácsink, mint a milyen én vagyok tinek­tek .... Nos hát mikor elbúcsúztam az asztaltársaságomtól, hogy többé soha vissza ne térjek, megfogta a bácsi a karomat s azt kérdé : te „Iíány éves vagy öcsém ?" —- Negyvennégy. „S a jövendőbelid ?" — Tizenhat. „S amikor ő harminczkettö lesz. hány léssz akkor ?" — Hatvan. „Gratulálok !" — Köszönöm bátyám ! köszönöm ! „Igen, de nem a szerencsédhez gratu­lálok, hanem ahhoz, hogy igazságot szolgál­tatsz a világnak" . . . — Miféle igazságot V „Ne tetesd magadat te kópé te, hát revanchot!" — Miféle revanchot ? „Nem akarod érteni ? No hát megma­gyarázom. Hát mond csak édes öcsém, hány esztendeje udvarolgatsz te a mások felesé­gének ? Van vagy busz ugye ? Nos hát ezen idő alatt hány férjnek adtál méltó panaszra okot? Akad néhány ugy-e ? Hát azt hiszed édes barátom, hogy ezt neked vissza nem adják? . . . Dehogy nem !! Van ám igazság, van revanch III Volt eszem s beláttam, hogy a bácsi­nak igaza van. Ez az én agglcgénységem története. Igaz történet. Mert hát jó étel az a puliszka, jó szil­vaizzel is, jó túróval is, jó bivaltejjel is : de csak annak való akinek megbírja a gyomra. képzőköre taitotta táncmulatsággal egy­bekötött Sylveszter estélyét. Az elég tágas terem már esti 8 órakor zsufifotesig megtelt diszes hölgy és lérfi közönséggel ugyanyira, hogy alig lehetett helyet kapni. Szép asszo­nyok , szép leányok diszes csapata fog­lalta el egy thea |szörpölg( tése mellett az asztalokat, alig várva hogy a tánc kezdetét vegye. Nem igen sokat kellett várakoz­niok, mert a fiatalság ir> türelmetlen volt és már 9 órakor javában járták a csárdást Lángó Náci zenéje mellett. Tüzzel-hévvel kezdtek hozzá es ily tempóban járták egész reggeli 3 óráig. így ülte meg a keresk Ifjúság önképző köre az év halotti torát. Mint halljuk, a kaszinóban, a To­masits vendéglőben (Bunda) és más privát társaságokban is méltó ünnepély­1> el búcsúztak el az ó évtől, mely mu­latságokról tudósítást nem kaptunk s igy csak röviden csak mint tényt kon­statálhatjuk. Az ó esztendő meghalt, éljen az uj esztendő 1 / & 8ftüit kétféle Halotti tort ültünk a mult héten. Elta­mettük az 1-895^ évet örömmel, már azért is, mivel általánosságban nagy panasz volt reá, és annál nagyobb örömmel és lelkesedéssel üdvözöltük az uj évet,'melytől boldogságot, szerencsét és jólétet remélünk. Valóban nevetséges is ez ! Minden uj esztendőben egy és ugyanazon nótát fujjuk és a végén ugyanezen jeremiadokat énekel­jük. Ez már bevett szokás és ezt mindaddig folytatjuk mig csak rajtunk nem ülik meg a halotti tort. De hát ez máskép nem is lehet ! A mikor mulatságról ünnepségről van szó, ott aztán akad elég paszazser. Ha egesz éven át nem adódik ürügy arra nézve, hogy éjfél uiánig kimaradhassunk, ugy bizonyára a Syl­veszter este megadja reá az alkalmat. Ezt ugyan nem magamra vonatkozta­tom, hisz mindenki tudja már, hogy nekem az volna az ünnep, ha éjfél előtt térnék nyu­galomra, de igenis vonatkoztatható azokra a férjes urakra és kordában tartott fiatal em­berekre, kik tudnának esetleg lumpok ienni, ha a papueskorniány, vagy a félelem nem kényszeritené őket a szolidságra. A Szilveszter ejjel ezeknek az uraknak tehát kettős őröm. A régi legénységük jut eszükbe és ilyenkor kimulatják magukat tisz­tességesen a Sylvesz ter rovására. . A Sylveszter estét mint minden évben ez idén is a polgári kör társasvacsorával ülte meg. Nem voltak sokan — mert ná­lunk a lumpolásban is van konkurencia — de mint mondani szokás kedves kis kompá­nia gyűlt egybe, kik kedélyesen és jóizüen fogyasztották a Málics konyhájából kikerült Ízletes étkeket. Étvágy volt szépen, jó bór is volt és ezzel azt hiszem szükségtelen mon­danom, hogy az itvágy sem szorult reklámra. A parlamentáris szokásnak hódolva a pecsenyénél IObjdits K «ro!y a kör elnöke mondotta el a mondókáját, unna FereilCZy dr. Uajnóczhy és Lippert kontráztak,

Next

/
Thumbnails
Contents