Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-01-05 / 1. szám

V. évfolyam. Pápa, 1895 január 5. i. szam KÖZLÖNY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési arak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Előfizetési felhívás »Pápai Közlöny« 1896. évfolyamára. Lapunk a mai számmal a VI. évfolyamba lép. Programmot szükségtelen adnunk. Megmaradunk ré;^i álláspontunkon. Pápa városunk és megyénk közerdekeinek ellenőrzese a mi feladatunk, a mi programmunk. A szivén hordja Pápa város cs a megye közügyét, az lapunknak is barátja, ahhoz bizalommal fordu'unkés fölkérjük, hogy lapunkat u^y erkölcsileg, — mint előfizetés által — anyagi ag tamogatni s széles körben lapunk részére minél többeket megnyerni szíveskedjenek. Nem voltunk s nem vagyunk barátai az öndicséretnek, sem a nagy frázisoknak. De ezek fölöslegesek is. Lapunk eddig m gjelent számai közzen forogtak, s azokból mindenki láthatta nz irányt, a melyet követtünk, a munkásságot, uielyet kifejtettünk." És' midőn az eddig megjelent számainkra utalunk, azt hisszük, elmondhatjuk, hogy azt a mit igcr.ünk megtartottuk s igy bulomna! ajánlhatjuk magunkat városunk és megyénk értelmiségeinek támogatására. Lapunk előfizetési dija aránylag oly csekély összeg, mely — tekintettel az általa előmozdítandó czélra — szoba sem jöhet és mi meg vagyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagv közönsége megérti a mi szavú íkat és bizalmával megaj indékozva támogatni fogja a »Pápai Közlöny« független közérdekű hetilapot, melynek főtórekvese, hogy hű tükre legyen Pápa város és Veszprémmegyének s annak mindenkor javára szolgáljon. Ez alkalommal tisztelettel felkérjük mindaz >kat, kik a lefolyt év előfizetési dijával hátralékban vannak, hogy szíveskedjenek tartozásaikat posta fordultával leróni és az előfizetést megujitani. Midőn ismételve kérjük előfizetőinkot és a nagy közönséget, hogy bennünket jószándékunkban továbbra is támogatni szíveskedjék, újult erővel fogunk a nehéz munkához az újév küszöbén. Pápa, 1896. jat.uár hóban. Hazafias üdvözlettel a rPapai Közlöny

4' szerkesztősége és kiadóhivatala. A ,,Pápai Közlöny" ára : Egy évre 6 trt. (12 korona.) Fél évre 3 frt, (6 korona.) Negyedévi e 1 frt 50 (3 korona.) Az előfizetések és hirdetések Pollatsek Frigyes felelős szerkesztő és kiadótulajdonos czimére Pápa Közép-utcza (Zálogház-ép; let) küldendők. Városunk tengődése. Nincs szándékunk *az uj év küszöbén szemrehányásokkal illetni mindazokat, kik városunk jólléte és felvirágzását kötelességüknek kell, hogy ösmerjék, de igenis figyelmeztetni akarjuk őket, hogy a lefolyt év alatt eléggé tapasztalhatták, hogy az ily folytatott gazdálkodással nem érünk célt. Ha visszapillantunk a lefolyt évre, ugy el kellösmernünk, hogy ez nem volt egyébb a tengödésnél. Nem mondjuk, hogy városunk haladás tekintetében nem ért el egyfes sikereket, de mindezen sikereknél nem éretett el azon cél, melyet elérni óhajtunk — városunk anyagi helyzetének javitását. Vannak talán egyesek, kik városunk jelenlegi helyzetet elég tűrhetőnek tartják, de mi megvalljuk, hogy ez csak szüklátkörüségre vall. Mi nem valljuk ezt akkor, midőn szükségleteink és kiadásaink folytonosan emelkednek, a pótadó „lassan, de biztosan" szaporodik, de sem a városnak sem a lakosságnak bevételi forrást teremteni nem tudunk. Nos hát, mi ezt a helyzetet nem tartjuk még tűrhetőnek sem, s igy azt hisszük, volna még mit tenni, volna m HEH TÁRCA mál előtt. Finom rózsaszínű batisztba Öltözött a szép kis leány, Hajfürtjei közt rózsa szirma S hódító mosoly ajakán. A mama mondja: „fordulj egyet!" S fejével helyeslőn bicentget, Több ez a mosoly mint a szó : — Na, jól van, jól, te kis bohó! S megindulnak a jó tanácsok : „Vigyázz a ruhádra édesem ! Ismerem a férfivilágot!" „Mari egy haj tűt hirtelen !" A szallagok itt már hogy állnak Éles szeme van a világnak, Mert megindul a pletykás szó . . No, jól van, jól, te kis bohó !" „Ne tüntess apró gyerkőckékkel Egy tour is elég ö nekik, Mert ezek az üres beszéddel A komolyabbat elverik. Jenövei hagyj fel, mert az gyermek, Dezső ellen eszelj ki tervet, Parthie, mert ami szó a szó . . . No, jól van, jól, te kis bohó !„ „Hildát kerüld, mert pletyka lányka Mint volt hajdan az anyja is, (A kinek már leánykorába A foga volt mind, mind hamis.) A comtesekkel kezdj beszédet Ne félj, majd megszeretnek téged; Katonatisztei? Apropos . . . No, jól van, jól, te kis bohó!,, „A katona jó, kedves ember, De — hozományról álmodik, Ha gazdag is szegényt nem vesz el, Mind magasbbra áhítozik. Apádnak kor és érdektársa Ha érdemes is ócsárlásra, Hadd rá, ha szól mi szép s mi jó, No, jól van, jól, te kis bohó!,, hegyező, keztyü, kézbe van mond? Hallom apádnak lépteit;,, A cseléd csak örömmel beront: „Kisassony, a fiáker itt!,, A papa frakkba, lakkba vágva Sóhajtva pislant leányra, Hull majd kontó mint a hó . . . — No, jól van, jól, te kis bohó ! A kik sohasem házasodnak. — Prózai tárejri. —' Szokás szerint együtt ültünk mind. Az egyik vacsorált, a másik lapot olvasott, ketten-hárman beszélgettek, ketten pikéztek, egy kibiczeit, egy szótlanul szivarzott ; akadt olyan is, aki a Lizinek udvarolt, de még olyan is, aki az Ct »lliordőt is, a szakácsnét is, meg a gazdát is szidta. Voltak közlünk fiatalok, félmúlt fiatalok, múlt fiatalok, sőt egy régmúlt fiatal is. „No bácsi, olvassa el ezt, ez önnek szól," — mondá aki lapot olvasott a szótlanul szivarzó régmúlt fiatalnak. — Hát az mi ? — „Tárcza, melyben elmondja egy agglegény, hogy ö mért nem házasodik meg