Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.
1895-03-24 / 13. szám
V. évfolyam. Pápa, 1895 március 24. 13. szam. PAPAI KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész evre 6 frt. Félevre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedeseben. Hirdetések Lapunk érdekében. Április elején uj előfizetést nyitunk független hírlapunkra, melyre a lap t. barátainak támogatását kérjük. Ritkán foglalkozunk magunkkal és az a lelkes pártolás és támogatás, melyben a t. közönség lapunkat részesiti, felment bennünket a vidéki lapoknál szokásos síppal, dobbal való reklamirozás alól. A »Pápai Közlöny«-nek létjoga van. Egy független, pártatlan, klikket és személyeket nem szolgáló, senkinek sem tömjénező, szókimondó hírlapra szüksége van Pápa városának. Es bátran, büszkén mondhatjuk, hogy a »Pápai Közlöny« megfelel e hivatásának. Mi használjuk a megrovás hangját ott, a hol erre szükség van. Véleményünket, meggyőződésünket — mely csupán a közvélemény hü viszhangja — megmondjuk nyíltan, leplezetlenül. A »Pápai Közlöny« nem subventionált lap. Bennünket a nagy, igazságos közönség tart fenn. Mi kizárólag a közönség érdekeiért harcolunk, melynek érdekeit teljesen függetlenül képviseljük minden irányban s melynek érdekiért folytatott nehéz küzdelmünkben csupán az igazság, tárgyilagosság és tisztesség vezeti tollúnkat. Törekvésünk, fáradozásunk azonban csak ugy lehet eredményes, ha a t„ közönség szíves támogatása adja meg hozzá a nyomatékot, — mert nekünk ezen kívül nincs más tamaszunk — ép ezért teljes bizalommal fordulunnk az uj évnegyed küszöbén a közönséghez, hogy bizalmával, jóindulatával és támogatásával továbbra is ajándékozzon meg bennünket. Lapunk előfizetési dija aránylag oly csekély összeg, mely — tekintettel az általa előmozdítandó czélra — szóba sem jöhet, — és mi meg vagyunk győződve, hogy városunk és megy énk nagy közönsége megérti a mi szavunkat és bizalmával megajándékozva támogatni fogja a »Pápai Közlöny« független közérdekű hetilapot, melynek főtörekvése, hogy hű tükre legyen Pápa város és Veszprémmegyének s annak mindenkor javára szolgáljon. A »Pápai Közlöny « szerkesztősége. A „Pápai Közlöny" ára s Egész évre 6 frt 12 korona Fél évre 3 frt 6 korona Negyed évre 1 frt 50 kr. 3 korona. Különösen felhívjuk a t' vidéki előfizetők figyelmét hátralékainak szíves beküldésére. Az előfizetések és hirdetések Pol» latsek Frigyes felelős szerkesztő és kiadótulajdonos czimére küldendők. Mi van a honvéd-szoborral ? Régi dalt hangoztattunk. Egy oly dalt, melynek áriáját még tudjuk ugyan, de a szövegére alig-alig emlékezünk. Pedig nem is oly régen volt, midőn városunkban ez a dal éneklése napirenden volt, Még élénk emlékezetünkben lehet, hogy nuly lelkesedéssel fogadtatott városunkban azon eszme, hogy Pápán honvédszobor állitassék lel azon hősök emlékére, kik 1848-ban az íuaozi ütközetben a haza védelmére fegyvert fogtak s hősi halált haltak. A lelkesedés tüze lángot fogott s ennek következménye az lett, hogy több évvel ezelőtt magalakult a »Honvéd szobor bizottság*, mely bizottság széleskörű intézkedéseket tett az eszme m eg valósítására. TÁRCA. m Olgra. A fegyház vén felügyelője szánalrrtas arccal tekintett a sáppadt beesett szemű fiatal emberre, aki, gyors léptekkel sietett végig a kőfallal keritett Udvaron. Ma telt le két esztendeje, hogy Faludi Géza átlépte a mogorva épület küszöbét. Mikor először vette magára a darócz öltönyt s betekintett a piszkos szélű töredezett fali tükörbe, melyet valamelyik vén börtönőr hozott magával még fiatal korában cs oda akasztotta a börtCnuii szoba falára a töltött fegyverek közé, könyek bontották el arcát. Mikor az első délután kilépett cellájából* hogy lerója a kiszabott hapi sétát, borzadállyal nézett a börtönlégtől megsárgult arczu, beesett szemű, meggörnyedt vállú fegyencekre, kik szótlanul, le*horgasztott fővel kerülgették a tág udvar köret, a leáldozó nap sugarai visszaverődtek a fehérre meszelt mogova falakról, végig surrantak a fegyencek zilált fürtéi között, megaranyozva az itt-ott fehérlő hajszálakat s szelídre simitották az eldurvult vonásokat. De a ragyogó napsugarak csak az elvesztett szabadságra emlekeztették Faludit, kinek még az a levegő is nehéz, fojtó volt, mely a szük cellába a megvasalt ajtó tolóablakán behatolt. Az első napokban nem érzett, nem gondolkodott ; az agy munkája szünetelt, csak a test tette önkénytelenül azt, ^a mit az őrök mondottak. Hetek multak el, mig renrV'C §?cdte gondolatait attól a pillanattól küzdve, midőn elfogták. Meg el sem búcsúzhatott nejetői, egyenesen a hivatalból vittek fogságba. Azután következtek a kinos órák : A Komoly* szigorú vizsgáló biró előtt, majd az a borzasztó nap : A végtárgyalás napja. Ott ült a sok kíváncsi hallgató a teremben. Akáf merre fordult is tekintete : közönyös, részvéttelen szemek meredtek kipirult arcára. A hossZU álmatlan éjszakában, midőn a Csöndet nem zavarta senki más* mint őrének egyhangú leptei és egy szu vergődése, mely a kemény ajtófába akarta befúrni magát, fülében Csengett az elnök itélethirdető szava. Csak fejével tudott inteni, hogy megnyugszik az Ítéletben. Szemei egy női alakot kerestek a közönség között, midőn a tárgyalás végén kivezették ; de az a nőalak, az ő imádottt neje nem volt sehol. Egy búcsú 'pillantást várt tőle, egy biztató szot, mely elviseltőve tegye a hosszú rabját kínjait. És éppen ő nem jött el, aki oda vitte, oda kényszeritette az Útra, mely a targyaiasi terembe vezetett. Az a másfélezer forint fizetés, melyei Faludi havi részletekben kapott ki a bank pénztárából, nem volt elég Olgának. Atyja házánál megszokta a fényűzést ^és ki vette volna rosz néven ha egy olyan szép fiatal nő élni akar. Apja Sorsa intőjel lehetett volna előtte de Olga nem szeretett meg visszagondolni sem a múltra. Géza pedig annyira rabja volt, hogy nem tudott neki ellentállani. Kis tőkepénzn hamar elfogyott s megkezdődött az adósságcsinálás. A hitelezők egyre szaptirodtak s Faludinak at kellett:
