Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-12-15 / 51. szám

V. évfolyam. Pápa, 1895 deczetnber 15, KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. 51 sznm Előfizetési árak: Kgész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Annin könyvkereskedésében. Tisztújítás küszöbén. A vármegyei tisztikarok hat évi mandátuma országszerte e hónapban jár le s a tisztújító közgyűlések majdnem minden vármegyénél ki vannak tűzve, nálunk is f. évi deczember 17. napjára tüzetett ki. Több vármegyénél élénkebb mozgalom indult meg s egyes állásoknál változást akarnak s kisebb és nagyobb mérvű korteskedések folynak. Általában azonban a megyék nagy részénél csend észlelhető s régi tisztikarukkal megelédve — azokat kívánják újra megválasztani. A vármegyei közigazgatás, mely a közélet majd minden íontosabb nyilvánulását keretébe öleli, kezdve a politikai mozgalmakra alkalmas képviselőválasztásoktól egész a sertésvészig vagy az eperfatenyésztésig — nem mondható könnyű feladatnak s azt bírálni és sokszor gáncsolni könnyű dolog azonban annak vezetéséhez és támogatásához hozzá járulni nehezebb feladatok közé tartozik. Az általános állami érdekeken kivül minden egyes megyében megvannak a külön helyi érdekek, melyeket a nagyobb állami érdekekkel összcVetélyíársak. — Rajz — Az egész falu legénye az alvégi csárdában mulatott. Bu nem volt sehol ; a czigány hegedűje még jobban forrásba hozta a vért, mely úgyis égett a tüzes bortól,' perzselte lelküket, mint a karbunkulus. Az x-lábu asztalon feldőlt üvegek hevertek, s a körültök folydogáló bor is arról tanúskodott, hogy nagyon is a pohár fenekére találtak nézni a suhanezok. Az egyik sarokban álló asztalt csak nagyon gyéren világította meg a korcsma közepén függő befüstölt üvegü lámpa ; az asztal előtt egy 40—45 évesnek látszó, már őszbe vegyült hajú csikós ült. Tarka színű haraszttal kivart szűre s hosszú karikása hanyagul lógott le nyakából ; összegyűrődött borjubőr csizmáját ujjnyi por lepte; a mester ügyességét dicsérő, faragott nyelű fokosa ott feküdt mellette a földön ; rojtos fekete gatyája pedig ezer ránezban fogta körül már kissé ! meghajlott, napbarnitotta derekát. egyeztetni nem egyszer nagyon nehéz, különösen ha azok bizonyos tekintetben ellentétben vannak. Az egyes speczialis helyi viszonyok pedig csakis oly egyének által oldhatók meg, kik azokat ismerik s bírnak kellő körültekintéssel az ily viszonyok felismerésére és tapintatos megoldására. Midőn tehát a vármegyei tiszujitások küszöbén egyet-mást elmondani szándékozunk közigazgatásunk működéséről, a fentebb elöadattokat figyelembe kell vennünk, mert a nélkül helyes és igazságos bírálatot nem mondhatunk. Megyénk tisztikarának működése a lefolyt hat év alatt teljese n kielégít ö v 0 l t, elönyösebb jelzőt csupán azért nem használunk, mert miénk volt, mert saját magunkat dicsérni nem akarjuk. Azon sokoldalú tevékenység, mely a közigazgatás keretében összehalmozva van, nem csekély feladat, hisz a megye, csak az alispáni jelentések főbb tételeit vegyük figyelembe, foglalkozik szabályrendeletek alkotásával, honosítási s kivándorlási ügyekkel, gazdászati, állattenyésztési, adó, közegészségi, állategészségi, közbiztonsági, tűzrendészet!, ujonezozási, útadó és közlekedési, vízi, közoktatási, gyámhatósági, közjótékonysági, képviselő választási, betegápolási, kaszárnya, szőlészeti, borászati, stb. ügyekkel — tehát mindazon fontos ügyekkel, melyek egy jól szervezett állam fen tartására s fejlesztésére szükségesek. Ezen ügyek pontos és szakszerű elintézése oly tisztikart igényel, mely feladatának teljes öntudatával bir s mely a mai közigazgatási ismeretek magaslatán áll. Hogy pedig e vármegye tisztikara ezen nagymérvű teendőket sikeresen megoldotta, azt maguk a jelenlegi közviszonyok igazolják, mert az, hogy néhol a végrehajtás nem ugy. sikerült, a mint kellett volna, s hogy némely dolgok nem eredményezték azt, mit vártunk s várni lehetett volna, az nem irható a tisztikar vagy egyes tagjai terhére, mert nem egyszer az el nem hárítható körülmények maguk • akadályozták meg valamely ügy sikeres megoldását. Tévedések történhettek, azonban oly mérvű tévedések vagy mulasztások, melyek maguk után nagyobb következményeket vontak volna — elő nem fordultak. Emberek vagyunk mindnyájan s ember tévedés és hiba nélkül nincs — tehát ha volt tévedés, ott is mindenkor figyelembe veendő a szánA csikós fejét két tenyerébe hajtva nézte a mulató legényeket. Hisz valamikor régen, még csikós legény korában, ő is ott ült annál az asztalnál, ő is ott mulatott czimboráival ; neki is csak ugy húzta a czigány azt a mámorító nótát, mint ezeknek. Oh, bár soha se tette volna ! S önkénytelenül is a mult került lelki szemei elé. Széles jó kedvében mulatott egy estén czimboráival, s legkedvesebb nótáját dalolta, a midőn hirtelen benyit a korcsmába Sugár Andris czimborája, s harsány hangon odaszól. — Pista te gyüsz-e ? Baj van ! — Ördög vigye a ménest — felel egykedvűen vissza — én most inni akarok ! — Nem is a csikók közt van baj, hanem a kertbe beugrott a kutya ! Megértette a ezélzást, künn termett az utczán, fokosát a markába szorítva, sietett a majdnem szaladó pajtása után. Egy kis nádfedelü házikó elé értek ; belülről gyér• világosság lopódzott ki a hanyagul letakart ablakon a holdvilágos éjbe. Megálltak az' ablak alatt és lélegzetüket visszafojtva, hallgatóztak ? — Szeretsz ? — kérdé egy hang a szobában. — Szeretlek ! — volt rá a válasz. — Feleségül veszlek, tenyeremen hordozlak csak szeress örökké. — A sírig ! Nem folytathatták tovább, mert az ablaktábla csörömpölve hullott a földre ; a támadt nyíláson pedig egy alak, a legény ugrott be a szobába, mig künn maradt czimborája gúnyos kaczagásban tört ki s bekiáltott hozzá : — Üsd agyon czimbora ! — aztán futásnak eredt. A szobában pedig rémesen villant meg a fokos pengéje a mécs halvány sugaraiban, s a kemény csapásra a csábító nyöszörögve rogyott az asztal lábához. A hűtlent pedig egy sarokba dobva, nyakát addig szorongatta a csikós legény, a mig kiadta bűnös lelkét. Aztán szótlanul, nyugodtan ment vissza a csárdába, letilt ezimborái közé, s tovább dalolta velük : „Ez az utcza végig sáros. Itt lakik a komiszáros. Csuhaj ja !" Itt ta'álták meg a gyilkost a pandúrok. Nem volt ideje töprengésre, körülfogták, ke-