Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-12-15 / 51. szám

dék s azon jóakarat, mely az esetleges tévedés javítását azonnal létrehozta. Ezen általános szempotok elmondása után meg kell említenünk, hogy megyénk tisztikarának vezetése minden tekintetben kifogástalan volt s helyes szakértelemmel, a törvényekben való helyes jártassággal vezette ezen vármegye sokoldalú ügyeit azon férfiú, kit a kormány, mint az államhatalom képviselőjét álitotta a közügyek élére. Ily vezetés mellett e megye tisztikara első tisztviselőjével együtt mindent elkövetett, hogy azon bizalomnak, melyet a megye reá bízott, ne csak megfeleljen, hanem azt kiérdemelje és meg is őrizze. Tényeket nem sorolunk fel, nem hozunk fel semmi speczialis ügyet, mely a hat évi helyes és rendszeres működést igazolná, mert érdemet nem csinálunk abból •— a mi kötelesség. Már pedig midőn azt mondjuk, hogy a tisztikar kötelességét híven teljesítette, ezzel kimondtunk mindent, mi egy tisztikar előnyére kimondható. A f. évi deczember hó 17-én lelépő megyei tisztikar lemondásakor tehát a vármegye közönsége egész nyugodtan fejezheti ki megelégedését elbúcsúzó tisztikara működése felett, mert ezen tisztikar a közjó és közügy érdekében mindent megtett — a mit az adott körülmények és viszonyok között megtenni lehetett. Azt hisszük, hogy a megyei közönség elismerése azonban nem fog megelégedni azzal, hogy egyszerűen bucsut vesz lelépő tisztikarától, hanem a távozókat ismét maradásra kéri s a tisztújítás alkalmából bizalmával továbbra is megajándékozza őket, hogy azon helyet, melyet eddig a közügyek javára betöltöttek, továbbra is elfoglalják, s megyénk kormányzatát vezessék. A tisztújítás küszöbén ezen rövid elmélkeeésünk közzétételét szükségesnek láttuk ; hogy megvilágítsuk a helyzetet s kifejezzük elismerésünket a választás alá kerülő tisztikarral szemben. — Ez saját meggyőződésünk nyilvánítása, mely azonban nem egyszerű felületes áttekintés eredménye, hanem évek során szerzett tapasztalaton alapul. Lehet némelyek nézete némely dolgokban elütő, talán itt ott kifogásokat is tesznek — azonban ö s zszeségében és vezetésében megyei tisztikarunk olyan, mely a próbát minden tekintetben kiállja s ha figyelembe vesszük az adott viszonyokat s ha minden dolognak mélyére hatolunk s nem maradunk meg a felületnél, akkor a teendő vagy tehető kifogások magoktól elfognak oszlani. Az imént elmondottakkal mi nem akarunk korteskedni a megyei tisztikar mellett csak tényeket constatálunk akkor, midőn a tisztujitásról van szó, oly tényeket akartunk felhozni, melyek ily fontos aktus küszöbén mindenesetre megfontolandók. Mi csak azt ajánljuk, hogy a ki a tisztújítás küszöbén egy tisztikar működését bírálni |akarja, ne a politikai párttusák szemüvegén nézze azt, hanem tekintse az eredményeket, melyek a közélet minden ágában létrejöttek, húzzon párhuzamot a korábbi állapotok és viszonyok között s mindezek bölcs megfontolása után minden más érdektől menten — tisztán a közjót és közügyet véve tekintetbe — adja le szavazatát jobbra vagy balra, zére vasat vertek; nem ellenkezett. ! Bevallott mindent. Engedte magát sötét tömlöczbe hurczoltatni, a hol husz kinos esztendőt töltött el, s midőn onnan kikerült, bogár haját ezüst szálak vegyitették ; sugár daliás termete derékon meghajolt. A tömlöczből kikerülve ismét abba a falucskába tért vissza, a hol boldogságát temette el az a hűtlen leány. Felkereste a jegenyesoros kis temetőt s abban egy kisded sirdombot ; karjaival átkarolta a mohos kis kőkeresztet, és sirt, sirt sokáig, keservesen; s szivét mintha vasmarkok szorították volna, érezte, hogy ketté akar szakadni. Aztán szenvedélyes forró csókokat lehelt a kis keresztre.; megindult a faluba s egyenesen abba a kis csárdába ment, a honnan a pandúrok elvitték. Nem volt más otthona. Özvegy édes anyját megölte a bánat. Felismerték a faluban. Megvetette mindenki ; a ki találkozott vele elkerülte, keresztet vetett magára. Csak egyedül az uraság fogta pártját; szolgálatába fogadta. Ura lett. Ö pedig becsületes, szófogadó cselédje urának. Csendes, jó ember vált belőle, nem vétett senkinek. De ha hűtlen szeretőjét, Erzsikét emiitették előtte, lázas izgatottság fogta el, egész teste remegett a felindulás-' tói, szeretett volna az emberek elől a föld alá sülyedni, a hol nem sajog a sziv, nem bánt a lelkiismeret. Esténként mindig eljárt a csárdába s borocskája mellett el-elüldögélt, mig a „fiastyuk az ég közepére felhúzódott. Most is ott ülve annál az asztalnál oly jól esett neki vissz a idézni emlékezetébe azokat a boldog perczeket, a melyeket Erzsikéje társaságában eltöltött : de már annak vége ; vége nagyon régen ! Talán jobb is igy ! * * * — Pista bátyám' — szól egy korosabb kinézésű legény a sarokban ülő régi csikóshoz — jöjjön közénk, igyék velünk egy pohár bort ! •— Nem megyek öcsém, szólt a csikós mégvetőleg — látod, a magamét sem tudom meginni. — Ej-ej bátyám még mindig a szép Erzsikére gondol ? — Ne bántsd azt öcsém ! — Pedig hát, folytatá a legény, nem is érdmes egy lányért annyit komédiázni 1 Csalfa az valamennyi ! A&tán meg busuljon a ló, elég nagy a feje 1 Majd egy papirbankót lobogtatva a cigányhoz fordult: — Azt a nótát Pista bátyámnak, hogy : „Ez az utcza végig sáros, Itt lakik a komiszáros. Csuhaj ja !" de mindig menten minden keserűségtől s pártpolitikai felfogástól. Ha igy cselekesznek bizottsági tagjaink, akkor fognak a közügy érdekében helyesen eljárni, legyen bár szavazatuk a mi nézetünkkel ellenkező. Rövid az idö, — a megye közönségének nyilvánításától csak két nap választ el bennünket — hisszük, hogy e megye közönsége hagyományos szokásához képest igazságosan fog ítéletet mondani. Vidéki hírlapírók Budapesten. A kereskedelemügyi minister meghívása következtében mintegy 200 vidéki hírlapíró 'gyűlt egybe vasárnap Budapesten, hogy megtekintsék a milleniumi kiállítás előkészületeit. Ezen szives meghívás alkalmul szolgált a vidéki hírlapíróknak egy értekezlet megtartására és az értekezleten azon határozatnak kimondására, mely szerint a vidéki hírlapírók a fővárosi hírlapírókkal egyetemben egy országos segítő egyesületet szerveznek. A vidék minden nevezetesebb városának hírlapirodalma képviselve volt ez alkalommal a fővárosban. Lapunkat Pollatsek Frigyes felelős szerkesztőnk képviselte az értekezleten. A hírlapírók vasárnap reggel a New-York kávéházban gyűltek össze, honnan Hindy Árpád, a vidéki zsurnaliszták nesztora vezetése alatt először Feszti Árpád nagyszabású körképet tekintették meg s onnan a kiállítás területére vunultak ki. hogy megtekintsék a kiállítási építkezéseket. A czigányt, a papírdarab láttára, majd a hideg rázta, s hegedűjét a csikós füléhez tartja, húzta a parancsolt nótát tűzzel, szenvedélylyel. De Pista bácsinál csordoltig volt a pohár, felugrott helyéről, a czigány kezéből kicsapta a hegedűt, mely darabokra törve, széthullott a szoba padlójára ; majd a legényekhez fordult : — Ha mulatni akartok, hát mulassatok kedvetekre, de nékem hagyjatok békét. Egyik mulató legény belátta czimborája sértő henczegő magaviseletét, s tartva a következményektől odaszólt hozzá : — Ne virtuskodj pajtás, mert beletörik a bicskád ! — Ne félj czimbora — felel amaz, nem oly haragos az én Pista bátyám. Ugy-e nem ? közelitett a sarokhan ülő csikóshoz kezét vállára téve, monda : — Ugy-e azt akarja mondani bátyám hogy én még gyerek vagyok ! — Hozzám képest az ""is vagy ! — Jól van, hál az vagyok ! De akkor nem voltam ám gyerek ! Ugy-e nem ? Vagy .talán rám sem ismer már? Hisz én vagyok Sugár Andris; csikós bojtár voltam a keze alatt 1 — Te vagy ? — kérdezte — hát aztán mi- akarsz ? — Hát bizony olyas valamit akaró elmondani, ami bátyámat is érdekli. Má