Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-12-01 / 49. szám

V. évfolyam. Pápa, gfsczegnfcüer 1. 49 szám KOZERDEKÜ FÜGGETLEN . U. í JLLAI'. MEGjELEN AII;\<; E\' X,- > ÁI vX \ í'. Előfizetési arak : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Azon visszás és egészségtelen állapot, mely a városi közgyűléseken meg-megújul, igen gyakran képezi e lapok hasábjainak thémáját, gyakran ragadtatta meg a tollat kezünkben, mint a közügyek éber őrét, de sajnos eddig minden felszólalás, minden szép szó, bár annak lényegével mindenki egyetértett — a pusztában elhangzott. Elhangzott, nem azért, mert mi a jelenlegi állapotok mellett is elég •jjól érezzük magunkat, nem is azért, mert hiányzik az akarat egészségesebb állapotokat a közgyűlési teremben teremteni, hanem egyszerűen azért, mert eddigelé nem akadt senki, ki elég bátorsággal birt volna ezen zűrzavaros állapotok megváltoztatására irányzott mozgalom élére állani. Alkalomadtán egyikünk is, másikunk is elszomorodva nyilatkozik közállapotaink felett, elkeseredve panaszolja egyik is másik is, hogy nem érdemes' felszólalni a városi közgyűlésen, hisz mind-cgy, mindig csak az történik, a mit egy-két ember akar. A ki ugy érez, a hogy gondolkozik^ s ugy beszél a hogy érez, azt meg sem hallgatják, s mindent elkövetnek a gondolat és szabad szó elfojtására. És az a legszomoritóbb, hogy ezen ferde állapotokat nálunk minden egyes alkalommal lépten-nyomon tapasztalhatjuk, és még sem igyekeznek ép azok, kik hivatva volnának ezen mondhatni klotür rendszer ellen együttes szervezkedéssel gátot vetni, nem tesznek semmit. Tudjuk mi azt, hogy ezen abnormis állapot létezése sok városi képviselőnek nincs Ínyére, csakhogy azt is ^tapasztaljuk hogy édes kevés azoknak a száma, a kik ezen meggyőződésüknek élö szavakban, nyíltan, őszintén és férfiasan kifejezést is adni mernének. De tegyük fel, hogy volnának is olyanok, kik ezt megtennék, a jelenlegi rendszer mellett a tulajdonképi cél — a közügy érdeke —- nem éretnek el. Mit ér az, ha egy-egy képviselő fel is szólal a közjó érdekében, de ha nem a klikk véleményét vallja, egyedül áll a véleményével, nincs párt a mely támogassa.A láthatatlan fejek, kik a város ügyeit vezetik szervezve vannak és ha azok közül szólal fel valaki, annak mindjárt akad pártja, mert ők értik ám, hogy kell közvéle ményt csinálni. Még azok a képviselők is, kik nem osztják a klikk véleményét, ha szavazásra kerül a dolog a hatalmasok egy mosolygós arcú kézszoritásért ezek is a hatalommal együtt szövetkeznek. Az első lépés, mely ezen mizérián segítenek az : hogy a rokon gondolkozású városi képviselők egymást felismerjék, ezek szövetkezzenek, azután n közjó érdekében ezen szövetség biztos plialanxot fog képezni azon rendszer ellen, mely jelenleg a közgyűlési teremben meg van honosítva, s mely rendszer sok tekintetben a közügyek rovására megy. Van ugyan városunkban több társaskör a. hol a rokongondol kozásuaknak találkozni alkalmuk nyilik, és alkalom van a közügyeket megbeszélhetni, ámde e tarsaskörök a mai szervezetében ezen célnak szolgálni nem képesek, mert ott hiába keresünk közérdekű társalgást. Mert ha megtörténik is, hogy ha két-három egymásnál bizalmasabb viszonyban álló férfi beszélgetést folytat valamely közérdekű tárgy felett, egy negyediknek belépése, ki a bizalmas körhöz nem tartozik, a beszélgetés félbeszakítását eredményezi. Szervezkedjenek azok a városi képviselők, kik a, mostani rendszert Piroska. Hajnal Piroska ott állott boldogsága küszöbén. Hosszú fekete pillái szemére csukod lak, hogy elvegyék élét a mindenünnen reá szegezett, kíváncsi tekinteteknek. Zavartan, izgatottan tépegette ruhája habos csipkéit, mialatt átlátszó, selyem arca mindjobban elpirult, szerelmes, pici szive mind lázasabban dobogott. Mellette türelmetlenkedett tömött bajuszu vőlegénye, az aranyos szájú doktorka, ki olyan idegesen nézegetett a magas, góthives ajtóra, hogy mikor lép be már rajta az eskető tiszteletes ? „Soká késik a nagytiszteletű ur" —jegyezte meg az egyik násznagy, nagyol pödöri!,ve szürke bajuszán. Egyszerre az ajtónál mozgolódás támadt s feltűnt a jó képű öreg pap csontos, szikár alakja. Piroska is felvetette a zajra nagy, fekete szemeit s gyorsan végig futott tekintetével a násznépen, meg a bámuló közönsé- ' gen. — Látta, hogy minden arc örömtől ragyog körülte, s olyan jól esett neki, hogy mások is örülnek az ő boldogságának. J.)e hirtelen ajkára fagyott a mosoly, mert észrevette, hogy egy sápadt arcú parasztasszony áll vele szemben, olt, a karcsú kőoszlophoz támaszkodva ; őt nézi bánatos szemeivel, melyekből néha egy-egy forró könycsepp gördült aki. Es azután nem tudta, löbbé levenni arról áz asszonyról a tekintetét. Vele volt elfoglalva teljesen. Nem hallotta sem a lelkész magas szárnyalású beszédét, sem a rá tett hízelgő megjegyzéseket; nem látott semmit, csak annak az asszonynak halottsárga arcát, bánatos vonásait. Lelkében feltámadt emléke a múltnak, egy szomorú eseménynek, melyet bizony már csaknem éllé lej lett, de a mely most, éppen legforróbb vágyainak, édes ábrándjainak hasadó hajnalán elevenalt fel újra lelkében, hogy megzavarja az édes összhangot. Ugy fájt neki látni annak az asszonynak néma panaszát hogy szinte szive sajgott bele. Valami hideg borzongás jutott végig rajta, utána angyali szelídség ömlött el tündéri arcán, s ugy nézett, ki, mint egy álmából ébredő, öntudatlan babácska. Ugy lesz ! ugy — susogta magában, s aztán elvonult homlokáról a bánat sötét fellege, s az édes öröm ragyogó sugara foglalta el helyét. ost már beállott lelkében a harmónia, egész lényével a jelenen, annak boldogságán cs iiggö tt. Éppen ideje volt, hogy összeszedje magát. Az öreg lelkész végére ért a sok jó tanácsnak, melylyel az ilju párt .elbocsátandó volt az uj élet bizonytalan, nagv tengerére. Pii 'OSKí 1 olyan tisztán, érthetően mondta cl a hűségi 0: ki'it, hogy ínég csalt sejtelme sem lein tett. senkinek, hogy csak pár pillanattal előbb milyen fájdalmas emlékek kínozták belsejét. A szertartás véget ért. Az uj pár sok szó]) reménynyel, örömtől duzzadó kebellel indult ki Isten házából. l.Ujok éppen a szomorú asszony melleit vitt el. Mikor mellé értek", Piroska megállott, előtte, levette nyakáról az olt, csüggő arany ékszert, nyakába, akasztotta a meglepetett, szólni sem tudó asszonynak. „Tegye el őrök emlékül — mondá, — kedves kincsem ez nekem, jó anyámtól kaptam menyasszonyi ajándékul." — Azután tovább mentek. A dolög általános feltűnést keltett; sokan találgatták, hogy miért vált meg Piroska a becses családi ereklyétől; egyik ezt, másik \