Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-10-20 / 43. szám

testület intézkedését teszik szükségessé, ugy ez Pápa városára méltán reá illik. Ebből az elvből kiindulva, lehetetlen hogy városunkban akadna is egy, ki Pápa városának önálló törvényhatósági jog utáni törekvését nem támogatná, mert nézetünk szerint csak ez esetben fogjuk csak városunk létjogosultságát biztosítani. Reméljük, hogy ezek után csak a rövidlátó elfogultság nem látja be, hogy „Önálló törvényhatósággá keli Pápa városának alakulnt." Megérett a gyümölcs ! Vigyázzunk, hogy el ne rothadjon ! Pollatsek Frigyes. Fenyvessy Ferencz ünneplése. Fenyvessy Ferencz dr. orsz. képviselőt Veszprém városa díszpolgárává választotta, hogy kifejezést adjon hálájának és tiszteletének s elismerje buzgó és fáradhatlan tevékenységét, mélyet Veszprém városa érdekében kifejtett a tűzvész alkalmával. A díszpolgári oklevelet egy küldöttség hozza meg Fenyvessynek, mely küldöttség ma délután érkezik meg városunkba é« mely alhalommal városunkban fényes ünnepségek vannak kilátásba helyezve. Mielőtt faz ünnepélyek részleteit felsorolnók, kötelességünknek tartjuk ezen örömünnepen Fenyvessy orsz. képviselőt ezen ért kitüntetéséhez szívből üdvözölni. Az a szoros kapocs és meleg rokonszenv, mely városunk lakossága és az ünnepelt között évek hosszú során kifejlődött, az örömünnep napján teljes egészében kell, hogy nyilvánuljon ; mert az az odadö ügybuzgóság és önzetlen áldozatkészség, melyet Fenyvessy városunk és megyénk érdekében kiíejt, méltóbb jutalmat nem kaphat, mint a közönségnek osztatlan elismerése. Méltó elismeréssel adózott Veszprém városa Fenyvesynek akkor, midőn őt díszpolgárává választotta. Ezzel csak azt dekumentálta, hogy a közélet bajnokának fáradalmát nem arany és drágaság, hanem ennél százszorta kedvesebb jutalom : a polgár társaknak őszinte, szivük mélyiben gyökerező tisztelete ; ragaszkodása és szeretete hálálja meg. Udvözöjük Veszprém városa küldöttségét városunk falai között, mely küldöttségnek jut osztályrészül azon szerencse, hogy ünnepeltünknek a díszoklevelet átnyújthassa. De üdvözlöljük az ünnepelt Fenyvossy Ferenczet is, és kívánjuk neki, hogy ezen polgártársai tiszteletéből, szeretetéből és bizalmából uj erőt merítve, buzgó kitartással még sokáig szolgálhassa a közügyet és munkálkodhassék embertársai javára ! n. városunkba érkező küldöttség tiszteletére rendezendő ünnepségek programmját a következőkben adjuk : A deputáció vasárnap, okóber 20-án a délutáni vonattal érkezik Pápára. Üdvözlés az indóháznál. Az érkező deputációt Pápa városa | nevében Osváld Dániel polgármester üdvözli. < Elszállásolás : Kovács Imre polgármester, a küldöttség vezetője, Balogh Károly, Benkő István, Kleczár Ferenc, Óvári Ferenc, Purgly Sándor a Fenyvessy-villában. Véghely Dezső Néger Apátnál. Takács Ádám Osváld hogy az efféle jelenetek reám egyáltalában nem hatnak. Nagyon elkoptatott motívum ; az Ohnet-drámákban is untat, holott Mihályffy sokkal jobban megcsinálja. Á mi pedig a per-tu-t illeti, melylyel megtisztelni szives volt, miután jól tudom, hogy az eíí'éle slágerek ennélkül mit sem érnek, ez alkalommal nem veszem tudomásul. Elismerem, hogy az az önök szabadalma, a hatásos jeleneteknél pertu beszélni azzal is, kit külőnban a mindennapi életben csak Nagyságod vagy nagyságos asszonyoméknak szoktak címezni, nos ezt a tanuló ifjúság által külnösön igénybe vett poetica litentiat magának — mással szembe nem volnék ilyen engedékeny — magának Iván elnézem . . . Már ekkor a férfi kalapját, keztyüjét kezében tartotta s miközben szinte öntudatlanul simította le elegáns pepita — nadrágjának térdeit röstelkedve, de azért mégis meglehetős könnyedén felelte : — Igaza van asszonyom, gyerek vagyok, nagy gyerek. Bocsásson meg az iménti Ízléstelenségért, nem tudom . . . elszédült a fejem, de most már a régi vagyok ismét . . . csókolom a kezét — és menni készült. Az asszony megsajnálta. A férfi arcának szomorú vonásai s az a bánatos hang, melylyel búcsúzott, de a melyet jóizléssel finom gúnyba iparkodott fojtani meghatotta s a veszedelmes asszonyok fegyverével élve, halkan, de parancsolólag, mondotta : — Maradjon 1 Egy kis idő múlva azután ismét megszólalt : — Foglaljon helyet és hallgason meg. Életem egy epizódját mondom el önnek, hogy megértsen engem kit önök — maguk közt kőszivü asszonynak hívnak. Azért mondom el éppen magának Dömös, mert ugy látom, hogy különb ember mint a többi, kik körülöttem donganak, kik egytől egyig léhák és szemtelenek s mert magának ugy látom szüksége van arra, hogy megismerjen. Ráér ? — Kérem — szólt Dömös s udvariasan meghajtva magát, leült. Lassan, vontatottan kezdte. Mintha már régen készült volna rá, finoman pointirozva, színesen beszélt, miközben hosszú szempillái alól figyelmesen vizsgálta a férfi szép, barna arcának éles, szomorú vonásait. — Azt hiszem maga is tudja, hogy szegény férjem, minden egyéb volt, csak férje m nem. Mérhetetlen vagyonával ott állt teljesen egyedül, midőn megöregedett. Nem volt senkije, kitől egy meleg szöt, egy őszinte, nyílt tekintetet kapott volna — érdek nélkül. Addig a túlfeszített, lázas munkában 1 rá sem ért egy szerető, meleg szív után vágyakozni. Munkakedve megcsappanván szomorú bizonyosságként állt előtte, hogy óriási vagyona dacára oly egyedül van, mint a legutolsó útszéli koldus. Vágyott egy hálás, szerető szív után. Az öreg ur müveit gondolkodó fő volt s épp ezért igen jól tudja, hogy az ugynevesett szerelemtől már koránál fogva Dániel polgármesternél. Komjáthy Lajos, Rosenthal Nándor, Weiss Elek és a liirlapirók a Griff szállodában. Délután 4 órahor a díszpolgári oklevél átnyújtása Fenyvessy Ferencznél. D. u. 5 órától 6-ig sétakocsizás a városban. Megtekintése a színháznak, az uj ev. ref. főiskolának stb. 6 órakor a „Jókai kör estélye Veszprém városa küldöttségének liszteletére. Üdvözlő beszédet és felolvasást Harmos Zoltán, a kör irodalmi szak. osztályának elnöke tartja : ,,Veszprém és Pápa hü leírása" cim alatt. Enek,zongora-, hegedű solo és zenekari elő adás a „Jókai kör tagjai által. Részletes proggramm az estélyen. Este vacsora Fenyvessynél. Hétfőn megtekintése a dohánygyárnak, grófi várkastélynak. i i-kor Dejeuner Fenyvessynél. Közös érzelmeink összhangját jobban nem hirdethetjük, mintha a mai délutáni vonattal érkező veszprémi kül I döttséget a pályaudvaron minél számosabban üdvözöljük. Reméljük, hogy ugy is lesz ! Látványosságok a kiállításon. — Fővárosi levél. — Budapest, október n. A messze külföld neves lapjainak képviselői jártak a napokban Budapesten. Apróra megnézték az ezredéves kiálhás bekeretitett területét, hogy a maguk két szemével lássák, mit, hogyan és minő hajlékban mntat be Magvarország ezredéves ünnepén. S ámig ők sorra vették az épülő és nagyrészt már elkészült pompás pa'otákat (amelyeket mi már régebben leirtunk), amig is lekésett. Egy csöppet sem áltatta magát azzal a reménnyel, — a mint ezt később elmondotta nékem, -— hogy csontos, őreg fejét valaha egy kis leány számítás nélkül az ölébe vegye. Egy szép napon azután megkérte a kezemet és feleségül vett, dacára azon kijelentésemnek, hogy szeretni nem tudom, csak tisztelni. Szegények voltunk s miután mást nem szerettein, hát hozzá mentem. Egy kissé elhallgatott, mint ha a gyors egymásutánban összetorlódó emlékek késztetnék a pihenésre. - Nyugodtan, majdnem azt mondhatnám boldogan telt el az első két esztendő. Fény és ragyogás vett körül s ha a kényelemben, jólétben, a társaság élénk, sürgő zajában találkozott tekintetem az ő jóságos szelid nézésével, valami boldogságféle lopódzott a lelkembe s már-már azt hittem, hogy nincs erő, mely nyugalmamat megzavarni képes lenne. De volt. Egy alkalommal katonaság szállt a faluba, a svadron császársza1 kállas kapitányát s a főhadnagyot hozzánk szállásolták. Közel három hónpig voltak nálunk s azalatt a három hónap alatt végig szenvedjem a poklok minden gyötrelmét. Megnyílt előttem az uj, ismeretlen csodás világ s husz éves lelkem minden hevességével és meggondolatlanságával megtanultam szeretni. Oh az iszonyatos volt.