Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-09-29 / 40. szám

V. évfolyam. Pápa, szeptember 29- 40 szám KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félevre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szára ára 15 kr. — Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Lapunk éidekében. Lapunk legközelebbi száma az V. évfolyam utolsó negyedébe lép, melyre a lap t. barátainak támogatását kérjük. Ritkán foglalkozunk magunkkal és az a lelkes pártolás és támoga'ás, melyben a t. közönség lapunkat részesiti, felment bennünket a vidéki lapoknál szokásos síppal, dobbal való reklamirozás, alól. A »Pápai Közlöny«-nek létjoga van. Egy íüggetlen, pártatlan, klikket és személyeket nem szolgáló, senkinek sem tömjénező, szókimondó hírlapra szükiége van Pápa városának. Es bátran büszkén mondhatjuk, hogy a „Pápai Közlöny" megfelel e hivatásának. Mi használjuk a megrovás hangját ott, a hol erre szükség van. Vé'emé nyünket, meggyőződésünket — mely csupán a közvélemény hü viszhangja -megmondjuk nyíltan, leplezetlenül. A ,,Pápai Közlöny" nem subven1 ionált lap. Bennünket a nagy, igazságos közönség tart fenn. Mi kizárólag a közönség érdekeiért harcolunk, melynek érdekeit teljesen függetlenül képviseljük minden irányban s melynek érdekiért folytatott nehéz küzdelmünkben csupán az i g a z s á g, tárgyiPARCA síri bácsi. — Rajz. — Messziről hallom a furulyaszót .... Sirva-riva szól a hangja. ' — Bizonyára Siri bácsi! — mondogatják a gyermekek. Csakugyan. Elrongyolt alak lépdel az uton, lassan lépked közelebb, kisérve a gyermekek zsivajától. Berfordult s megszólaltatja tilinköját. Lenézve ablakomból, látom hogy szokatlan bus. — Miért oly kedvetlen most, Siri bácsi'? kérdem, miközben pénzdarabot hullatok levett kalapjába. — Miért"? kisasszonykára 1 Hát mert az Úristen odafönn az égben megfeledkezik a nyomorult, szegény emberekről . . . — Hát aztán miért feledkezett volna ? 1 Tudja-e hogy ily beszéddel vétkezik a Teremtő ellen ? 1 a g o s s á g zeti tollúnkat. es t i s z t e s s é g ve- Pápától—Bánhidáig, Lapunk előfizetési dija aránylag oly csekély összeg, mely — tekintettel az általa előmozdítandó czélra — szóba sem j >het, — és mi meg vagyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagy közönsége megérti a mi szavunkat és 1 izalmával megajándékozva támogatni fogja a »Pápaí Közlöny« független közérd ;kü hetilapot, melynék főtörekvése, hogy hű tükre legyen Pápa város és Veszprémmegyének s annak mindenkor javára szolgáljon. A »Pápai Közlőny« szerkesztősége A „Pápai Közlöny" ára : Egész évre 6 frt 12 korona Fél évre 3 frt 6 korona Negyed évre 1 írt 50 kr. 3 korona. Különösen felhívjuk a tisztelt vidéki előfizetők ügyeimét hátralékainal ves beküldésire. szí Az elöíi/etések és hirdetése Pollatsek Frigyes íelelős szerkesztő és kiadótulajdonos czimére küldendők. Mint örvendetes hirt közöltük lapunk legutóbbi számában, hogy a kereskedelemügyi miniszter Weber R e z s ö aradalmijigazgatőnak, a pápakisbér-Bánhidai helyi erdekü gözmozdonyn vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. Ezen tény konstatálása mellett csak a kérdés fontosságát tekintjük, midőn ezen városunkra nézve fontos és kiható vasútvonal kiépítésére visszatérünk és annak mielőbbi megvalósítására városunk és az érdekeltek figyelmét tijolag felhívjuk. Csak nemrégibben ugyanezen helyen emlékeztünk meg ezen vasútvonalról s hathatós érvekkel bizonyítgattuk ezen városunkra oly nagy horderövel biró vasútvonal kiépítését, de nem állanak feladatunk magaslatán, ha minden alkalmat fel nem használnánk annak kimutatására, hogy mily nagy előnyt nyer városunk ezen vasútvonal kiépítésével és ha az ezáltal kivívandó előnyökre nem hivnók fel most már az intéző körök figyelmét. Időszerűnek tartjuk ez alkalomma ezen vasútvonal trasz irányát megje-1 lölni, mely traszmüveletek már legköKönnyü a kisasszonykának ! Uri módban, jó módban, hogy tudná azt, hogy az ilyen magamfajta szegény embernek mennyi a baja, buja 1 — Hát oly sok buja van ? Tudja mit, adja ide a felét, mondja el. — Hiszen, ha azt lehetne ! De nem lehet. És ha lehetne is, akkor sem adnám oda jó kisasszonykámnak, annak az áldott lelkének a szomorú bánatot. — Már látom, hogy csakugyan igazán bura hajló a kedve ; könnyítsen hát szivén s mondja el, mi bántja, hátha megvigasztalhatnám ? Az öreg elgondolkozott. Ujjai, a megszokástól, furulyáján billegtek, majd egyet sóhajtva mondá : — Elmondom hát 1 Öreg szivem tán nyugodtabb lesz. Régen volt, mikor még deli, szép legény voltam. Szeíid, nem kicsapongó, jámbor volt a lelkem, erős a szivem, tréfára hajló a kedvem. Hejh ! mikor ugy esténként kiültünk kis kapunk elé a tőczikre, édes anyám lelkem, — Áldott legyen haló porában is ! — akkor még élt, meg a kis Örzse húgom, odajöttek hozzám s én elkezdtem amngy igazándibam mókázni, csakúgy dőltek nevettükben. Később azután, mikor már aludni mentek, én elővettem kis furulyámat s felnézve a csillagos égre, elkezdtem fújni szomorúan, bánatosan. — Hát akkor is szomorkodott'? — kérdém érdeldődve. — Akkor '? Akkor nem 1 He tetzsik tudni, az a fiatalság olyan, hogy az ember akkor is szomorkodik, mikor nem is kellene, mikor — ha megkérdezné valaki, mi baja, — bizony nem tudná maga sem ; de ha egz olyan igazi magyaros, búbánatos dalt el'fujt, szive akaratlanul elszorul. Hej, de sokat is fújtam, de sokat is fájt a szivem ! És mikor ugy csendeskén elgondolkoztam azokon a holdvilágos, csöndes estéken nagy bolondul eszembe jutott, hogy milyen jő is lenne, ha mint a hogy a nótában van, engem is megszeretne egy szép kis lány s hűséges hitestársam lenne ; de megbecsülném, de kézen hordoznám. Nos és nem talált olyanra ? Hisz' annyi a szép lány. Magának tán nem jutott belőlük '? — kérdém tréfásan. — Találtam biz' én ; de megvert az Isten ! Talán hűtlen volt s elhagyta magát, Siri bácsi ? — kíváncsiskodtam, mert mindjobban érdekelt beszéde.