Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-09-08 / 37. szám

V. évfolyam. Pápá

rlŐ9&. szeptember §. 37 szam KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Kegyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Kapuzárás előtt. Pápa város képviselőtestülete a holnapi napon tárgyalja a jövő év költségirányzatát, melyre nézve már egy izben felhívtuk, a város intéző férfiak figyelmét. Hogy ujolag felszó Ilalunk ez ügyben, ez annak fontosságára de főleg városunk közegészségügyi mizériáira vezethetők vissza. Tudomásunk szerint a mult évi költségirányzat tárgyalásánál nagy vitára adott okot a Cin c a árok ugyszinte a Tapolca folyó, tisztántartása, Kossuth Lajos ('s Uj utca c.í-atornázas kérdése, mely vita azzal nyert elintézést, hogy a városi tanács utasitatott, hogy az 1896 évi költségvetésnél erre figyelemmel legyen, és erre nézve konkrét javaslatot terjeszszen a közgyűlés elé. És mi történt ? Az, a mi rendesen történik. Semmi. A városi tanács megbízta a városi mérnököt ez ügyben véleményt adni, de a városi mérnöknek legkisebb gondja is nagyobb annál, és még mai napig — dacára egy év leforgásának,— nem terjesztette be ez iránt véleményét. Vagyunk tehát ott, a hol voltunk egy év élött. A mérnök nem tett semmit, a tanács nem szorgalmazza, a költségvetésben nem lelt a tételre semmi előirányozva és a mi a fődolog, mi szagolhatjuk továbbra is a cinca árok kigözölgését. Valóban szégyenletes állapotok ezek egy rendezett tanácsú városban ! •Kiwgyülési határozatok éveken keresztült rtfm lesznek végrehajtva, a városi janics nem törődik vele, az ellenőrzés pedig jL. képviselők részéről nincs meg. B Pedig városunkra nézve, ezen kérdés most már. olyan életbevágó, hogy előle kitérni nem lehet és ha a város ebben a kérdésben nem fog valamit kezdeményezni, kénytelen lesz a felettes hatóság reá parancsolni. Nem elég az aszfaltjárda, a makadám, a város közegészségügyére is kell ál dozatot hozni. A mi városunk ugy néz ki, mintha egy mosdatlan piszkos személy szép ruhát ölt visszataszító testére. Hány izben lett már ez a kérdés szellőztette ? Hány izben lett már kimondva, hogy intézkedés lesz téve ez ügyben ? S mégsem történiiv semmi, hogy ezen bűzös posvány fészek radikális uton eltávolittassék. Pedig a mit naponta látunk és szagolunk, azt ecsetelni csak egy Hogarth-féle ecset vagy egy Dante komor leírása volna hivatva. A tizenkettedik órában szóllalunk fel tehát, akkor, a midőn a város képviselőtestülete a jö^'ö év költségirányzatát tárgyalni van hivatva. Igen, tisztelt uraim ! Ebben a kérdésben intézkedni kell, még pedig nem ugy mint eddig. Városunk létkérdése függ ezen bűzös csatorna eltávolításától. Ezen alkalmat felhasználjuk, arra is, hogy a Kossuth Lajos és Uj utca mizerabilis kigözölgéiére is felhívjuk a képviselőtestület figy; lmét. Ez ugyan nincs összefüggésben a Cinca árokkal, de kigőzölgés tekintetében egy katagoriába sorozható. Valóban szégyelhetjük magunkat ! Az aszfalt mellett folyik a trágyáié. Hát rendén van ez ? Szabad ezt elnézni a város illetékes hatóságánál ? Nem tisztelt Uraim ! Itt. az ideje, hogy tegyünk valamit. A holnapi közgyűlésen, midőn a jövő évi költségirányzat lesz tárgyalva, elvárjuk azoktól, kik már a mult évben szorgalmazták ez ügyet, az alkalmat felhasználva a városi tanácsol; illő midőn megleckéztetik ezen hannyagságért és mulasztásért. Itt van az ideje, hogy a városi tanács levesse már Szent Lázár könTÁRCA 1 iái Trér. Még úgyszólván gyermekek voltak Délia és Endre, mikor megszerették egymást. Endre szülői fiuknak szánták Déliát, kinek anyja szerény anyagi viszonyok között élt. Délia szép növésű, üde leány volt, a város legszebb leánya. És ez büszkeséggel töltötte el Endre szülőit. Endre mielőtt a fővárosba utazott tanulmányait folytatandó, ezt mondotta Déliának : Tanulni fogok, emberré leszek; hogy méltó lehessek kezedre. Esküdjél meg, hogy hü maradsz hozzám. Délia szivére szorította kezét, az eskü elhangzott. ... És az ifjú rabja lett a tanulmányoknak. Dolgozott, tanult. Emberré lett. Repeső szívvel jött vissza szülővárosába, felkereste a fészket, melyben Déliát hagyta. Az a fészek — üres volt. Idegenek foglalták el a kis lakást, melyben anyjával lakott. És mikor ezeket megkérdezte, csák annyit tudott meg tőlük, hogy Délia nem költözött el a városból. Endre keresésére indult. Végre rátalált. Vakító fény, szédítő pompa vette körül. Midőn meglátta öt fényben, pompában, eszébe jutott, hogy nyomorban hagyta. Gyötrő gyanú ébredt lelkében. Délia hintaszéken pihent. Lábainál egy fundlandi eb heverészett, mely morogva fordult baloldalára, mikor Endre belépett. Délia fölrezzent, — Ki jár itt V — Én'. . . Délia nem ismerte fel mindjárt Endrét. Azalatt a négy esztendő alatt, még nem látta, férfi lett a gyermekből. Félénken szólott. — Ön uram, ha nem csalódom . . . — Oh, mond nevein . . . Endre vagyok ! Délia agyában világosság támadt. Most már tudta : ki áll előtte. Önfeledten szaladt felé, de midőn szemeik találkoztak, mikor látta, hogy annak a becsületes arcznak minden vonása egy-egy élő vád, reszketni kezdett s érezte, hogy nem méltó annak a. férfinak ölelésére, tiszta szerelmére. — Mi tartóztat vissza, hogy mint egykoron keblemre hajtsd fürtös fejedet V Gondolod, tán : kevésbé szeretlek, mint ron '? Leveleimben nem irám-e le érzelmeim hűségét, hogy hitvesemmé teszlek ? É11 megtartottam eskümet. De szólj : mit keressz itt e pompában, vendég volnál te itt csak ugy, mint én ? . . . — Ne igy Endre, ne igy szóljon hozzám, — tördelé zokogva, kétségbeesve Délia. Eltűröm a bűnhődést. Eltűröm, ha bánt, sérteget, csak ne . lássam szenvedni . . . Köszönöm, hogy eljött, találkoznunk kellett, hogy elmondjak' mindent. S ha mindent tudni fog, hagyjon el, örökre . . . Vesse meg, gyűlölje meg bennem első szerelmét, de szánja a nőt. Az anya bűne, lássa — gyermekeire száll. É11 anyám gyermeke vagyok. Annak az anyának gyermeke, ki idegeivel szerette mindazokat, kik diadala szekerét tolták. A halál már ágya körül ólálkodott, midőn elmondá élettörténetét, feltárta születésem titkát. Bűnt szívtam be az anyatejjel, a bűn volt nevelőm, tanítóm, barátom, testvérem. A halálnak kellett jönnie, hogy az anya elmondhassa, hogy nincs atyám, nem volt atyám. Mikor megtudtam születésem titkát, oda rohantam haldokló anyám ágyához, meg-