Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-08-04 / 32. szám

2. PAPAI KÖZLÖNY 1895. AUGUSZTUS 4. lakbérosztályzatba való soroztatása hi­vatvák. Már évekkel ezelőtt, megtehette volna ezt s nem kellett volna évenként 3—400 forintot haszontalanul kidobni. De a mit nem tett eddig-, - ugy te­gye meg most. Kérvényezze a kormány­nál a lakbérosztály emelést és tekintve Pápa város jelenlegi helyzetér, több mint bizonyosra vesszük, hogy a kor­mány a város kérelmének helyt fog adni. Ezen lakbérosztály emeléssel nem­csak városunk pénztárát kiméli meg a városi tanács a lakbér többletek fizetésé­től, de reméljük, hogy ezáltal városunk­ban az építkezési kedv is fokozódni fog, és nem lesz kitéve a város oly kellemetlenségeknek, mint ki van téve jelenleg az alezredesi lakás kijelölésé­ben. Mi meg vagyunk győződve, hogy ''zen lakbérosztály feleineléssel sok háztulajdonos fog vállalkozni alkalmas lakások építtetésére. Nézetünk szerint ugya is ezáltal az állami hivatalnokok lakbér illetményei is emelkednének, mi­által a csinosabb lakások is kereseteb­bek lennének. De máskülönben is városunk ro­hamos fejlődésnek indul, és több ujabb intézmény felállítása van küszöbön, mely­nek nyomába a népesség szaporodása jár. Már pedig a népesség szaporodá­sának helyet is kell csinálnunk. Váro­sunk érdeke tehát siir '-nsen követeli, hogy ezen lakás mizériákon segítve le­gyen. A legutóbb megtartó'r váró i köz­gyűlés az ezredparancsnokhág .Viratára vonatkozólag azt határozta, ho"v a városi tanács intézkedjék mihamarabb az alezredesi laká? kijelölésére Nézetünk szei Jin f tehát a városi tanácsnak most már sürgősen kell in­tézkedni ez ügyben s nehogy a város pénztárát ujabbi megterheltetésnek te­gye ki — mi előreláthatólag be kell, hogy következzék — ajánljuk ezen ex­pedienst, melyet az államnak, lekintve a jelenlegi lakás viszonyainkra, kell hogy méltányoljon. Elvárjuk tehát a városi hatóságtól hogy e'ső sorban is a mulasztást íogja helyrepótolni és a kormánvná. a lak­bérszabályzat felemelését fogja kérvé­nyezni. Ennek elnyerése esetén nézetünk szerint az első lépés meg ltsz téve arra, hogy városunkban az építkezési kedv fej lesz tessék, de a mi fő, a városi hatóság nem lesz kitéve annak, hogy a helybeli huszárezred parancsnokságát ily átiratok megirásara kényszerítse. Mi megmutattuk az utat, hol biz­hatunk az orvoslásba, most már a vá­rosi hatóságtól várjuk a kötelesség tel­jes i lését. Pollatsek Frigyes. Állami tanítóképezde Pápán. A város képviselőtestületének leg­utóbb megtartott közgyűlésen felolvas­tatott V a r g y a s Endre tanfelügyelő zzon átirata, melyben tudatja Pápa városával a közoktatásügyi minister azon határozatát, hogy városunkban állami tanítóképezde! szándékszik fel­ál li tani. Az átiratban részletezve vannak az egyes pontozatok, melyek a város anyagi hozzájárulására vonatkoznak és tekintve ezek fontosságát nem tartjuk feleslegesnek a tanfelügyelő átiratát tá­jékozás szempontjából egész terjedel­mében közölni. Az átirat következőkép hangzik: Örömmel hozom tudomására Pápa rend. tanácsú város tek. képviselőtes­tületének, hogy a nm. vallás és köz­oktatásügyi m. kir. Minister ur f, évi julius hó 11-én 36.371 sz. a. kelt magas elkatározása szerint az 18(>8 évi XXXVIII. t. cz. 81 §-ában meg­adott jogánál fogva Pápa városában egy állami tanítóképző intézetet óhajt felállítani. A minister ur Ö nagyméltósága azonban kellő biztosítékot kíván uyerni a felől, hogy ezen szándéka kivitelé­ben a város "nagymérvű áldozatkész­ségére ís számithat. Ehhez képest a minister megbízta ezen kir. tanfelügye­löséget, hogy ebben az ügyben in­dítsa meg haladéktalanul a tárgyalá­sokat. Ennek alapján felkérem a tek. képviselőtestületet a következők iránt : 1. Saját kebeléből küldjön ki haladéktalanul egy bizottságot s a bi­zottság tagjainak névsorát közölje ve­lem, hogy velük a tárgyalásokat meg­kezdhessem. 2. A bizottságot hatalmazza fel arra, ho r;y a tervbe vett tanítóképző intézet Elállításának és fenntartásá­nak költségeihez készpénzzel, telekado­mányozással, "vagy más egyébb ter­mészetű anyagi támogatás megaján­lásával hozzá járulhassanak, amelyre nézve ha kölcsönös megállapodás lé­tesül, az együttes javaslat jóváhagyás végett a képviselőtestület elé mielőbb beterjeszthető legyen. 3. Hasson oda a t. képviselőtes­tület, hogy az adományozásokra vo­natkozó kötelező nyilatkozat torvény­hatóságilag is mielőbb jóváhagyassák, hogy azután ennek alapján az összes halk csevegésre, edes csacsogásra, amit csak a szerelmes sziv ért meg . . . A legény halkan suttog oda annyi szé­liét, annyi édest, amire olykor-olykor elpirul Kata szép arcza. Azt aztán meg kell persze fehéríteni ! Kész volt. Bandi erre is ! Háta­pasztotta lázas, szerelemittas ajakát Kata ró­zsapiros arczára, de minél jobban csókolta, annál pirosabb lett az 1 . . . Ezen aztán jót nevettek mindketten ; tetszett nekik ez a gyerekség, hisz még oly fiatalok s oly boldogok voltak. Irigyelte is boldogságukat a faluban mindenki. Különösen a leányok, kik közül igen sok vetette szemét a szép Juhász Ban­dira. Nem csoda hát, ha Kovács Tera is megirigyelte őket, hiszen az ő szeme is meg­akadt Bandin. Siposék mellett lakott, mindennap látta Bandit, amint előtte elhaladt; tudta nagyon jól hogy Bandihoz semmi jussa, mégis meg­kívánta azt! Kovács Tera fiatal özvegy volt. Haja aranyszőke, ajka piros, mint a ketté­hasadt. csere'snye. Bomlottak is utána a legények ! Akár­hány adta volna oda mindenét, egyetlen csókjáért, feláldozta volna még lelki üdvös­ségét is érte ! De mikor neki olyan különös természete volt. Nem kellett az. amit önfe­ledten odakínált az a sok legény. Neki Bandi kellett,' a szép Juhász Bandi. Mikor a nap elbujt a Kárpátok mögé, Kovács Tera ma­gára vette legszebb selyem viganóját, kiállott az uteza-ajtóba s ott várta be Bandit. S an­| nák éppen a háza előtt kellett elhaladnia. - Hej édes lelkem, Juhász Bandi, nem állana meg egy szóra ? - Akár kettőre is ! - Azt mondják, mióta Sipos Katával 1 jegyben jár, nem is akar más szemébe nézni .... - Mondják V . , . No akkor igazuk van. Úgysem gyógyul meg a nézéstől senki ! És ha én meggyógyulnék '? . . Bandi Összerezzent erre a. váratlan, suttogó hangra. Felemelte szép szemét Tera kigyúlt arczára, egy darabig ott feledte azo­kat a piros ajkon, azokon a csábító szép szemeken. Aztán hirtelen, mintha valamit gondolt volna, megfordult s szó nélkül hagyta ott ,a csalfa asszonyt. Az pedig önelégülten suttogá : — Enyémnek kell lenned 1 . . Bandi egyenesen Siposék háza felé tartott. Kata ma már nem hallott tőle annyi szépet, mint máskor. Észrevette, hogy Bandi ugy el-elgondolkodik valamin. Amit" mond, az nem oly víg, nem oly szívből jövő, mint máskor. Ott látta kedvese homlokán azt a. borongó felhőt, de a világért sem kérdezte volna, mi űzte oda azt. Bandi sem tudta ' hogyan, de folyton Tera volt eszében. Szinte rosszul esett neki másnap, hogy nem találta az ajtóban. Félt tőle s mégis ugy szerette volna, ha folyton látná ; szerette volna elfe­lejteni, de annál jobban csengett fűiében az átkozott kérdés : „És ha én me^gyÓTyulnék ?" De benézett az ablakon, valahányszor elhaladt előtte, kereste ott a megkívánt ar­ezot ; fájt neki hogy nem találta. Egyszer aztán nem állhatta ki tovább. Bátorságot vévén, benyitott Térához. Ha máskép nem láthatja meg, legalább felkeresi . . . Kata arcza egyre halványabb lett a bútól, nefelejts-szeme vörös lett a sírástól. — Hol marad Bandi, nagyapó ? — Nem tudom édes gerliczém. Bizo­nyosan sok a dolga : . . — Sok a dolga ? . . . mondja rá Kata elgondolkodva. líizony sok dolgot adhatott Tera szeme Bandi szivének ! . . . Bucsu nap volt a faluban. Ezen a na­pon kellett volna oltárhoz vezetnie Bandi­nak Katát. A Mózsi zsidónál szokás szerint vígan járták a csárdást. x\ ki csak birta, tánezra perdült Bandi folyton Torával járta. Oly délezegen, oly kecsesen mint ő, egy le­gény sem tudott tánczolni. Tüzes szeme rátapadt Terának hófehér vállaira. Karjai reszketve szorították annak liliomkaresu derekát. Önfeledt hevében észre sem vette, midőn kata a terembo lépett. De

Next

/
Thumbnails
Contents