Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-08-04 / 32. szám

I 895 • AUGUSZTUS. 4. PÁPAI KÖZLÖNY. 3ügyiratok felterjesztésével a tanfelügyelőség a szervezés módozatainak minden kérdésére nézve javaslatát a minister ur ö nagyméltóságához idejekorán felterjeszthesse. 4. Amennyiben a tárgyalások kellő eredményre vezetnek, az intézet I-sö osztálya az 1890/97-iki tanév elején már megnyitható lesz. 5. Amennyiben azonban a jelzett időre az uj épület, mely szóbeli kijelentés szerint 80—100 benlakó növendékre lesz tervezve, el nem készülhet, a bizottsági tárgyalásnak arra is ki kell terjednie, hogy a megfelelő helyiség, ha egyébbképp nem, egyelőre legalább valamely alkalmas épület bérbevétele által rendelkezésre álljon. (>. Ezek elörebocsájtása mellett bizton hiszem, hogy Pápa város közönsége a maga részéről szívesen meghozza a lehető áldozatokat, tudva azt, hogy másrészt ezen uj intézet szintén nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy Pápa a tanítóképzés terén is — kulturális központtá váljék. Veszprém, 1895. julius 2ö. VARGYAS ENDRE veszprémmegyei kir. tanfelügyelő. Ezen átirat értelmében a város képviselőtestülete megválasztotta a bizottságot, melyet teljes joggal felruházott és mely hivatva lesz a tanfelügyelővel a szükséges intézkedéseket megtenni. A bizottság, melyet a képviselőtestület a városi tanács javaslatára, egyhangúlag megválasztott a következő tagokból áll : 0 s v a 1 d Dániel polgármester elnöklete alatt: Fenyvessy Ferencz, dr. G y u r á c z Ferencz, H a n a u e r Béla, Galamb József, Barthalos István, S 11 1 t József, A n t a I Géza dr., 13 a r á t h Ferencz és L a m peri h Lajos. A bizottság névsorát áttekintve, meglep bennünket azon körülmény, hogy abban az összes vallásfelekezetek képviselői szerepelnek, csupán az izraelita vallás képviselői hiányoznak. Meglep bennünket azért, mivel az eddigi tapasztaltak után ezen negligálást csak praecedensül tudhatjuk be, mi csak a jó ügynek ártalmára lehetne. Nem tételezzük fel a városi tanácstól a rosszakaratot, de igenis elitéljük a tapintatlan eljárást. Tévedést nem látunk benne, mivel ha az lenne, ugy lett volna alkalma ezt helyrepótolni a közgyűlésen ép akkor, midőn tévedésből B a r á l h Ferencz iskolaszéki elnök kihagyatott a bizottságból és beválasz tátott. Igenis elitéljük a városi tanácsot ezen tapintatlan eljárásaért de elitélik mindannyian, kik figyelemmel kisérik közügyeink menetét. A képviselőtestületnek számos oly izraelita vallású képviselője van, kik fáradhatlan buzgósággal és tevékenységgel szolgálják a közügyet és kik teljes joggal megkívánhatják, hogy ily fontos kérdésben a bizottság névsorában képviselve legyenek. (Majd hajecipiálva lesznek ! Szedő.) Eltekintve a városi tanácsnak ezen tapintatlan eljárását, melyet talán még idejekorán jóvátenni igyekszik, térjünk át a dolog meritumára. Elvárjuk 0 megválasztott bizottsági tagoktól, hogy a tanfelügyelővel folytatott tanácskozásoknál mindent el fog követni, hogy városunknak az állami tanitóképezdét biztosítsa v és hogy bár áldozatok árán is — az építkezés : városunkat egy monumentális épülettel szaporítsa. meglátta helyette Tera ! Jaj, hogy nyilait a szivébe valami, amint arra a leányra nézett. Halvány volt nagyon, de ily szépnek, ily igézőnek nem láttr őt soha ! Alig hogy Kata belépett egy nyalka legény azonnal a tánczolók közé kapta. Nem ellenkezett úgyis azért jött ide, hogy magát utolszor kitánczolja. Látni akarta még egyszer azt a legényt, a ki az ő szivét elcserélte annak a másiknak bűbájos szemeiért. Megakarta mutatni, hogy nem fáj neki az elhagyás, hogy ő is mulat, ha mindjárt a szive is megszakad ! . . Bandi pedig tánczolt, folyton Tera szemeibe nézve, az a tüzes szempár volt az ő ő üdvössége, annak tündöklése az ő elkárhozása. Még csak arra sem gondolt, ki az a lány, ki mellette tánczol . . . Pedig mily jó lett volna ha akkor észreveszi. Kata is tánczolt, egyre vígabban, szilajabban pihenés nélkül, mig egyszer csak egy hagos sikoltással összerogyott . . . A zene elhallgatott. Odafutottak Katához a tánczolók. A szép leány mereven, hidegen feküdt a korcsma padozatán ; érverése megszűnt . . . meghalt . . . Bandi is visszafordult hirtelen, nagyot dobbant a szive, a mint megpillantotta azt a halvány leányt. A város képviselőtestületétől pedig, mely a bizottság javaslatát lesz 11 ivat va j óváh agy ni elvárj 1 Lk, hogy nem fog nehézségeket gördíteni az elé, hogy az állami tanítóképezde már a közel jövőben a valóság stádiumába lépjen. Ezek után nyugodt lélekkel várjuk a tanfelügyelőnek érkezését ! KARCZOLAT gl Katám ! ! — kiálta rekedten, majd ellökte oldaláról azt a remegő asszonyt, felkapta kín jaiba Kata élettelen testét, aztán rohant v< le őrülten ki a szabadba egyenesen Siposék portája fele. Az öreg Sipos alig bírta elképzelni, mi történt, midőn oly későn zörgettek ablakán- Reszketve segité be azt a támolygó alakot, ki karjain az ő drága kincsét hozta. Most már mindent tudott . . . — Segítsen rajta, az Istenért ! Segítsen rajta nagyapó! - hörgött Bandi. Az öreg szó nélkül, némán odahelyezte a testet a hófehér párnára, mélyen belenézett abba a, halovány alabástrom arezba, aztán két nehéz könycseppett törült ki szeméből. Nem jött oda több, azok voltak az utolsók. — Meggyógyult ez már Bandi, nem kell ennek segítség ! . . . Csendes a temető. Csak a két friss sir fejfáján dalol busán a fülemile. „Minek van ily szerelem a világon . ." A nralt héirőB. Ha elveimhez hü akarnék maradni, ugy c hét krónikájában a »Bucsu« vinné a főszerepet, de ez egyszer kivételt kell tennem, mivel a mult vasárnap P. Kovácsin megtartott bucsu alkalmával nem találtam fel azt az »essentiát« mely a bucsu megírásához okvetlen szükséges. Megláttogattam a p. kovácsi bucsut, de őszintén megvallva, unatkoztam mint a pápai éjjeli őrjárat, ha egy kávéházban sem találnak mulató vendéget. Nem találtam én ott sem jegyző, sem tanitó sem más afféle társas céget, mely a bucsu alkalmakor vezérszerepre van hivatva s kiknek esetleg kötelességében állana a vidéki vendégek mulattatására minden lehetőt elkövetni. Nagy korcsmája van ugyan P.-Kovácsi községnek, járták is ott a fiatalok, de ez is olyan vontatottan ment, mintha nem a saját kedvöket, hanem a korcsmáros becsületét akarták volna kielégíteni. Tudja Isten hogy volt, csakhogy sehogy sem volt jól. Nemcsak, hogy magyar "szöt nem hallottam, de még a korcsmai zenét is német trombitások fújták. Később vetődött ugyan a »separé«ba, egy néháy szálból álló »bohém« legeny, de ezeknek a prímása is jobban tette volna ha Noszlopon folytatta volna a vályogvetés mesterségét, semhogy a »Daisi« keringő paródiájával örökké megutáltassa velem e szép melódiáju keringőt. Hiába mondtuk, hogy hagyja abba, de ő folyton az »uj darabokat« kívánta bemutatni. Nem is tágított a more, Jhanem muzsikált addig mig kimuzsikált bennünket a lugasbői,. pardon a »separc«ból. Azért jelzem ezt »separé«nak, mert ezt a korcsmáros igy nevezte s erre a helyre csak kiváltságos egyének tarthattak számot. Máskülönben az egy kerti lugas volt, hol rendes körülmények között 4—5 ember elférhet, de ez alkalommal kivételt tett a korcsmáros, mert 25-öt is beleszorított. Eltekintve a szorult helyzetet és a cigányok iszonyú vonyitását igen jó találtuk volna magunkat, de én mindennek dacára óbbnak találtam még idő előtt felkerekedni és ott hagyni az egész bucsu kompániát. Az egész búcsúnak csak akkor örültem, mikor már Pápán voltam. Azt hittem, hogy ez a p. kovácsi sikertelen excursio egészen lehangolttá íog tenni egész héten, de szerencsémre nálam is bevált az a régi német közmondás hogy »Wo die Noth am grössten ; isi Gott am náchsten«. Nemcsak hogy lehangolt voltam egész héten, de mondhatni boldognak éreztem magamat. Lehet, hogy ezen megnevezendő bolflogság mibenlétét többen meg nem fogják érteni, de ez engem nem gátol abban, hogy továbbra is boldognak ne érezzem magamat. Hadser kisem, de a vidéki ujságiró méltányolni fogja ezen állításomat, és fel tudja fogni boldogságom mibenlétet. Nincs boldogabb érzése egy vidéki újságírónak, mintha egy

7 fővárosi elismert újságíróval társaloghat kivált akkor, ha az a