Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.
1895-07-14 / 29. szám
évfolyam. Pápa, 1895 julius 14. 29 szám KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN i IETÍLAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési arak : Egész cvre 6 írt. Félévre 3 írt Negyedévre 1 írt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. • es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Hirdetések Előfizetési felhívás. L a p 11 n k most már az V. évfolyam második fejtbe lép. Programmof szükségtelen adnunk. Megmaradunk r é gi álláspontunkon. Pápa városunk és megyénk közérdekeinek ellenőrzése a mi feladatunk, a mi programmunk. Ez alkalomma. tisztelettel felkérjük mindazokat, kik előfizetési dijakkal hátralékban vannak, hogy szíveskedjenek tartozásaikat leróni és az előfizetést megújítani. Midőn ismételve kérjük előfizetőinket és a nagy közönséget, hogy bennünket, jószándékunkban továbbra is támogatni szíveskedjék, ujult erővel fogunk a -nehéz munkahoz. Hazafias üdvözlettel A „Pápai BCözBöíiy É á szerkesztősége. Egész évre 6 frt 12 korona. Fél évre 3 frt 6 <' Negyedévre 1 » 50. 3 « Az előfizetések és hirdetések Pollatsek Frigyes felelős szerkesztő és kiadótulajdonos címére Pápa Középutca 83. sz. (Zálogház épület) kül- 1 dendők. Legyen villanyvilágítás! Amint tudjuk városunk költségvetéséből, a jelenlegi petróleum lámpákkal való világításra városunk körülbelül 8000 forintot ád. Azt is tudjuk, még pedig többen mint amazt, hogy ha csak a jó Isten ki nem segit bennünket az ingyenes világítással, a hold világításával : épen nincs valami nagy ,,illuminatio. u Éppen akkor, a mikor leginkább kellene, akkor érezzük a mostani világitásnak felette nagy fogyatékosságát és hiányosságát. Sokszor mikor teljes holdtölte van, vigan égnek lámpáink ; máskor meg, amikor szinte egyptomi sötétség van, különösen az őszi és téli napokon. alig tótunk pislogni egy-egy ke! serves lámpafényt. Néha meg világos | reggel van már, de azért mégis csillog egy-pár szomorú, sápadt lámpa. Nem lehet hát eltagadni, hogy a i i kezelést sem lehet épen mintaszerüj nek tartani a pontosság és rend szempontjából ; bár másrészről szívesen elismerjük azt is, hogy még teljesen pontos kezelés melett is alig-alig feleltetne meg jelenlegi állapotában a követelményeknek. Pedig mint emiitök, a városnak évenkint a világítás körülbelül 3000 forintjába kerül. Ily körülmények közt, mert a városnak a világítás sok pénzébe is kerül, kevés eredményt is ér el, méltán gondolkodhatunk egy helyesbb módról és foglalkozhatunk vele. Azzal ugyanis, a mely ma már szomszéd megyénk és már kisebb városaiban is be van hozva és általában rohamosan terjed — a villanyvilágítással. Tudomásunk van ugyanis, hogy Fischer Sándor budapesti elektrotechnikai gyáros a városi tanácshoz kérvényt nyújtott be aziránt, hogy nevezett hajlandó lenne saját költségén egy oly villany telepet felállitni, mely az egész várost ellátná villanyvilágítással. Nevezett cég kérvényében felem lili, hogy ezen engedély a városra nézve semminemű kötelezettséget nem ró és továbbá azt, hogy az évenkinti költség a villany világitásnál sem lenne többmi n t az eddigi. Ezen körülmények mindenesetre oly fontos tényezők, hogy a városi hatóság készséggel fogadhatja ezen ajánlatot és pártolólag terjesztheti a képviselőtestületi közgyűlés elé. Nem hisszük, hogy egyetlen városi képviselő, vagy egyetlen polgára akadjon városunknak, ki az ily ajánlat W i r>iT ! ARCA M Az első civakodás. m Végre magunkra vagyunk ! E szavakkal öleié meg dr. Millnay, fiatal, szere te tremélő 1 nenyasszo 11 yát. Km lia mit sem felelt. Nők módjára nagyot sóhiajlott és bájos zavarában piruló arcát keb'éro hajtá. A mellékszobában suhogtak a selyem ruhák, esengtek a poharak és hangzott a vidám kacaj. Ezek azonban mára távozni készülő utolsó vendégek voltak. Emília felpillantott a szeretett férfiura és szeme é les könyekkel telt meg, melyek közé az a fájdalom szokott vegyülni, midőn eddigi körünkből távozva, előttünk ismeretlen uj világba lépünk. Millnay Aladár, a sokat emlegetett fiatal orvos, szintén e válponton állt és a pálya, melyre lépett, fényesnek Ígérkezett; mindez nem maradt befolyás nélkül Emília szerelmére. Aladárt a férfiak eszményképének tekinté a házasság szintén eszménykép volt előtte, olyas valami, melyet az életnek köznapi prózája el nem érhet, vagy legalább az ő házasságukban elérninem fog. Aladár tudományosan képzett férfin volt és sokkal mélyebben hatolt be az emberi természetbe, sokkal inkább ismerte az emberek társadalmi életét, hogy sem a dolgokat gyakorlati oldalukról ne tekintette volna, vagy pedig, hogy a rózsás jelen miatt a még fátyollal borított jövőről megfeledkezett volna. Emi ha ki akart bontakozni karjai közül. de Aladár szorosan tartotta és most pillantott először, komolyan kutatva, mo: solvgó szemébe. -— Kedves Emíliám ! monda és hangja férfiasabban csengett mint egyébkor. Még mielőtt az első lépést teszed ez uj életbe, fogadalmat kell tenned és megígérned, hogy e fogadalmad mindenkor szent lesz előtted. — Mi az kedvesem V — kérdé Emília átérezve e magasztos pillanat szentségét. Örökké tartó fogadalmat! mily eszményi, mily regényes lehet az. De a mit az orvos s most már férje, tőle követelni szándékozott, korántsem volt eszményi, vagy regényes s nagyon is szárazon, sőt tompán mondá ; ígérd meg, hogy a civakodás után sohase fekszünk le előbb, mig meg nem békülünk. Emilia kiábrándultan hullott le képzelmeinek hatodik egéből. Civakodás után '? ismétlé keserű csalódással hangjában és mozdulatában. Oh, Aladár ! Egek ! Örök szerelemre való esküvést, magasztosai és eszményit várt ő és mily idétlen prózai tapasztalatra jutott ! Mindez elég ok volt arra, hogy férjének kezét elbocsássa és éreztesse, mennyi fájdalmat okozott neki e követeléssel, Aladár ugy tett, mintha mindezt észre se venné és folytatta ; Nemde, kedves Emiliám, megígéred, hogy esetleg civakodásunkra nem engednéd lenyugodni a napot '? Aladár,'— viszonzá Emilia röviden és komolyan, miközben homlokát ráncolá — ilyesmit nem követelhetsz, nem fogsz követelni tőlem, én . . . én . . . - Nos ? kérdé Aladár mosolyogva. Sohse szoktam civakodni, mondá hirtelen Emilia félig elfordulva. De kedves férjeddel talán mégis néha-néha, ha nem tennéd meg. mit óhajtami, vagy nem akarná megtenni mit te óáijtasz.
