Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.
1895-06-16 / 25. szám
^ 7. évfolyam. Pápa , 1895 junius 16 25 szám. PÁPAI KÖZLÖNY. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 frt. Félevre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. A vízvezeték ügye. Nagy örömünkre szolgál konstatálni, hogy az évek hosszú során át vajúdó vizkérdés ügyét az erre hivatott egyének végre valahára komoly megfontolás tárgyává teszik s igyekeznek azt a megvalósulás stádiumába hozni. Ideje is van már, hisz ez az állapot már valóban tűrhetetlenné vált- s csak elösmeréssel kell adóznunk mindazoknak,, kik megszivelve több izbeni felszólalásunkat ez ügyben, vasakarattal igyekeznek megoldani városunk e tengeri kígyóját — a vizkérdést. Nemrég jeleztük ugyanis, hogy a Walser cég, ki a vizkérdés megoldását magára vállalta, megbizottját a szükséges előmunkálatok megkezdésére városunkba küldi. A megbízott már néhány nap óta városunkban időzik s már meg is kezdte a Tapolca forrásoknál az előmunkálatokat. . Ezen előmunkálatok alapján a cég megbízottja határozottsággal állítja., miszerint Pápa városának ivóvíz kérdését legbiztosabban legkönyebben és lehető legolcsóbban a Tapolca források bevezetésével lehet megoldani. A cég megbízottja a Tapolca forrásokat és azok környékét megvizsgálva azon következtetésre jutott, hogy ha a forrásokat kitisztogatják, azokat rendezik s a malmok zsillipei, a folyó medre kijavittatik, ez által oly mennyiségű viz lesz megtakarítva, mely Pápa város vízszükségletét bőven fedezi, sőt a malmok mostáni vize is szaporodik. Ezen kijelentését annál is inkább szívesen fogadjuk, mivel ezáltal a molnárok azon agályai, hogy a Tapolca források bevezetése a malmok vize rovására menne, teljesen elesik, söt mint halljuk a fennt emiitett uton nemcsak a status quo, hanem víztöbblet is fog mutatkozni, mit esetleg a források megnyitásival és bővítésével szándékoznak elérni. Jóllehet, mi a vizkérdés végleges megoldását többszöri felszólalásunknál az árté'i kutak fúrásával véltük csak kivihetőnek, de a cég megbízottjának ezen határozott kijelentésével szemben ezen kiviteli módozatban is belenyugszunk. Nálunk most már nem az eszköz, hanem a cél elérése az irányadó. A mi célunk pedig most már csak egy óhajtásban összpontosul — a jó vizben. Hogy most már ártézi kut fúrásával, vagy vízvezeték berendezésével oldják ezt meg, az mellékes. A fődolog, hogy megoldást lássunk ebben a kérdésben. Tudjuk ugyan azt is, hogy ezen mód által a város nagy áldozatok hozatalára lesz kénytelen, de ezen áldozatot bárminő is legyen az. meg kell hoznunk, mert városunk összes lakossága érdeke kívánja meg. Hisz mindnyájan elösmerjük, hogy városunk haladását mindenkép megakasztja a nálunk már életkérdéssé vált vizkérdés megoldása. Az idő elérkezett, az előmunkálatok kezdetüket vették, most tehát tettre hívjuk fel a városi hatóságot. Szorgalmazza e kérdést s foglalkozzon ez ügygyei. Ne eresszék hosszú lére, hanem üssék a vasat míg meleg, mert csakis igy leszünk képesek — a tapasztalatok nyomán — ezen kérdést a megvalósulás stádiumába terelni. A városi tanács, mely az első lépést már megtette, tegye meg a másodikat is, és gondoskodjék arról, hogy az előmunkálatok befejezésével, ennek eredményét a városi közgyűlés elé terjessze. A városi képviselőtestülettől pedig elvárjuk, hogy a város ezen vitális érdekét szem előtt tartva, a szükségelt érzékkel és áldozatkészséggel fogja támogatni a vízvezeték behozatalát. Ha ezt megteszik, ugy a vizkérdés megoldását: Biztosítva látjuk ! Pollatsek Frigyes. GP TÁRCA, AGG János huszár a postán. Palátthy főhadnagy ur még csak félórával előbb jött haza a vendéglőből, hová vacsorázni jár, de e félóra alatt is már tízszer megnézte az óráját, és ugy találta, mintha az óra mutatója mindég egy helyen állana ; és mindannyiszor oda tartotta a füléhez, hogy meggyőződjék róla; vajjön nem állott-e meg ? mert még is bosszantó, hogy ilyen lassan múlik az idő. Izgatottan járt fel s alá a szobában s azzal mullattatta magát, hogy a lépteit számlálta. Már az ötödik száznál tartott, mikor egyszerre ruhasuhogás és halk léptek zaja hallatszott az előszobában s a következő perezben egy szürke prémes bunda és egy fekete fátyolos női fej jelent meg az ajtó függöny nyilasa között. — Szervusz Sanyi! — Szervusz Böskem ! E szavakkal üdvözölték egymást és íutottak egymás karjaiba. — Hát mégis eljöttél te aranyos, te drága, te édes ? Es kaczagva csókolództak össze s aztán a főhadnagy sietve vette le a bélelt radmantilt. — Hátha az ördögökkel kellene szembe szállanom ? Azokkal is megküzdenék érted ! Válaszola a nő, sapkáját és fátyolát az ágyra ledobva, aztán megint összeölelkeztek, s ugy enyelegtek, mint két gyermek ; s ugy csókolóztak, mint egy szerelmes galamb pár. — Jaj te, de hercig kis lakásod van ! mondta az asszony. — Sohase láttam még garzon lakást, és mint egy kis pillangó könyedén futkosott ide-oda, nézegetve a sok csecsebecsét s a falakra rakott temérdek női fényképet, majd felugrott az ottománra, hogy közelebbről megnézhessen egy feltűnően szép női arczképet. — Ugy-e te Sanyi, ezek itt mind a szeretőid voltak ? — Ah, dehogy kedvesem ; hova gondolsz ? felelte a tiszt nevetve, megnvomva a csengetyü gombját, mire János huszár feszes tartással belépett. — Parancsoljon főhadnagy ur ! — Készítsd elő a szamovárt, hozz csészéket s egy üveg pezsgőt. Aztán eredj el a postára. Érted ? — Igenis, főhadnagy ur ! És a huszár gyorsan teljesité a parancsokat ; pár perez múlva lobogott a kékes láng a szamováron, s az asztalon ott állt jeges tartályban egy- aranyos nyakú pezsgős palaczk, mellette két karcsú pohár és csésze, és egy finoman összeválogatott gardinett. — Parancsol még valamit főhadnagy ur ? — Semmit fiam, elmehetsz és siess a postára ! — Igenis kérem ' És János huszár mögött nesztelenül borult össze az ajtó bársonyos függönye s a két szerelmes egyedül maradt. Az asszony még mindég ott állt az ottománon s összefont karokkal nézte, hogy a főhadnagy teát főz. — János fiam, el ne felejtsd a postára elmenni! kiáltotta ki mégegyszer. — Dehogy felejtem! hangzott a válasz az előszobából, hol János épen a kályhát rakta meg, s az után kényelmesen leheveredett a lópokróczczal betakart szalmazsákra, s élvezettel füstölt egy két krajezáros szivarból. Érti ő már mit jelent az, mikor a főhadnagy ur azt á mondja ilyenkor : János fiam, eredj a postára ! Akkor mintha csak
