Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-06-09 / 24. szám

JÚNIUS 9. PÁPAI KÖZLÖNY 3A dohánygyári munkásnők mulatsága. — 1895. junius 2. — F-nyes sikert, ara'olt juniálisról kell megernl' keznünk, melyet a helybeli dohánygyári munkásnak pHnkösd vasárnapján rendeztek a vasúti vendéglő helyiségében. A mulatság, — melynek tiszta jövedelme a betegségéi vző pénztár javára forditatott, — nemcsak anyagi, han mii erkölcsi siker tekintetében is nrgá'lta a helyét. Elősegítette ezen fényes sikert elsősorban a gyönyörű időjárás, mely az ily nyári mulatságoknak első és legfőbb kelléke, másodsorban pedig azon impozáns részvétel, mel\ et társadalmunk minden rétege rangkülönbség nélkül megjelenésével dokumentált. A mulatság kezdete 8 órára volt kitüzve, de a rendezőség kénytelen volt jóval e^bb hivatását a pénztárnál megkezdeni, mivel sürti tömegekben érkeztek a vendégek. A közönség kényelmére a rendozős/g Ut helyen állította fel a pén/.tárt, amenyiben a főbejáraton kívül a vpshIi oldalon is bejuthatott a közönség a kerti helyiségbe. Mindkét bejáratnál négy-négy dohánygyári leány viselte a rendezői lisztet, kik megkülönböztetésül nemzeti szinü kokárdát viseltek vállaikon. A főbejáratnál Earbarits Ilona, Takács Piroska, Keresztes Zsuzska, László Teréz, a vasúti oldalon Geschleeht Róza, Barbarils Róza, Geschleeht Teréz és Vilmán Erzsike fogadták a vendégeket, helyesebben mondva szedték a b lépti d>jakat és jegyeztek a felülfizetéseket. Nyolcz órakor már zsuffolva volt a kerti helyiség és kezdetét is vette a táncz, Lángó Náezi zenéje mellett. A közönség nagy része még csak ezután érkezett, kiknek Visi H, Murif^kn és iííészaro^ Katicza virágárus leányok tűztek virágcsokrokat a mellükre. A Notabilitásaink közöl ott láttuk : usvald Diniéi polgármestert, Svoboda Venczel, Weber Rezső, Sült József, Galamb József, Mészáros Károly, Henc2 Géza, Bennüller Alajos, Horváth Lajos, Haas Károly Tarczy Dezső s. t. b, urakat. Ezenkivül a 7 ik honvéd-huszár tisztik arának íx'híny tagja is megtisztelte a mulatságot megjelenésével. GMn,örfl látványt nyújtott a megjelenteknek a lampionok és mécsekkel kivilágított kerti helyiségben nyüzsgő és forgó társaság. 'Számításunk' szerint kö rülbeldl 150 dohánygyári leány vett részt a n.ulatságon, mindannyian feltűnő elegáns toilettben. Az ifjúság a fedett táncteremben kezdte m°g a táncot, de ez később szűknek bizonyult és a kerti helyiség porondjára is szorítkoztak. Ritkán volt a.kaLiiiuk ily vidám és fesztelen társaságot együtt láthatni, mint emi a juniálison. Eddig nem is volt fogalmunk, mily intelligens elem található fel h dohánygyári alkalmazottak között. Viselkedek és modoruk meggyőződletett nemc-ak bennünket, de mindazokat, kik e mulatságon résztvettek. Szünóra aiatt a pénztárnál levő alkalmazottak és még néhányan, kik a rendezés körül fáradoztak, egy közös asztal mellett foglaltak helyet és az igazgatóság által megvendégeltettek. Ez némikép elöstnerés volt a mulatság érdekében kifejtett fáradozásukért. Szünóra után fokozódott jókedvvel folytatták a táncot. Még azok is táncol • lak kiknek nem is volt az szándékukban. A „Hölgyválasz* senkit sem kiméit meg ettől. Az uriosztály hiába tiltakozott, hogy csak nézni jött, akár akart, akár nem, táncolni kellett, kosarat nem fogadtak el. Vidám és fesztelen hangulatban táncoltak egész 6 óráig reggel, de még ekkor sem lett volna vege a táncnak, ha tflzi lárma nem riasztotta volna el a vendégeket, mely az alsó városban egy ház elégését eredményezte. Örvendünk tiszta szivből, hogy a dohánygyári munkásnők juniálisa ily impozáns sikert aratott. Büszkék lehetnek a rendezők erre a sikerre, mert miudnyá jan, kik résztvettek e mulatságon a legdicsérőbbsu nyilatkoztak róla s kedveseu emlékeznek vissza a kellemesen eltöltött estére. — Tehát Hilda : De azért mindkét helyen vártak, kétségbeesve, türelmesen. Tiz óra felé éktelen ordítozás és kutyacsaholás hallatszott. A fiuk kiáltozni kezdettek : — Leányok, hol vagytok, — leáoyok! ? Meghallotta mindkét leány a nagy lármát ; kerülő utakon siettek a kastély ft-lé. A fiuk pedig csak folyvást kiabálták. — Leányok ! Hilda ! Jenke I Jenke ért fel hamarabb a verandára. (Az öregek már visszavonultak. A fiuk soká szoktak főnmaradni s élvezni a szép estéket.) Leült a lépcsőkön s várta, hogy fognak belepni I Hilda és Jani. Pár peres múlva Hilda futott a. veranda felé — egyedül. A leányok összeneztek. Egyszerre mondták ki : És Jani 1 ?! — Nálad volt? kérde visszafojtott lélegzettel Hirda. — Hát nem nálad volt? kiáltá izgatottan Jenke ! Éppen akkor értek vissza a fiuk is a Verandához, még folyton kiabálva: Jenke, Hilba ! — Itt vagyunk már gyerekek, ne ordítozzatok ügy, szóltak közönyös képet erőltetve. — Hol voltatok leányok ' Kerestünk mindenfeléi összejártuk az egész parkot. Uze* netet kell átadni. Jani ezerszer bocsánatot ker, hogy nem búcsúzhatott el tőletek. Vacsora után hirtelen eszébe jutott, hogy holnap reggel 6 órakor vendégeket kell várni a vonatnál. Nem lehetett marasztalni. Hivnt akartunk benneteket, de kért nagyon, hogy ne zavarjunk, alkalmasint — mondá — valahol a parkban sétálok. Befogatott s haza hajtott. Szép holdvilágos éj van, jóutjalesz. A leányok ajkukba haraptak. Kétség sem fert ahhoz, Jani előlük ugrott meg. Ügyesen kimászott a csávából! Ezt meg a haragos galambok is kénytelenek voltak magukban elismerni. * És a szép nyári estéken, ha ismét egy kicsit kíváncsi a hold, a higasaan újra kétségbeesett összeesküvőket lát, a kik már most végkép elkeseredetten azon törik a fejőket, hogyan büntessek meg ezt a Teörös Janit, ki eleg szemfelen volt, mindkettőjüknek — szerelmet vallani, Hisz ez gyöngéden szólva is a legnagyobb bün ! Mert már azt Csak józan ésszel hinni nem lehet, hogy mindkettőjükbe szerelmes legyen ! Szegény Teörős pedig, minthogy szerencséjére ez egyszer átlátott a leányok tervén, a hosszú nyári délutánokon most azt compinálgatja, mi módon boszulja meg magát a szép leányokon, a miért ilyen kelepc ébe akarták csalni őt, Teörös Janit. Vájjon ki győz, az okos és szörnyű boszut lihegő bakfisek-e. vagy a csunyául furfangos másodéves jogász ? . . . A mult hétről. Azzal kezdem, mint az egyszerű cigány ember, kit hétfőn vittek akasztani és ki azt mondta : »hogy jól kezdődik ez a hét,« Csakhogy nálunk nem akasztással hanem mulatsággal kezdődik. Pünkösd vasárnapjával kezdődik e hét, mely napon a dohánygyári leányok rendezték juniálisukat a vasúti vendeglő helyiságben. Nem ez volt az első kísérlet, hisz már tavaly megmutatták mire képesek. Még élénk emlekezetemben van a tavalyi mulatság, melyet szinte a vasutnal rendeztek és őszinte mondom, hogy ez alkalommal ha nem is volt oly népes, de kedélyesség tekintetében jóval felülmulta azt. Azt tapasztaltam, hogy a leányok sikk és elegáncia dolgában egy év alatt feltűnően haladtak. De nemcsak ebben, hanem társalgási modort is sajatiiottak cl, sőt már nemelyek affektálni is tudnak. Ezt nem mint rossz tulajdonságot említeni fel, sőt ellenkezőleg, mert mondhatom, hogy azok a kik affektáltak, azoknak ez jól is illett. De térjünk át a mulatságra ! Nyolcz órakor már zsuffolva volt a kerti helyiség, szebbnél szebb arcú és csinosabbnal csinosabb toilettel rendelkező leányokkal, kik mindnyájau a szivar mesterség híveinek vallották magukat. Ezt azért jelzem, mert a mi leányaink arra büszkék, hogy ők a dohánygyárba járnak. A bejáratnál a legszívélyesebb módon lettem fogadva. Négy kiválasztott alakja a dohánygyári gárdának ült a pénztárnál, kik a belépti dijakat és felülfizetéseket szedték. Hivatásom — mely tárcámmal szoros összefüggésben van — tiltja ugyan a felülflzetést, de a nyájas modor és ama bizonyos ioku bizalmas megszólítás kísértetbe hozott és két korona erejeig öngyilkosságot követtem el a tárcám tartalmán. Már azon hiszemben, hogy a jótékonyság oltárán meghoztam az áldozatot, a tánchelyiség közelébe érve, egy még nagyobb kisértetnek voltam kitéve. Újdonság, mely a tavalyi mulatságot nélkülözte és ez ideí mulatságnak imponáló jelleget kölcsönzött* Virágárus leányok kínálgattak, jobban mondva