Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-06-09 / 24. szám

leszámoltunk ; ez azért ne riassza vissza a városi tanácsot a kötelesség teljesítéséről, mely csakis a város haladását kell, ihögy célozza. Nagyon is loviülatónak kell ienni azoknak, kik nem látják be, hogy ezzel a müuttal egy oly közlekedesi eszközt nyertünk, mely csak városunk díszére és büszkeségére lett megteremtve, anélkül, hogy városunk lakossága csak egy fillérrel is meg lett volna adóztatva. Nemcsak a magyar asztaltársaság érdemel dicséretet, hogy egy ily műszaki és technikai kivitelben mintaszerű műutat készít, de városunk képviselőtestülete is gratulálhat magának, mert ezen müuttal a szomszéd és haladó városokkal szemben csak Hjes elismerést nyerhet. Szívelje meg e felszólalásunkat a városi tanács, mert nem képzelhető céltudatos haladás, ha az eljárás nem egyöntetű és tervszerű. Tehát for ever 1 Poílatsek Frigyes. Svoboda Venczel íernondoít! Városunk gazdasági tanácsosa Suobocla Venczel lemondási hirét már mult számunkban közöltük s hogy most újra és pedig e helyül t emlékezzünk meg róla, csak hírlapírói kötelességet teljesítünk. A városi tanácsos lemondása nem váratlanul jött, nem lepett meg bennünket, hisz már évekkel ezelöit és ezen időtartam alatt több ízben voit ez szándékában, de mindannyiszor sikerült a városi tanácsnak a közügyek terén megőszült tanácsost ezen szándékáról lebeszélni. Városunk fokozatos fejlődése és az ezzel járó terhes feladatok azonban a városi tanácsos egészségi áliaporát oly annyira igénybe vették, hogy kényszerítve érzi magát a közügyek teren 29 évi munkálkodását a nyugalommal felcserélni. Huszonkilencz évig a közügyek terén ak'iv szerepet vinni oly városban mint Pápa nemcsak elismerésre, de halára is kötelez. Már pedig ha valaki, önzetlenül és csakis tisztán s egyedül a közügyek szeretete által vezérelve szolgálta a közérdeket, ugy tiszta lelkiismerettel mondhatjuk, hogy ezt Svoboda Venczel városi tanácsos te'te. Huszonkilencz éven át meggyőző désböl, mindig jóakarattal, telve szeretettel felelt meg hivatásának és ezen lankadatlan szorgalma és munkásságában öregedett meg városunkban, másoi difi szülővárosában, mint ő maga is lej mondó levelében, Pápa városát nevezi. Tudjuk jól, hogy ezen időtartam 1 alatt többször volt kitéve a meglátna1 dásoknak, sőt lapunk részéről is, de ennek a procedúrának minden oly egyén, ki a közügyek terén szerepel, ki van | téve. Nem rosszakarat, nem személyes megtámadtatás volt célunk, hanem csakis a közügy érdekében emeltük fel szavunkat. A városi tanácsos, mint a közügy 1 embere, ha elfogultság és minden személyes tekintet nélkül ítélte meg több izbeni felszólalásunkat, ugy méltányolni is fogja ezt, mert mi mindig jóakarattal, telve ideálízmussai és rajongó szeretettel harcolunk a közérdekért. Az ily harcokban lehettek elvi, de soha személyes ellentétek és érdekek. Elötjótt annak a tudtára, hogy szerelmes a szép, szőke Hildába s őszinte ember lévén, a ki megmondja, a mit gondol, — ezt a véleményét nem is rakta veka alá. Mikor pedig húsvétkor otthon a még havas parkban madarakra lövöldözve a barnásszőke Jenkével hozta őt össze a sors, hát ... no igen . . . megtörtént, kicsúszott itt is az a bizonyos »vallomás*. Hogy ebből most baj lesz, ha a leányok egy rossz órájukban ömlengeni találnak egymással, vagy büszkén elmondják a »hóditásaikat,« azzal Jani is rögtön tisztában volt. Es okkal. De az első fciórák eloszlatták a gyanujat. A leányok mindegyike olyan keresetten kedves volt hozzá, hogv némi kis képzelődésscl azt hihette volna, mintha bizony tán mindkettő szerelmes vóina bele. Pedig! . . . Délu;án, mikor a croqueUe parthienál Hilda volt epen a partnere, ez megkérdezte tőle: — Jani mondja csak, mit is mondott maga nekem a telen eg)

Tszcr Gernyeszeghyeknel Budapesten emlékszik meg rea ? — Édes Hilda nagysám, már hogyne emlekezném, vágta ki magát Jani. Pedig ha ugy vesszük, dehogy emlékezett. Jenke vacsora után a verandán, mikor Janinak a nioecát töltötte, megkérdezte ? -—- Feketén vagy fehéren szereti ? Majd hozzátette : Húsvétkor, mikor utoljára itt volt, nem nagyon szerette a kávét ; mit is szeretett csak akkor ? — Ugyan ne tréfálózzek ; tudja jól, súgta Jani. Tartom azt ma is. Pedig dehogy tartotta ! . . . Később a leányok haloszobajaban, mikor már az egész ház rég atudt, egyöntetű szabatosával

4 constatálta ismetelten ket susogó hang. : —* Jani alávaló gazember 1 Másnap csak ebédre kerültek haza a fiuk valami eszeveszett versenykocsizásból s mikor Jani délután végig dűlt a szobája kanapéján, hogy a croquette-ig egy nagyot aludjék ; rányitott a leányok komornaja, Lilaszin levélkét adott át hozzátéve diseréten ; — Hilda kiasszony küldi s valaszt kér. A levélpapíron ez volt irva : »9-kor este legyen a kerti ház melletti nagy padon. Várja. Tudja ki « Janit hirtelen érdekelni kezte az ujabb história. Ráirta sebtiben a borítékra: »Ott leszek bájos angyal! Jani.« Átadta a komornának: — Vigye kerem a kisasszonynak. A leányok másodszor esküdtek boszut. Uzsonna után Jenke félrehívta Janit, —• Teőrös, esti pont kiienczkor a for* rás melletti kőpadon leszek, Ott legyen tünk csak ez a döntő szempont, mert nem ellenszenv vezet, ha irunk, csak a közjó, csak a közérdek. Mi a városi tanácsosban mindig egy puritán jellsmü der ;k, lankadatlan szorgalmú hivatalnokot láttunk, ki hű szoloaja volt a közügynek és annak teljes mértékben meg is felelt. Az, hogy egyes esetekben a mulasztásokra felhívtuk, és mi arra őt figyelmeztettük, az emberi dolog. Erare, humánum est. Elégtételül szolgál nekünk az, ho^y nem egyszer megszivelve felszólalásainkar, a közérdek céljainál hathatós támogatására találtunk. Hírlapírói kötelességünknek tartjuk tehát, most, midőn Svoboda Venczel városi lanácsos 29 évi üdvös tevékenysége után ez állásáról lemond, e. helyütt, hol tevékenységét bírálgattuk, e helyütt elismerésünknek is kifejezést adni. Mert nekünk nemcsak az a hivatásunk hogy a hibákat ostorozzuk, hanem egyszersmind kötelességünk az elismerés palmaágát nyújtani a valódi érdemnek. Ezt a pálmaágat nyujtjuk mi Svoboda Vencel városi tanácsosnak, ki azt méltán meg is érdemli. Reméljük, hogy a képviselőtestület a legközelebbi közgyűlésen a közügy terén megőszült városi tanácsosnak méltó elismeréssel és hálával fog adózni. Még egyet ! Ha a tanácsosi állás, koránál és önmaga iránti tekintetből terhes ís volt neki, ezt megnyugvással vesszük. De azt nem akarjuk elhim.í hogy városunk érdekét is nehéznek találná s azért ha bucsuzunk is tőle, nem mondunk le a reményről, hogy mielőbb találkozunk — a közügyek érdekénél. Tartsa meg őt az Isten városunknak még számos éven át ! maga is, valami nagyon kellemeset fog hallani. Megértett ? Aztán, mielőtt választ kaphatott vo'na, elrohant. Ez a kettős rendez-vous mégis szeget ütött a J.mi fejebe. Miért eppen pont 9-kor ad neki cz is tegyottott ? Hallatlan rosszul játszott délután, s az Avarffy fáik nem győztek elegge ámulni. A gymuasista-gyerekek souverain megvetéssel támaszkodtak kalapácsaikra s oda mondogatták nagy fennen : — Jani te ma mindent elrontasz. A leányok titokban összenevettek, jani lázasan gondolkodott. Szerencsére, ha lassan is, de biztosan elérkezett a kilencz óra. Hilda mar negyedórája ott ült elmeiázva a kerti ház melletti padon ; bámult a holdra meg a csillagokra. — Na, ma megleczkéztetjük Janit. Ha Jenkéhez megyen, en adom ki neki az utat ha hozzám jön, Jenke. Kiugrasztjuk a rókát. Jenke izgatottan járt a forrás mellett föl s ala. — Most megfogtuk a ravaszt. Hogyan fog szint vallani ? Ebbe ugyan belesül. Lett negyed tiz, meg lei tiz. Hildánál a harag s megbotránkozás már tetőpontra hágott, boszusan morogta ; Tehát Jenke ! A forrás melletti tisztáson egy ide-oda szaladgáló alak izgatottan sohajtotta ;