Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-01-20 / 4. szám

V évfolyam. v Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félevre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin konyvkereskedéseben. Előfizetési felhívás a „Pápai Közlöny" 1895. évfolyamára. A tapasztaltak után meggyőződést szereztünk, hogy a » Pápai Közlöny « nek létjoga van. Egy független, pártatlan, személyeket nem szolgáló, senkinek sem ! tömjézenő, szókimondó hírlapra szükségé van Papa városának. És batran, büszkén mondhatjuk, hogy szerkesztőségünk megfelel e hivatásának. Ugy mint eddig, ugy ezentúl is használni fogjuk a megrovás hangját ' ott, a hol erre szükség lesz. Véleményünkét, meggyőződésünket — mely csupán a közvélemény hü viszhangja megmondjuk ezentúl ís nyíltan, leplezetlenül Lapunkat a nagy, igazságos közön- j ség tartja fenn s erre büszkék vagyunk. ' Mi kizárólag a közönség erdekeiért harcolunk, melynek érdekeit teljesen függetlenül képviseljük minden irányban s melynek érdekeiért folytatott nehéz küzdelmekben csupán az igazság, tárgyilagosság és tisztesség vezeti tollúnkat. Törekvésünk, fáradozásunk azonban csak ugy lehet eredményes, ha a t, közönség szíves támogatását továbbra ís biztosítja számunkra, mert nekünk ezenkívül nincs más támaszunk. Ep ezért teljes bizalommal fordulunk a t, közönséghez, hogy bizalmával és jóindulatával továbbra is ajándékozzon meg bennünket. Lapunkat a nagyközönség további pártfogásába ajánlva újra kijelentjük, ! hogy mi csakis a nagyközönség érdekét, a társadalom közjólétét, varosunk haladásának ügyét, híven, lelkesült kitartással fogjuk szolgálni, A ^Pápai Közlöny

7' ; szerkesztősége. A „PAPAI KÖZLÖNY" előfizetési ára: Egész évre 6 frt 12 korona. Fél évre 3 frt 6 » Negyed évre 1 » 50 kr. 3 » Flogy a lappal járó kötelezettségünknek eleget tehessünk tisztelettel j kérjük lapunk előfizetőit és barátait előfizetéseik szíves megújítására és körükben való terjesztésére s ezennel megnyitjuk az uj évet, A „Pápai Közlöny" kiadd hivatala. Az előfizetések és hirdetések Pollatsek Frigyes felelős szerkesztő és kiadótulajdonos címére Pápa, Közép utca küldendők. Épül a csornai vasút! Tehát mégis igazunk volt ! Az éveken át vajúdó vasúti kérdés oly stádiumát értük el, hogy most már vége lesz annak a sok csahoskodásnak és szemrehányásoknak, melyek nyilvánosan lettek közzétéve, s mellyel csak a jó ügy kárára voltak tervezve. Nehezen ment, de ez azért nem befolyásolta azt végeredményében. Mi ezt jó előre tudtuk, ez irányban több irányban hangoztattuk szavunkat, türelemmel vártuk a fejleményeket s örömmel fogadtuk azon távirati értesítést, mely a pápa-csornai vasút financirozási és építési szerződés megkötését velünk tudatta. Tudtuk azt, hogy városunk és ví déke közönségének nagy része, mily élénk érdeklődéssel kisen ezen vasútvonal kiépítésére vonatkozó minden legkisebb mozzanatot, külön kiadásban es falragaszok utján értesítettük azon aktusról, mely most már kétségbe vonhat lan bizonysága annak, hogy a pápacsornai vasút kiépítésére már legközelebb « megteszik az első kapavágást. Nemrégibbe.n. „ ugyanezen helyen emlékeztünk meg ezen vasútvonalról s hathatós érvekkel bizonyítgattuk a váSgJlÉEIlÉ A kis féltékeny. Meg be sem gördült a szekér az örökké lárva, nyitva alló kapun, már messziről hallottam a kiáltását; — Gyula bácsi, Gyula bácsi, itt vagyok a széna boglya tetején ! . . . Felmászott az az édes, drága gyermek a széna boglya tetejére, hogy már messziről — a kerítésen kivül — láthassa a . Gyula bátyját. A vadszőllovel befuttatott folyosón ott állott az egész iamilia, mindegyikök első akarva lenni, hogy a nyakamba borulva öszsze-vissza csókolhasson. Dehogy is mentem volna én másfele ! A mint a szekérről leugorhattam, tartottam egyenesan a nagy széna boglyának a melyben a földig léomlott oldalan nagy bukfenczeket hanyva hengerődzött lefele az édes kis angyalom, — az én szivem-közepe. Erről a névről ösmerte mindenki. Ezt a nevet ő adta magának. Hogy hol hallhatta valamikor, kint kószáivá az alsó tanyákon, vagy a dohányosok között ? Azt nem tudom. De mikor az édes anyja egyszer azt kerdezte tőle, hogy miért szereti olyan nagyon a Gyula bátyját, a?„t felelte rá ; — Mejt én vadot a czive tözepe. Ez aztán rajta ragadt s a tisztartoék kis Ilonkáját nem is hivta soha senki máskép, mint a »Gyula bácsi szive közepe.« (Odaugrott egyenesen az ölembe. — M:kor tetszik elmenni, edes. aranyos Gyula bácsi ? — ez volt első kerdese. Ha nem tudtam volna, mennyire szeret, azt kellette hinnem, hogy mar küldeni akar. Pedig mikor megmondtam neki, hogy azért jöttem, hogy húsvétkor meglocsolhassam s teljes tizennegynapi szabadságomat náluk töltöm, hogy tapsolt ket kis kezevei örömében ! Hogy t soKolta össze-vissza örömeben, a kezemet, a kardomat, a hol ert, mig csak fel ncinkaptam a vállamra s ugy vittem az édes jo anyja karjai köze. Mikor aztán a iamilia kenye, kedve, szerint össze vissza kinzott ; — Dicsértessék 1 hangzott feiém a kis kerti lúgosból. Rögtön megismertem a tiszteletemre hivott plébános szép bariton hangját, kinél mult évi szabadságom alatt annyi kellemes estet töltöttem el. Mindörökké szentatyám ! felelem tréfásan, a lugasból kilépő fele indulva. Természetesen ez is megakart csókolni. De mar ezt nem engedte az én »szivem közepe«. - Nem ! Ne csókolja meg Gyula bácsi. — Hát aztán mért nem, te kis bagoly ? - Azért, mert engemet el akar venni ; pedig én a Gyula, bácsi felesége akarok lenni. Ne csókolja meg ! — Hm . . . hát nem akarsz papné lenni ? —- Nem én, én generalisné leszek, nem megyek máshoz csak Gyula bácsihoz ; es szorosan magához ölelte — a kardomat. — Oh.o ! Hat hogy is állunk ara a kakastollal ? Lesz-e mar elég, mire en generális leszek ? űrre az én Jo lankám nem szólott semmit, hnnem karjaimból kibontakozva, szaladt egyenesen be a szobaba, Utt aztán az ágyra tett egy szeket, hogy elérhesse a siíion tetejen álló nagy kalap-skatulyát. Ezt oda czipelte hozzám,