Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-05-12 / 20. szám

2. PAPAI KÖZLÖNY 1895. MÁJUS 12. őt tiz évas jubiliuma alkalmából részesítette. E szép napok emlékének maradandóvá tétele a mi tisztünk is levén, az ünnepély részletes leírását az alábbiakban adjuk. Indulás Pápáról. Városunk köz és magánépületei zászlódiszt öltöttek a főispáni jubileum alkalmából. A főispán, a rendes déli/ személyvonatot használta a Veszprémbe való utazására. A helybeli pályaudvar, már jóval a vonat megérkezése előtt, megtelt városunk notabilirásaival és érdeklődő közönséggel, amennyiben mindegyike sietett felhasználni az alkalmat, hogy kitejezze ragaszkodását és rokonszenvét a jubiláns főispán iránt. ja főispán diszmagyarba öltözve néhány perczczel a vonat megérkezése előtt érkezett meg Fen y v e s s y Ferencz orsz. képviselő kíséretében, kit megérkezésekor a nagy közönség lelkes éljenzéssel fogadott. Az éljenzés csillapuhával L a mp e r t h Lajos városi főjegyző, a következő szavakkal üdvözölte a főispánt : Méltóságos Gróf Ur ! Szeretve tisztelt főispánunk ! Midőn Méltóságod 10 eves főispáni működésének jubileumát ünnepeli, Pápa város közönsége örömmel ragadja meg az alkalmat hogy Méltóságod előtt hódolat teljes tiszteletének es ragaszkodasának kifejezest adhasson. Tudjuk hogy városunk fejlődése Mohóságod magas nagy uri családja nevével össze forva van es városunknak ujabb időben minden szép érlelhető haladása Méltóságod névéhez is fűződik. A tisztelet és hala jelen nyilvánítása mellett engedje meg Méltóságod, hogy a midőn 10 eves főispáni működésének örömet és meleget erezzük es ennek hatása alatt tiszteletünknek szeretetünknek kifejezést adunk, ugyan akkor városunkat is további szives jő mdulataba és pártfogásába kérjük, 1 azon óhajtásunk kifejezése mellett, hogy Méltóságodat jelen díszes állásában hazánk diosősségére és városunk javára, az Isten igen sokáig boldogan jó egeszsegben éltesse. A gyakori éljenzéstől félbeszakított üdvözlő beszéd után a főispán szives szavakban válaszolt, különösen hangsúlyozva hogy ő nem szóval, hanem tettekkel kívánja beigazolni, hogy Pápa város közérdekét szivén hordozza és ezen kitüntető fogadtatásra méltó is akar lenni. A beszéd végeztével, mely lelkes éljenzéssel fogadtatott, a főispán szívélyesen kezet szorítva a küldöttség számos tagjaival, az időközben beérkezett személyvonat teremkocsijaba szállt be, mdyét e célra részére megrendeltek. A teremkocsiban még íenyvessy Ferencz orsz. képviselő, ki festői- 1 magyar díszruhában volt, és Néger Ágoston apátplébános foglaltak helyet. A küldöttség többi tagjai névszerinti Lamperth Lajos városi főjegyző, Mész-Sros Károly rendőrkapitány, Szente János ügyész, Sült József, Galamb József, Barthalos István, Koritsehoner Lipót dr., Steinberger Lipót, Kis Gábor, Kis Ernő, Koller Kálmán, Kende Ádám, dr. Sebestyén Dávid, Körmendy Béla, Németh István, Wittmann lgnátz, Buchwold Zsigmond, Landgraf Zsigmond, Rosenfeld Sámuel Matkovieh Pál és a sajtó képviseletében Pollatsek Frigyes, a külön e célra rendelt kocsiszakaszokban vettek részt a főispán kíséretében. Néhány percnyi időzés után a vo nat megindult és a főispán a közönség lelkes éljenzése közben hagyta el városunkat. Pápátói —- Veszprémig, Valóságos diadal útja volt a főispánnak Pápától — Veszprémig. Majd nem minden állomásnál ovátiók tárgya volt az állomásokon egybegyűlt közönség részéről. Mezőlakon a pápai járás tüntetett. Körülbelül 300 főnyi tömeg lelkes éljenzése fogadta a vonatot, melyen a f, ispán |időzött. A kivonult tűzoltók kürtök jelzésével tették impozánssá a meeerk ezését. Horváth Lajos a pápai járás főszolgabírója lendületes beszédet intézett a főispánhoz, mit a főispán szívélyes szavakkal köszönt meg. Devecserben szinte nagy közönség várta a főispánt, hol Noszlopy Viktor főszolgabíró üdvözölte a jubilánst a járás nevében. Az ajkúi állomáson Kollin Antal körjegyző, a városlödi állomáson Kie* tzár Ferencz a veszprémi járás főszolgabírója üdvözölte a főispánt, ki viszont meleg szavakban mondott köszönetet. Lrkezés Veszprémbe. Valóságos éljenríadal fogadta a főispánt a veszprémi pály udvaron. Oriasi közönség volt egybegyűlve és festői látványt nyújtott a fényes díszmagyar ruhák egész tömege. A főispán leszállva a vonatról Kováts Imre veszprémi polgármester lendületes szép beszéddel üdvözölte őt. Veszprém városa nevében. A polgármester beszédében a város közönségének őszinte szeretetét és ragaszkodását fejezte ki. A főispán messzeható, férfias hangon mondott köszönetet, s rövíd válaszában jelezte, hogv ezen szívélyes fogadtatásra magát méltóvá tenni 1 legfőbb törekvése. Kezet szoritva a fő* gadására megjelent urakkal, beszállt a rea várak ozó pompás négyes fogatába. Mellette Kováts Imre polgármester foglalt helyet. A bevonulás, A bevonulási napra fényes idő kedvezett s igy jjaz egész bevonulás impozánsan sikerült, A rendezés körül ritka tapintattal járt el a rendezőség, ugy hogy a bandérium és a fényes Aztán nem is szerette azt a leányt, közönyösebb volt előtte, mint valaha, pedig a szegeny kicsike testestől, lelkestől átadta magát neki. Odaadóan szerette attól a pillanattól kezdve, mikor mint jövendőbeli férjét bemutatták neki. Az elegáns, előkelő modorú férfi könnyen hódította meg a zárdából kikerült naiv gyermek szivét . . . Itáliai utjok alatt azonban csakhamar éreznie kellett, hogy férje bár gyöngéd hozzá, de nem szereti. — Föltámadt benne a becsvágy. Meghódítani férje szivét. — És mindent elkövetett, gondolatait igyekezett • kitalálni, még nagyobb odaadással vette körül, szótlanul tűrte szeszélyeit És egy napon azt hitte, hogy már ő a győztes . . . Az ősi kastélyban voltak, az első napokon. Tavasz volt, szép illatos, napsugaras tavasz, elömlött a szín és illat hegyen es völgyön, madárdal csengett, a régi ódon kastélyt, mintha cseréltek volna . . olyan romantikus volt minden . . . Milyen remek séták voltak azon a halgatag utakon 1 Lassan jártak egymás mellett, kez kézben, vagy karonfogva, susogásuk elhalt a levelek ^jggegg l;Ö7.őtt, mintha féltek 1 í volna, hogy megzavarják a természet csöndj jét. — Hányszor borultak szerelemittasan egymás karjába, hányszor váltottak csókot . . . Istenem, —- milyen gyorsan repültek a napok . . . Elrepültek . . . III. Mikor a komornyik átadta a gróf levelét az asszonynak, ez szinte kitalálta, mi van benne. Hisz ezt a banális mentséget már oly répen várta. El volt rá készülve. És mindennek daczára alig volt ereje, hogy kiállja a szenvedést, a megrázó fájdalmat, mely rátámadt hallatlan erővel egyszerre. Félholtan esett össze, majd zokogott, mint egv gyermek. Tehát elhagyta ! Mert tudta az igazi okot, Nem kételkedett a valóságban egy perczig sem. Oh, milyen önző, milyen haszontalan embert imádott ! . . . De vájjon nem volt-e ő is hibás ? Talán nem ertette meg ezt a különös embert ? Ez az örökös odaadás, engedékenység, szolgálatkészség utóvégre is unalmas. Ö forgó, ohantasztikus, heves természet volt, aki mindenben a vért, a tüzet, az erőt szerette . . . Miért rtern f^opdojt erre előbb ? Hogy tudott hozzá menni, szerencsétlenné tenni ket eletet ? . . . És mit tegyen ? Törvényt vegyen igénybe ? Botrányt csináljon? Nem jobb-e ha csendben viseli sorsát ? És egyszerre, mielőtt gondolatait rendezhette volna, valami ismeretlen, belső fájdalom fogta el, mintha j egy kéz nyúlna keblébe es összeszorítaná szivet, óriás erővel. Alig tudott lélekzeni, halványan ijedten ül szekében ; majd eszmél . . . igen . . . igen . . . anya lett . . . Anya ... és az apa örökre elment, örökre elhagyta. Mindegy ! Mától fogva nincs joga panaszra, lázongásra, kétségbeesésre. Élni fog — gyermekének ! Hetek, hónapok, évek multak. Az aszszonyka elhagyatva él a regi kastély melancholikits csöndjében. Gyermeke, fia növekedik, szép. Atyját nem ismeri, mert a gróf nem ir soha, de a gyermek várja őt, remenykedve, szeretettel. — Anyám, hol van apa ? — Atyád, gyermekem utazik ... de haza jő nem sokára, csak légy jó és enge* delmes . . .