Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-05-05 / 19. szám

V. évfolyam. Pápa, 1895 május 5 19 szám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt Negyedévre I frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. A jubileum napján. Nagy ünnepélylyel készül vármegyénk lakossága Esterházy M ór i c z gróf, főispán 10 éves jubileumát megünnepelni. Midőn e sorok napvilágot látnak, városunk zászlódiszt öltött. Megyénk főLpánja Esierhízy Móricl gróf tiszteletére tűzte ki Pápa város polgársága a lobogókat. Ősi szokása a magyarnak, hogy mikor hazafias ünnepélyt rendez, magára ölti ünnepi köntösét, kicsinosítja háza táját, hogy külsőleg is kifejezze azt az igazi örömet, melyet a/, ünnepelt iránt kifejezni készül. Mi is ünnepi diszbe öltöztettük városunkat, és ennek az örömnek a hatása alatt emlékezzünk meg a mai nap fontosságáról. Előre jelezni kívánjuk, hogy üdvözlésünk nem pusztán udvariassági tény, nem tartalomnélküli üres szó, melyet a szokás ad ajkainkra, hanem a kebleinket eltöltő örömteljes érzelmeknek igaz, hű kifejezése. üs örömünknek méltó oka van ; mert megyénk főispáni székében 10 év óta oly férfiú ül, kinek közéleti szereplésén a legmelegebb honszerelemnek e legtiszteletreméltóbb férfijellemmel párosuk fénye ragyog keresztül ; a ki a közügyek szolgálatában, ősi nemes családjának hagyományaihoz híven, a hazafias törekvésnek, mindig tántorithatlan híve és a közjónak önzetlen buzgó munkása volt. Ennek a tudata indít most bennünket arra, hogy akkor midőn egész vármegyénk ünnepel, midőn közéletünk minden tényezője, minden köre örömmel megragadja az alkalmat, hogy a tisztelet, elismerés és ragaszkodás adóját lerój ja azon kiváló férfiú irány ábón, a ki ma büszke önérzettel tekinthet vissza életenek jól betöltött 10 éves főispáni működésére, akkor az ünneplők sorából mi sem hiányozhatunk. Mint a sajtó képviselői, mint a közügyek — éber őrei, nem maradhatunk közönyösek amaz erkölcsi diadallal szemben, melyet a vármegye összes közvéleménye a főispán jubileuma alkalmával fényes kifejezésre juttat. Jól tudjuk mily érdem to éven teljesíteni kötelességet, hiven, serényen, lelkiismeretesen a mai sivár világban. És ez az érdem megilleti főispánunkat. Igenis megilleti, mert tanúi voltunk és tanúi vagyunk, hogy főispánunk az igazságnak, a részrehajtatlanságnak, a vallások iránti kölcsönös türelemnek elveihez mindenkor hiven ragaszkodott. Azért engedje meg Méltóságos főispán Ur, hogy 10 éves jubileuma alkalmából mi is üdvözölhessük és hogy viszont a magunk részéről mi iá segit-sük érvényre jutni azt az erkölcsi eszmét, mely akkor nyilvánul, midőn a közjólét önzetlen bajnokaínak fáradalmait nem arany és drágaság, hanem ennél százszorta kedvesebb jutalom: a polgártársaknak őszinte szívük mélyében gyökerező tisztelete, ragaszkodása és szeretete jut kifejezésekre. Üdvözöljük Méltóságodat, nem pusztán a szokásos udvariasság elhangzó, rideg szavával, hanem a tiszteletnek és a bizalomteljes rokonszenvnek amaz őszinteségével és a szeretetnek azon mélységével , mely Pápa város és Veszprémmegye minden polgárának szivében kell, hogy éljen. Üdvözöljük, mert meg vagyunk győződve arról is, hogy Méltóságod nemcsak, mint főispán, de mint Pápa város örökös Ura, velünk együtt érez, és mindig ugyanazon cél lebeg előtte s e cél nem más, mint Veszprémmegye, s igy Pápa város közjogának és a város felvirágzásának előmozdása. Üdvözöljük Méltóságodat e nagy rzr~~ r jMi m TARCA. iiii^l Kártyás história. Két ora felé, éjfél után, a Zöld koszorú vendégei oszladozni kezdtek. Csak az emeleten forgatta meg a harminczkét levelii bibliát egy kisded társaság, a magyarok feabli kompániája, a melyhez épp az imént csatlakoztak a Tiefenbach testverek. A Tiefenbachok .félelmes legények voltak. Mind a kettő hatalmas kamasz, s hatalmas ivó ; az öregebbiknek bolond szerencséje volt a játékban, a fiatalabb pedig szörnyű krakéler volt, a ki minden semmiségért kész volt hajba kapni, s rendesen minden afferjét nyomban el is intézte, — igen alaposan, de minden lovagiaskodás nélkül — a két kemény markával. Eddig nem akadt ember, a ki e bikaerős sváb Krőzussal szembe mert volna szállni; a ki tehette, szépen kikerülte a vele való érintkezest. Érkeztére most ugy eltűntek a szerb urak a kártya teremből, mintha széjjel fújták volna valamennyit, Popovics Bózsó doktor ís bezsebelte a nyereséget, felvette a kalapját és haza indult. Lenn, az utczán a kávéház lépcsője elölt, magában ácsorgott a fiatal Vuics. Mikor meglátta a doktort, ő is vele ment. Egy darabig némán haladt mellette, azután megszólalt : — Haza mégy ? — Haza hát. — Mert nem maradtál 4

J ! — Mért megelégeltem a nyerést, felelte az agglegény. — És a svábok miatt . . . — Azért is. Csak nem várom be, hogy belem kössön az a garázda gyerek, mint a szentiványi paraszt legényekbe vasárnaponként. — Én nem felek tőle, Én is ember vagyok ám a talpomon. — Miért nem maradtál akkor ottan ? — Miért ? kerdezte Vuics ádázul. Mert nincs egy fillérem, hogy folytathassam a játékot. Se pénzem, se hitelem ; még az órám is ott maradt. És nem találkozik sehol egy jó lélek, a ki kölcsönözne. — Egy jó bolond, mondjad inkább. Minek kell neked még a más emter pénzét is elveszteni — Hisz vissza akarom vele nyerni a magamét is. — Csakhogy nincs szerencséd, mondta rá Popovics Bózsó. Nincs es nem is lesz, Koszta. Neked mindig nagyon sok chance-aid voltak asszonyoknál, azért legénykorodban se volt szerencséd. Mióta pedig megházasodtál, azóta éppen mindig vesztesz ; mert a feleséged nagyon is szeret. — A patvarba ? — Ugy ám. Ez a régi kártyás babona. Volt egy hires kártyás nagybátyám, aki mindennap összeveszett a feleségével, csak azért, hogy nyereseggel jöjjön haza, s rendesen nyert is. — E szerint en is vesszem össze az én feleségemmel! Legyek goromba, kiállhatatlan, s ríkassam meg, mielőtt odaülök a zöld asztal melle ? Azt tanácsolod ? — Ezt egy világért se tedd. Nem elég baj annak a szegény asszonykának, hogy elkártyázod a hozományát ? Ne veszekedjél vele, mert a Miiéva nem is olyan genre-ü asszony. Vele nem lehet veszekedni. Gyenge, passiv és engedékenv. Én neked csak egyet tanácsolhatok : ne nézz feléje se a kártyának.