Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-04-28 / 18. szám

iS95- ^philis 28. 3. Addig is fölhozott okaink szíves méltánylását és nagyrabecsült jóindulatukat kérve, maradtunk kiváló tisztelettel Szombathely, 1895 ápr. 24• Komjáthy János színigazgató. Nekünk egyáltalán a levél tartalmát illetőleg semminémü kifogásunk nem volna, sőt méltányoljuk azon indokokat, melyek következtében a társulat kénytelen volt az előadások megtartásáról lemondani, de helytelenítjük azon eljárást melyet követett a cél elérésében és a mely magyarán mondva a közönség »felültetését« eredményezte. Nem szokásunka kákán való csomó keresés, de be fogja látni a színigazgató, hogy tudva ezen körülményeket szügségtelen volt falragaszok utján az »Előleges szinijelentés«, szükségtelen volt a színházi titkár ide küldése bérlet gyűjtésére, de még szükségtelenebb volt a közönséget félrevezetni azáltal, hogy az előadások Sziklay betegsége folytán maradnak el, holott Sziklay ugyanaznap estén Szombathelyen egy nagyobb drámai szerepben aratott fényes sikert. Tudva azt, hogy a színtársulat nincs kötelezve az ily két napos kirándulásokra, mindennek elejét vehette volna a színigazgató, ha ideje korán értesiti erről közönségünket és nem a véletlen — és közbejött akadályoknak teremben varnak. Ismét ujabb meghívottak érkeznek, kik között Érczíalvy ís megjelenik. A férj szigorú vizsga szemekkel kiséri majd az ifjú, majd a nő vonásait . . . A nő reszket bensejében az izgalomtól, óriási küzdelmébe kerül, hogy oda ne rohanjon az ifjúhoz, hogy azután annak keblen akár a lelkét lehelje ki . . . Arcza mégis nyugodt, s a fürkésző férj csak tovább fürkész. Az ifjú is, viszontlátva azt, kit csak tiltva szerethetett, pillanatra őrült vágy fogja el, odarohanni a szeretett nőhöz hogy csok özönnel, árassza el annak kezét, arczát, szemeit és homlokát . . . es keblehez szorítva elmondhatni neki, fülebe sugdoshatni, en szerelmem ... én édesem . . . Az étteremben az asztalbontásnál trrtanak, s a harmadik teremből egy tüzes csárdás ütemei hangzanak át. Mindenki odasietett, ugy hogy a többi termekben, nem maradt más, mint az asztal körül felszolgáio cselédség. Odabenn meg csak húzta a czigány, hogy szinte kaczagott a hegedűje. /iz ezredesnek is határtalan jó kedve kerekedett. Először szép nejét vette karjaiba, azután sorra vette a többi hölgyeket. S tánczolt oly tűzzel, oly lelkesedéssel, mint hadnagy korában egykoron. A zene a csárdás megszüntevel keringőbe csapott át. Erczfalvy még mindig egy lépest sem tánczolt. Várni látszott mig az ezredesné végig vándorol az urak karjain. Érezte, tudta, hogy ő utána ugy sem fog vele senki sem tánczolni többé. Abban a pillanatban midőn végre egymáshoz kerültek, s mikor a nő puha karjai vállára hanyattlottak, ő pedig karcsú derekát foghatta körül, — mintha egy delejes áram futott volna rajtok keresztül. tulajdonita azt, a mit már jó eleve tudott — akkor, midőn hetenkénti két előadásra kötelezte magát. Nem is vehető tehát rossz néven közönségünktől, hogy ezen tévútra vezetés által felháborodva, kígyót békát kiált a színtársulatra — és méltán. Az ily eljárás csak rossz vért szülhet, még akkor is, ha a közönség még oly jó indulattal viseltetik is egy színtársulat iránt. Már pedig Komjáthy színtársulata közönségünk jóindulatáról meggyőződhetett és igy nem volt szüksége kényszerhelyzetébe ezt a módot használni. Őszintén, egyenesen kellett volna nyilatkozni — ez lett volna rendjén. A mi a társulat idejövetelét illeti, az ellen nem lehet semmi kifogásunk, de ezen előzmények után nem igen kecsegtető kilátása lehet a színtársulatnak a sikerhez. Egyrészt a késői időszak, másrészt pedig a közönség lehangoltsága nagyon ís kétessé teszi az expeditiót. Mi, mint már mult ízben kijelentettük, ugy jelen alkalommal is fenntartjuk álláspontunkat a színtársulattal szemben. Ha eljönnek hozzánk, szívesen látjuk őket s amennyire tőlünk telik iparkodni fogunk közönségünket — mindezen közbejöttek daczára — a színtársulattal kibékíteni és pártolásra buzdítani. Ez kötelességünk és ennek meg Ís fogunk felelni. Tánczolni kezdtek. A zene ütemei ragadták magukkal őket, s ők repültek, mintha nem is lábak — hanem a szerelem szárnyainak segítségével. Itt voltak hát ismét szemben egymással, de hogyan, de hogyan szemben ? . . . Halljak a két sziv heves dobogását, kiolvashatják egymás szemeiből a legmélyebb, a legigazabb szerelem gyönyörteljes és, mégis fáj ) szenvedéseit . . . S azok a szavak, mit ők a sziv hangjain egymással váltanak, észrevétlenül olvadnak egybe a zene hangjaival. Három . . . negyszer körül repültek már a termen, s még mindig nem elég. Sok szem kiséri már figyelemmai őket, de ők nem látják ezt. Az oly nagy küzdelemmel visszafojtott érzelem, ebben a veszélyes közelségben mindkét szívben gátat tört, s most őrült sietséggel rohannak egymással egybeolvadni. A nő nem tudja többé, hogy ő asszony, kinek férje őrködik feletté : nem tudja többé, mi történik körülötte, csak azt tudja, azt érzi, látja, hogy a bálványozott férfi karjaiban van. Az ifjú sem gondol többé arra, hogy mit cselekszik most, szemei előtt minden más elhomályosul, csak azt tudja, azt érzi, látja, hogy az imádott nőt karjai között tarja. Körülöttük még lejtenek a párok, s ők már csak egy helyen allva néznek, bámulnak egymás kimondhatlan tűzben égő szemeibe. A szerelem ezalatt repíti őket a gyönyör, és a boldogság végtelen tengerén, s elviszi őket oda arra a szigetre hol maga az üdvözülés tanyázik . . . Arczuk közeledik egymáshoz . . . s ajkaik egy végtelen csókba olvad össze . . . igy • • • így • • '• rebegik gyönyör ittasulj tan, . , , földi üdvösség 1 leszámoltunk ve' led l 1 | , Felhívás Pápa város iparosaihoz. Az ipartestületi betegsegélyzo pénztár mint a mult év zárszámadásából kitűnik, bevételeivel nem képes fedezni a kiadásokat, tehát az igazgatóság a folyó évi ápril 21-én tartott ülésén oly ügyrendet állapított meg a mely az igen tisztelt ipartestületi tag urak szíves hozzájárulásával a pénztárt a törvény által megkívánt színvonalra emeli és képessé teszi alaptőke gyűjtésére a nélkül, hogy a járulékok emeltetnének. Miután kitűnt, hogy a pénzszedő illeték igen jelentékeny összegre rúgott tehát elhatároztatott, hogy a járulék marad a régi 9 kr, de nem fog szedetni, hanem a munkaadó által fizetessék be legkésőbb minden hó végéig a betegsegélyzo pénztárba. A befizetett illeték az alkalmazott könyvébe a pénztáros ur által bejegyeztetik és igy betegsége esetén az orvos előtt a könyvével igazolja tagsági jogát és befizetéseit, tehát minden alkalmazott munkába lépése alkalmával köteles tagkönyvét kiváltani. Kéretnek tehát az igen tisztelt munkaadók, hogy mind a bejelentéseiket, mind a befizetéseket pontosan teljesíteni szíveskedjenek. Miután az alkalmazottak munkakönyve addig le nem bélyegeztetik, A megütközés tompa moraja zúgott végig a termen, melyben mint egy megsebzett fenevad felorditása, hangzott fel az ezredes dörgő hangja. Odaugrott a falon függő fegyvertartóhoz, onnan egy hatalmas kutyakorbácsot kapott le, s a szerelmesekre rontott. Tajtékzott a dühtől, szinte remület volt nézni arcza dult vonásait. Először az asszonyt ragadta meg, s oly heves lökéssel dobta el magától, hogy a szegény nő ájultan dölt a körül állók karjaiba. Azután az ifjúra rontott, ki tehetetlenül, mint ki nem tud felőle mi körülötte történik, elégedte át magát az ezredes dühének. Ez meg vérben forgó szemekkel, addig ütötte verte őt a korbácscsal, mígnem arczát és homlokát elfutotta a vér. Azután magával vonszolta őt ki a lépcsőházba, s lelóditotta a lépcsőkön , . , Az imént még a mulatozás zajától visszhangzott termek üresek voltak «már, a közönség ismerte kötelességét, s kérés nélkül eltávozott, Az ezredes iszonyúan feldúlt kedélylyel szobájaba vonult, kérdést sem téve az aszszony hogylétéről, csatc lenanyattlott karszékébe , . - és sirt , , , zokogott mint egy kis gyermek . . . Siratta sárbatiprott, meggyalázott becsületét és eltűnt, megsemmisült boldogságát . . , Azután mintha újra maga előtt látná az ölelkező és csókolódzó párt, haragosan felugrott hélyéről . . . es elrohant hazulról . . . Csak reggel tért vissza, mikor már neki is tudomására jutott a kettős öngyilkosság . • . Székely A. Aladár, 1