Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-04-28 / 18. szám

4. PAPAI KÖZLÖNY 1895. ÁPRILIS 28. mig az illető hátralékai tisztázva nincsenek. Hivatalos napok. Vasárnap, Hétfő, Kedd és Szombat, a midőn a befizetések is teljesíthetők. Végül felhivatnak a t. munkaadók, hogy az 1894. és 1895. évre járó hátralékaikat mielőbb lefizessék, mert végrehajtás esetén a késedelmi kamatok íb szedetni fognak. Pápa, 1895. ápril 24. az igazgatóság nevében JSíéhmann Gábor elnök. ü KARCZOLAT SoS A mult hétről. Ritka látványosságban volt reszem a mult heten. Sajnálatomra a látványosság kezdetén nem vehettem részt, mivel annak tudomására, mások figyelmeztetese folytán jutottam csak, de azért még elég epizód jutott osztályrészemre, hogy ezen riUca alkalmat felhasználhassam rovatomnak. Licitátio volt meg pedig a ritka fajtájából. Szegény megboldogult Latinovitsné hagyatékát árvereztek — csupa kegyeletből. Hétfőn kezdték, penteken délután végeztek vele. Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy nem olyan mindennapos licitátiórol van szo. De ez nemcsak az én veleményem, hanem a mi pápai ószereseink is azt dúdolgatták uton-utfelen hogy »Noch nie dagewesen«. Hiába citáltam nekik a nemrég a Pollák kávéházban működő Jósefi testverek által előadott kupiét, hogy: »Alles, alles dagewesen«, de ez nem használt semmit, ők csak megmaradtak refrainjük mellett. Eleinte boszankodtam rajtuk, de a tapasztaltak után magam is meggyőződtem, hogy ; So a 1 letz und Bumedra Sehn's dass war nocht nicht da ! Még eddigellé nem volt alkalmam licitatión resztvenni, egyreszt mert nincs penzem mit megvenni — a mi az ily alkalommal első föltetelül van kitűzve, másreszt nálam sem licitáltak még, mert nem volna mit licitálni, s igy igen érdekesnek tünt föl elöt tem azon procedúra, melyet itt tapasztaltam. Hallottam ugyan harangozni valamit' hogy a licitácioknál amolyan »irveresi hyenak« szoktak megjelenni, de ezt a jelen esetben nem észleltem. Itt nem láttam hyenákat, de annál több úrnőt, kisasszonyokat és urakat lattam, nem említve a tulszámu ószereseinket, népséget és katonákat. Ez a konglomerata társaság majdnem azon elhatározásra birt, hogy ezentúl minden licitátión résztveszek, es csak később jutott tudomásomra, hogy ezen társas összejövetel csak kivételes, es más esetben nem oly gyönyörködtető. Most láttam csak, hogy nálunk a társadalombán nincs kasztrendszer. Nagyságos es tekintetes asszony, nagyságos és tekintetes ur, milyen szépen megtér az asszonysággal, ószeressel, házalóval es futoncokkal egy tarsaságban. Mily kedélyesen társalogtak egymással, hogy licitálták egymasra, hogy haragudtak meg egymásra és mily rövid alatt békültek ki újra. Valóban gyönyörű látvány volt ! A főszerepet egy nagyságos ur vitte ki mint látszik, nagyon is erdekelve volt az £ktusn<ü| raer', folytan jegyezgetett es a fcgtft mesteri teendőket végezte. Igen udvarias ember lehet, mert a nőket az árverésnél több izben protekcióban is részesítette. Eltekintve a közjegyző helyettesét, kinek nem jutott valami különös szerep, amenyiben csak a pénzt szedte be es a csinos hölgyeket fixirozta, még felemlítem Fríedner polgártársat, ki a kikiáltó nehéz szerepeben brillírozott. Hányszor kellett neki az »Először, másodszor senki többet harmadszor« jelszót szorgalmazni öt napon keresztül, de ő azért helyt állt a podiumon, mint Dante néptribum a szószékén. Érdekes jelenetekben sem volt hiány. Az ószeresek sehogysem tudtak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a nagyságos urak és nagysagos asszonyok belekontárkodnak a mestersegükbe és e miatt boszut forraltak ellenök. S ep ezen komédiából kifolyólag a legélvezetesebb epizodokban gyönyörködtem. Különös antipátiát mutattak egy nagyságos ur« ellenében, kit azzal boszultak meg, hogy minden oly targyra, melyre az urasag reflektált, az ő nyelvükön mondva »steigerolták« jobban mondva felül licitáltak. Boszankodott az uraság, de mit tehetett mast, mint tulfizetni. A legnagyobb örömet abban lelték, ha az öreg urat be tudják suszterolni, ebben pedig kivitték a részükét. Megfizetették vele egynéhányszor jó busásan a megvett tárgyakat. Az első nap egy főutcái úriasszony is belekontárkodott a mestersegükbe, ki már 7 órakor reggel volt a »Platzon« es estig meg se mozdult, de ezzel hamar elbántak, mert már masnap nem jelentkezett és arra a meggyőződésre jött, hogy éjjeli tepsüket olcsóbban tud vásárolni a boltban, mint az ószeresek társaságában. Nem értek célt azonban néhány úrnőnél. Ezek az ószereseket böjtöltek ki. Nem engedtek a 48-ból és ott voltak a licitátio végén. Nem nézték akár lyukas, akár drótozott a fazék, ha egyszer szemet vetettek reá, az az övék volt. Hiába licitáltak reájuk, ök mindig 1 krral többet ígértek. A leütést illetőleg pedig ott volt az arveres vezetője, ott már a nők élvezték a protekciót. A licitátio vezetőjere is haragudtak az ószeresek, mert minden kanál, minden íazek külön árvereztetétt, mert mint mondta, igy több pénz jön be az árveresen. Ebben sehogysem tudtak megyyugodni s kenytelenek voltak bevallani egymásnak, hogy a nagyságos ur»ban nem egy, de tiz ószeres veszett el. Pénteken délután végre befejezést nyert a látványosság és kiki arra ébredt fel, hogy ninc-s penze és nincs posztója. Mindenki veszteségről panaszkodott és folyton azt a nótát fújták, hogy »Miért is volt ilyen licitacio a világon«. Volna még sok érdekes dolog a mi a licitátio érdekességet . fokozta, de rovatom terszüke erről nem enged megemlékezni, anynyit azonban meg kell meg említenem es ezt egészségügyi szempontból teszem, hogy az árverésen sok oly romlott paradicsomot és különfele rothadt befőztett licitáltak el, melyre talán a rendőrségi beavatkozás nem ártott volna. No de most már mindegy, hadd legyen »Csicsó«nak is bucsu. Nagy' reszt ő vette meg a delikatesz dolgokat és bujában földhöz is vagdosta őket. Másnap találkoztam vele és megkönyebülten lelegzve azt monda : No hála Istennek, csakhogy tul vagyunk rajta ! Volt e héten meg veszprémi vendégünk. Kompolthy Tivadar kollegánk a »Veszprémi Független Hirlap« szerkesztője átrándult hozzánk Pápára — látogatás Céljából. Felelős szerkesztőnk társaságában megnézte a földmives iskolát, a Fenyvessy villát és a várkertet s minden helyről a legkellemesebb reminiscentiákat vive haza Veszprémbe, • Azt nem tudom valljon lumpoltak-e ketten együtt, de feltetelezhető róluk. Sok idejök nem volt, mert a vidéki kollega már a hajnali vonattal visszautazott, de mindenesetre ki vették belőle a reszöket. A vidéki kollegát ebben a tekintetben csak jó hiréről ösmerein, a mi szerkesztőnk pedig nem is szereti ha szolid embernek tartják. Ily körülmények között jó két brúder került össze. Azt is hallottam, hogy véd és dacszövetségét kötöttek egymással de hogy mi tekintetben azt nem tudom. De már megint eljár a papulam ! Frici. Az hirlik ... Az hirlik, hogy a polgármestert többnyire nem a hivatalában, hanem a szőllőhegyekben lehet megtalálni. Az hirlik, hogy a főispán jubileumára a pápai megyebizottsági tagodat kötéllel kellet fogdosni. Az hirlik, hogy a jövő hó 12 -én több vőlegény fog beszámolni a menyasszonyának. Az hirlik, hogy a Jókai körnek vannak egyes tagjai, kik szereplési viszketekségben szenvednek. Az hirlik, hogy a Latinovii s- féle árverésen egy oly falépcső árvereztetett, a melyen — az árverés vezető bemondása szerint — a menyország a lehet jutni. Az hirlik, hogy a legutóbb megtartott árverésen egy Jókai Mor u.ebbeli ur kapta a legnagyobb ár — ve rést. Az hirlik, hogy Bock papa részére a takarékpénztár könyvelője a legutóbbi árverésen egy kristért vett jutányos áron ajándékba. Az hirlik, hogy a Flórián szobor gyónásra jelentkezett, mert már sok közegészségügy ellenes dolgokat müveinek körülötte. Az hirlik, hogy a leányegylet elnökének születésnapjára egy »Solet« — torta« — készül a Bástya utcai melegítőben. Az hirlik, hogy »Huszár Marcsa« felcsap dohánygyári kontesznek, mivel tudomást nyert, hogy a dohánygyár mellett egy méntelep lesz felállítva. Az hirlik, hogy a Komjáthy színtársulata szívesen tartana majd előadásokat, csakhogy nem lesz kinek. Az hirlik, hogy a dohánygyári leányok közül többen fedezet alatt mennek haza a gyárból. Az hirlik, hogy a legutóbbi árverés alkalmával, néhány úrhölgy nem az árverés, nanem a közjegyző-helyettes kedveért ment el. Az hirlik, hogy a daltársulat által rendezett »uri pikáns estélyt« több úrhölgy a kávéházon kívül hallgatta végig* Az hírlik, hogy egy Főutcái kisaszszony azért jár naponként egy bőrkereskedésbe, hogy mire férjhez megy kellő jártassagal birjoa a bőrök adásYevésÉben,