Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-01-06 / 1. szám

V évfolym. 18Ö5 január' 6. i szam. mm KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 írt. Félevre 3 frt. Negyedévre 1 fit 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Hirdetések Előfizetési felhirás a „Pápai Közlöny'' 1895. évfolyamára, Mai számunkkal az ötödik évfolyamba lépünk. /\z olvasó közönségnek lapunkkal szemben tanúsított jóindulata felment bennünket a szokásos síppal, dobbal való reklamirozás alól. A tapasztaltak után meggyőződést szereztünk, hogy a »Pápai Közlöny« nek létjoga van. Egy független, pártatlan, személyeket nem szolgáló, senkinek sem tömjézenő, szókimondó hírlapra szüksége van Pápa városának. És bátran, büszkén mondhatjuk, hogy szerkesztőségünk megfelel e hivatásának. Ugy mint eddig, ugy ezentúl is használni fogjuk, a megrovás hangját ott, a hol erre szükség lesz. Véleményünket, meggyőzjdi-iűakct — mely csupán a közvélemény hű viszhangja —megmondjuk ezentúl is nyíltan, leplezetlenül. Öndicséret, de viszont álszemérem nélkül elmondhatjuk, hogy a szerkesztőség beváltotta azt, a mit a »Papai Közlöny« megindítása alkalmával a nagyközönségnek igért. Lapunkat a nagy, igazságos közönség tartja fenn s erre büszkék vagyunk. Mi kizárólag a közönség érdekeiért harcolunk, melynek érdekeit teljesen getleniü képviseljük minden irányban s melynek érdekeiért folytatott nehéz küzdelmekben csupán az igazság., tárgyilagosság és tisztesség vezeti tollúnkat. Egyenesen, tisztán, őszinte stylussal fogjuk ezentúl is megirni a véleményünket, nem engedve tért semminemű befolyásnak, hogy megértse azt városunk minden egyes polgára, ki városunk érdekeit szivén hordozza. Tudatában vagyunk a kötelmeknek s kivesszük a dologból a mi részünket is, azzal az eréllyel és függetlenséggel, mit az eddig is megtettük. Törekvésünk, fáradozásunk azonban csak ugy lehet eredményes, ha a t> közönség szives támogatását továbbra is biztosítja számunkra, mert nekünk ezenkívül nincs más támaszunk. Kp ezért teljes bizalommal fordulunk az újév küszöbén a t. közönséghez, hogy bizalmával és jóindulatával továbbra is ajándékozzon meg bennünket. Lápunkat a nagyközönség további pártfogásába ajánlva újra kijelentjük, hogy mi csakis a nagyközönség érdekét, a társadalom közjólétét, városunk haladásának ügyét, hiven, lelkesült kitartással fogjuk szolgálni. Nem leszünk katonák, kik csak a menázsis fazekak körül a konyhában szeretnek egzecérozni, vagy ha besorozzák nazarénus módjára nem vesz kezébe fegyvert. Nem! mi meg fogjuk a fegyvert s küzdeni fogunk mig csak városunk érdeke azt megkívánja. Mi küzdeni fogunk, a közönség meg támogasson bennünket a küzdelemben. A „Pápai Közlöny" szerkesztősége. I" eló'flzetési ára; Egész évre 6 frt 12 korona. Fél évre 3 frt 6 » Negyed évre 1 » 50 kr. 3 * Hogy a lappal járó kötelezettségünknek eleget tehessünk tiszteletté kérjük lapunk előfizetőit és baráta^ előfizetéseik szíves megújítására és körükben való terjesztésére s ezennel megnyitjuk az uj évet. A „Pápai Közlöny" kiadóhivatala. Az előfizetések és hirdetések Pollatsek Frigyes felelős szerkesztő és kiadótulajdonos ^cimére Pápa, Közép utca küldendők. )) TÁRCA. íH: m Apja vére. Beszély. I. A hajnal rózsás feügarai vetettek haza Orloff grófot. Testében lelkeben meg volt törve ez a szerencsetlen ember ; újra veszített ! A kártya dámona, mint balgát a lidércfény, ellenallhatlanul vonzotta a clubba, honnan többnyire kinzó lelkifurdalások fajdalmaval tért haza. Az ördög- virrasztott szenvedélyes lelke fölött, mely — mint gyönge levelet a sebes ar, sodorva vitte az örvény tátongo torka felé. Mig felesége élt — ez a szelid, okos asszonyka — forró szefetetevel, fájó könyeivel ellensúlyozta e verben gyökeredző szenvedély vad hullámcsapkodásait, de halála után senki sem volt, ki a medréből kilépett vad folyót útjában feltartóztatta, senki, ki visszariasztotta volna a kárhozat feméftytelen, í>utét világától, mely rémesen közeledett fele. A nemesis, a sors haragja nehezedett e családra . , . , ; a mult átka, az apák bűne ! Az apa vere nem tagadhatta meg magát a fiúban. A talaj folyton sülyedt alattok, de ők nem vettek eszre, mig végre a sötét föld, a karhozat . > * . , örökre elnyelte* megsemmisítette , . —• lí. Orloff gróf, a mint szóbajába tért, fáradtan vetette magát karosszékébe. Sötét gondolatok borultak lelkére, melynek kinzó fájdalma végig vonaglott sápadt arcán, visszatükröződött boruá szemeiben. Sokáig gondolkozatt majd kesernyés mosoly lebbent el halvány ajkain s egykedvűen rántotta meg a baljánál lógó rojtos csengetyűzsinort. Az inas belépett. . »Rever urat tüstént kéretem !« Az inas távozta után a gróf keserűen felkacagott cynismussal jegyezte meg \ »az ultimátum !« »Méltóságod parancsolni óhajt ?« —szólt a belépő őszbe borult férfi* ki nem volt más,mint Rever, az uradalom kormanyzója, ki iránt a család —, tekintve ötevtizeden at teljesített hü szolgálatait, baráti indulattal viseltetett. »Kedves Rever ! komoly beszédem van önnel. Mondja meg őszintén, hogyan áll az uradalom szénája ; lehet e remeny meg kölcsönre ?« Az öreg kormányzo szánakozva nézett a grófra s előhúzogatva zsebei egyikéből babos kendőjét, lopva törölte le az arca barázdáin lefutó nagy könycseppeket. »RossZul felette rosszuk tördelte siránkozó hangon. Majd kis szünet után folytatta : »A teher, mely a birtokot nyomja óriási, ugy, hogy minden órában beüthet a catastropha !« »Seb aj — vágta vissza hanyagul a könyü-vérü gróf, — ; csak még ez egyszer kaparj össze, ha a föld alól is, vagy tízezer aranyat s azutan ..... A grof hirtelen elhalgatott. Nem merte kiejteni a szót. mi nyelven feküdt. Furcsa éfzes borzongatta végig ; a helyzet kétségbeejtő voltát e pereben ő is áterezte. A beállott csendet az öreg kormányzó szavai törték mag: »Nem hinném, hogy a j dolgok jelen- állása után 0 kivánt összeget