Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-07-23 / 30. szám

egv haladó városnak célul kell. hogy kitii'/zön magának, megvalósuljanak, melyekről Pápa városával szemben sem vagyunk hajlandók lemondani. Nem rég- közöltetett a ministerium által is jóváhagyott építkezési szabályrendelet Ebben sok oly üdvös intézkedés van, hogy annak keretén belül szépészeti szempontból is mielőbb megváltoztathatják az elhagyott utcáknak képét Most, midőn szó van az utcák szabályozásáról, járdá/.ásáról és vízvezetékéről ; a városi hatóságnak olv jogai vannak biztosítva az emiitett szempontok betartására, hogy csakis ők vonhatók felelősségre az esetleges mulasztásokért Pollatsek Frigyes. Alszik a városi latosai? Alarm hirek zavarják meg a szünidei nyugalmat. Az ország több részéről gyanús betegségekről adnak hirt és a mult nyár szomorú emlékének hatása alatt a kolera újból való felléptéről kezdenek beszélni. A belügyminiszter ugy látszik jól van informálva, hogy bizony nálunk a rendeleteket hamar felejtik, sietett a törvényhatóságokat kötelességük teljesítésére emlékeztetni. Pápa város hatósága azonban fittyet hány a kormány rendeletének, a fenálló szabályrendeletek parancsának és hevitő picollo mellett várja a közelgő vész zörgő lépéseit. Biznak az öregek régi példabeszédében, mert hiszen „halál ellen nincs orvosság" és feleslegesnek sőt komikusnak tartanak minden előkészületet. Nem törődik senki semmivel és marad sziv szab, s nem a hidegen fontoló ész. Szerettem. Hát van-e arra törvény, hogy nekem szeretnem nem szabad ? A szivem azt mondja nekem, hogyha jő a kikelet, az élet tavasza az én keblemben is nyílhat virág a szerelem virága. Viszont szerettetem. Hát van-e arra törvény, hogy engemet szeretni nem szabad. Szivem mást mond. Látom a haza érkező madarakat, hogy szeretik egymást csicseregve. Hát a madár szerethet s az ember kinek érző szive van, szeretnie nem volna szabad! ? Ernő is, én is abban a szent meggyőződésben voltunk, hogy az ifjúság és a szerelem együttt járnak — s megszerettük egymást . . . Most, hogy e szót kimondom, elpirul arcom. Pedig jól érzem, hogy nem helytelen cselekedet, mert azért van a sziv és benne szerelem. Helyeslő bólintgatásokkal kisérte a gyakornok ur Márthának ezen, lángoló arcai mondott szavait. Talán észre sem vette, mikor jobb keze lassankint felemelkedik s balról mellénye alá nyul. A biró egészen másként viselte magát, hajába ragadt s öt ujját fésűnek hivén, erélyes mozdulatokkal simogatni kezdte. — Isten tudja, meddig tartott nálunk ez a boldog hiedelem — igy folytatta pillanatnyi megállapodás után Mártha — s Isten a megmondhatója, hány boldog óra telt el, miközben ajkunk nem szólt, de szivünk hangos dobogása beszélt, szépet, gyönyörűen széminden a mi volt. Az egészségtelen élelmiszereket épen ugy árulják mint ezelőtt, az utcák hosszán éppen ugy bűzlik a pocsolya, az udvarok éppen oly tisztátlanok, a járdákat díszítő csatornákból éppen ugy tódul az utcára az undorító, öldöklő büz — mint ezelőtt. Mintha csak sokat tartanánk e pápai — specialitásra! Mert mióta Pápán az „Aszfalt láz" tért hódított, feleslegessé vált jő időre minden más fontos kérdés elintézése. Lapunk már több izben irt s a jó Ízlésű emberek sokat jajdultak már fel e rut állapotok felett. A hang hol gúnyos, hol kérő volt. De ez ugy látszik mind — szó szellő. A kérésnek itt már nincs helye. Habár a járvány még nem lett hivatalosan konstatálva, de már égeti a körmünket. Az óhajtól, a kéréstől elállunk — ez hasztalan. A tettek mezeje járatlan, kopár — nem akar rá lépni az sem, a kinek szent kötelessége volna. Sok más téren eltűrtük a boszantó ignorálását a lakosság jogos követelésének, békésen vártuk az iiidolentia hova fejlődését, de most a tizenkettedik órában legszentebb hírlapírói kötelességünket teljesítjük, midőn a hatóság szemére vetjük az eddigi álmosságát. A közegészség ügy érdekében követeljük a városi hatóságtól, hogy tegyen meg minden intézkedést, hogy a járvány talajra ne találjon városunkban. Nem kerül nagy megerőltetésbe. Tartassák tisztán a várost, az udvarokat és köztereket. A hatalom meg volna, de a kötelesség tudás hiányzik. Valóságos Babyllon! Az érdekeltek vagy nem tudják, vagy nem akarják tudni kötelességüket. Itt megszakadt a fonál. Az urak előtt pet. Elmondjam, hogy mit? Biró úr talán nem felejtette el, hisz volt idő, mikor iíjan, érző szivvel szinten hallotta azt a rejtélyes szózatot, mely elhallgattat s némaságban oly boldoggá tesz . . . Nekem ugy tetszik, mintha a miniszter képe ott a biró űr feje felett mély sóhajt hallatott. Vagy talán a biró kebelőből szállt az fel ? Hej, ki tudja! Elég az ahhoz, hogy a biró ezen apostrofálásra felemelkedett székéből s izegni-mozogni kezdett. A nyitott ablakon légy repült a szobába. Zsongva repdeste körül a fakó bútorokat. Azután lágyabb zsongás kíséretében rejtélyes körtáncot járt a gyakornok feje felett, aki ugy látszik arra a bizonyos dobogásra hallgatódzott, melyet Mártha kisasszony épen most említett. — Ernő ministeri fogalmazó. Mikor a hivatalos órának vége volt, egyenesen hozzánk vette útját. Jól ismertem már lépését is, s mikor az előszoba ajtaján meg szólalt a csengetyü, már én akkor tudtam, hogy ő az. O akit szivem egész hevével szeretek . . . Ó, mamáék is jól tudták ezt is habár nem is szóltak, arcukról le tudtam olvasni, hogy ők egymásnak szántak minket. S valóban, egymáshoz is illettünk, annyira, hogy ajkunk suttogása nélkül is éreztük volna . . . Mikor leült hozzám az ablak mélyedésbe, kezemet kezébe vette, lágy csókot lehelt rá s beszélni kezdett a jövőről, a mi jövőnkről, végtelen boldogság érzete szállt szivembe. Láttam két út van. Vagy cselekedni, dolgozni, vagy menni Isten hírével! A rokonság, a protekció becézetteinek nincs helyök a hivatalnoki székben. A hivatal nem öröklött menház, hanem m u nkaterem és a ki nem tud vagy nem akar dolgozni, az bárhová, de oda nem való. Éppen azért joggal megkívánjuk a városi hatóságtól, hogy bár nincs imminens kolera veszély, kellő eréllyel és buzgalommal járjanak el s a lakosságot szigorú utasítással lássa el, hogy a rendeletekhez alkalmazkodjon. A nép, a lakosság követeli jogát és parancsolja, hogy ily időben teljesítse mindenki kötelességét. A nép szava Isten szava! Makara György dr. f Az öreg Makara báesi meghalt! Folyó hó 18-án a városházán és a város középületein kitüzütt fekete zászlók tudtunkra adták azon gyászos hirt, hogy városunk egyik legtiszteltebb polgára, társadalmunk egyik kedvelt tagja Makara György dr. Veszprém megye t. főorvosa, pápai járásorvos, kit mindenki tisztelt és szeretett, hosszas szenvedés után megszűnt élni. ! Pihenni tért a munka embere. Kinzó betegségtől elgyötrött tagjait szelíden öleli magához az anyaföld. Lerótta a számadást a mellyel e földi létezésért mindnyájan tartozunk. Ott nyugszik a temetőben frissen hantolt sirhalom alatt, környezve a végevárhatatlan nyugalomtól s örök csendességtől, melyet nem fog zavarni többé semmi földi szenvedés. önkéntelenül megáll tollúnk kezünkben s önkéntelenül fölmerül előttünk a kérdés: miért kell oly férfinak meghalni, a a mi kis házunkat, mely jövő fészkünk lesz; bejártam a jövő tündérkertjét és elfeledtem mindent, azt is, hogy még messze tőlünk az a boldog idő. A légy melodramatikus zsongása még egyre hallatszott. A gyakornok önfeledten gondolataiban ringatódzott s a minister képét borongós sejtelem sötétité meg. Talán előre érezte azt, amit Mártha most épen elmondani készül. — Egy nap, épen ma két hete, azzal köszöntött be hozzánk Ernő, hogy vidékre kell mennie hivatalos kiküldetésben, a honnan csak nyolc nap múlva tér vissza. Az első vállás. O, biró ur, hogy megtelt a szivem fájó szomorú érzéssel. Haragudtam a ministerre, a ki olyan kegyetlen, hogy minket elválaszszon. („Ej kisasszony a szolgálat érdeke!" A biró feje feletti kép indignálódva rázta fejét) Mikor az ajtó bezáródott Ernő után s egyre halkabban hallatszott távozó lépése; nem birtam szivemmel. Leborultam a székbe s sirtam, nagyon sirtam . . . — A jól eső könyek — igy folytatta Mártha, megkönnyiték fájdalmamat. De szivem telve maradt érzelemmel. Gondolkoztam mit fogok távolléte hosszú órái alatt csinálni ? Fog-e reám gondolni ? Annyit mint én . . . S alig telt el egy-két óra, a mióta elment tőlem; asztalomhoz ültem s levelet Írtam neki. Ahá! gondolja a gyakornok miközben