Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.
1893-01-08 / 2. szám
Harmadik évf . P&pa, t§93 január 8 . szám* r is ac Közérdekű függet len hetilap. — Megjelenik : minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes saám ára 15 kr. — Hirdetések és nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban. Kéziratok vij§za nem adatnak. Előfizetési lelhivás „PÁPAI KÖZLÖNY" társadalmi f közgazdasági ós szépirodalmi lapra. Lapunk létrejöttét azon általános szükségérzetnek köszöni, mely Pápayáros és vidéke polgárainak tekintélyes részét pártkülömbség nélkül áthatja egy független gondolkozású és szókimondó hetilap iránt. — Mögöttünk egy oly kipróbált gárda áll, mely a tettek mezején, valamint a tények és események pártatlan elbírálásában mindig becsülettel megállta helyét akiket zászlónkés jelhavunk alá csoportosítva a polgárság őszinte bizalmat óz rokonszenvét elnyerni lelkünk egész hevével, szivünk minden dobbanásával törekedni fogunk. A slendriánságot és személyeskedést mellőzve tisztességesen vivjuk meg a nemes eszmékért és helyes irányokért a harczot haszontalanoknak bizonyult eszmék és téves irányok ellen. Rendithetlenül bízunk önmagunkban, hogy a belénk helyezett várakozásnak megfelelünk, de viszont bizunk e város és vidéke t. közönségében is, hogy működésünket teljes erejéből támogatni fogja. Hazalus tisztelettel A 'PÁPAI KÖZLÖNY' szerkesztősége. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 6 fit — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyed évre i frt 50 kr. Beteg vagyok. Beteg vagyok, de nem panaszlom, Megszoktam már a sorsomat, Tűrök, remónylek szenvedéssel S az idő majd csak elhalad. Nem rettegem már a halált sem, Már nem riaszt a képzelem ; Nyugodt lesz majd a kimúlásom, Lassan halok meg érezem. A gyöngyöző halálveriték Nem fog kiütni arczomon, Kinos vonaglás, küzkődéssel, Nem vesz erot az izmokon. Az én testem minden izében Egyenkint hal meg, csendesen, S ón elkészülve a halálra így várom be a végzetem. A mig a gondos ápoló kéz Végig simitja hajamat. Én olvasom, hogy szívverésem, Miut Íjaikul, elhal ezalatt. Szegény ember sorsa. Beköszöntött a tél, váratlanul, időnek előtte. Boldogok, akik örülhetnek neki, jaj azoknak, akik rettegnek tule. Boldogok azok, kiknek a tél nem jelent egyebet, mint a korcsolyázás, szánkázás, a hangversenyek és bálok időszakát ; de jaj azoknak, akiket fogyatékos ruházattal, hideg szobában, korgó gyomorral talált a hózivatarok és a lélekzet fagyasztó hidegek évszaka. Oh ti jómódúak, ti kegyelt gyermekei a sorsnak ! ti, kik nem tudjátok, mi a hideg lakás, kik nem tudjátok, minő kin as éhség, ti most százszorosan hálát adhatok az Urnák! Adjatok is hálát, de ne betanult imádságok elrebegésével, ne ajkatoknak gépies mozgatásával, ne zengzetes zsolozsmákkal és ne alázatos térdreborulással, Hanem adjatok hálát a felebaráti szeretet, a jótékonyság gyakorlásával. Ti, akik prémes kabátokban, halifaxokon szaladva, szemébe kaczagtok a hidegnek ; ti, akik barátságos meleg szobában, meghitt családi körben, kellőképen kielégített gyomrotokkal és a világ folyásával megelégedve töltitek a hosszú téli estéket : ti, kik a báli termek sima parkettjén, lülbemászó czigányzene mellett, túláradó jókedvvel rikkantjátok, i»Tyuhaj, soh'se halunk meg !" ti mindnyájan, kik édes gyermekei vagytok a sorsnak : gondoljatok azokra, akik most dideregnek, éhezA mig egy csepp vér ól eremben, S keresztül jár a szivemen : Csak érted félek a haláltól, Mert te vagy csak az életem. V. Hullám József. Kérdés a szerkesztőhöz. — A „Pápai Közlöny" eredeti tárczája, — Kérdés a szerkesztőhöz ! Ez is a modern század zseniális találmánya. Ha ma valami bakfisch nem tud kiírni egy franczia szót, ha a menyecske nem birja magát elhatározni; elfogadjon-e egy légyottot, ha a vén kisasszonynak a foga fáj, ha a diák megbukott a vizsgán vagy összeveszett a kártyán, ha valakinek elromlott a& uborkája; az mind a szerkesztőhöz intéz kérdést, hogy mitavő legyen ? A szerkosztő ma nemcsak újságíró, hanem doktor és szakácskönyv, jogtanácsos és illemtanár, párbaj-kodei és kártya-vita eleidöntő egy személyben. Node hálisten, hogy igy van ! Mert teszem azt, ha az ón újságom érdemes szerkesztője egy zárkózott kedélyű, tintás ujju moly volna most: kihez fordulnék ón ma az én nagy tudatlanságom közepette szíves ós okos f'elvilágitásért ? .... így azonban tudom, hogy az én jó szerkesztőm nemcsak előzékeny ember, hanem szakférfiú is, bátorkodom ,ezen többé már nem szokatlau" úthoz fordulni és őt felkérni, hogy , Szerkesztői nek, nyomorognak, akik kénytelenek kételkedni az isteni gondviselésben és az emberi könyörületességben, akik martalékaivá lesznek a sivár kétségbesésnek. Gondoljatok mindnyájan nyomorgó embertársaitokra. Mindnyájan, akár Allah, akar Jehova, akár a Szentháromság hitében akartok üdvözölni. Egyesitsen mindnyájatokat egy vallás: az emberszeretet magasztos vallása. A tizenkilenczedik századot elnevezték a gőz meg a villám századának. Fölruházták más hangzatos nevekkel is. De legszebb, legdíszesebb jelzője az, hogy a „humanizmus százada." Soha, miőta a világ világ, nem igyekezett az ember embertársa baján annyira segiteni, mint ma. Semmiféle kornak a gyermeke nem szárított föl annyi könnyet, mint a jelen századé. A tizenkilenczedik században az egész müveit világ minden népe egyesült az emberszeretet fenséges vallásában, nemes gyakorlásában. Ahova csak nézünk, mindenfelé a jótékonyság gyakorlásával találkozunk. Száz és ezerszámra keletkeznek országszerte a nemesczélu jótékony egyletek. Éhesek táplálása, meztelenek fölruházása, betegek gyógyítása, lábbadozók istápolása, árvák nevelése, özvegyek gyámoiitása, börtönből szabadult rabok és meggyógyult őrültek párult fogása : gondoskodása, tárüzenetben* mondaná meg nekem : mi vagyok én? Igen-igen, az a kérdés, hogy mi vagyok én viszonyítva az én családom tagjaihoz ? No ne tessék olyan furcsán nézni, nem beszélek én bolondot, csak az eset a bolond és ebben kell világot gyújtani. A*.t már mondtam talán, hogy a ne^em Gyors Péter, (előbb : Scbnell !) meg hogy az édes íny ám meghalt. Bir ne tette volna ! sőt hiszem, hogy nem is tetto volna ezt, ha sejti, hogy mily bajt OJLOZ ezzel drága magzatának 1 Az édes apám ugyanis nemsokára ugy találta, hogy az 8 keze nagyon jól áll ugyan a mi üatökünkhöz a végett, hogy megrázogassa, de nem a végett, hogy megfésülhesse ; 6zért is az apróbb gyerekek kedvéért újra megházasodott, nőül vévén a homoki árendás leányát, akiről azt beszélték és irták nekem, hogy szemrevaló, csinos egy perszóna. Én magam sohse láttam, mert a lakodalom idején lent voltam mint önkénytes káplár Boszniában, ahol ott felejtettek egy álló esztendeig. Hazaszabadulásom után újra nem láthattam kedves mostohámat, mert ő meg ugyanakkor volt otthon Homokon az édes szülőjét elhantolni, meg rendezkedni. Mikor padig Kadarkutról, ahol ón aljegyzősködtem vala, később szabadságidőre újra hazakerültem, akkor újra uem láthattam a mostohámat, mert akkora már elvált az apámtól és újra Homokon, vagy isten tudja merre volt! Emlékül
