Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-01-08 / 2. szám

gyát képezik a nemesszivü emberba­rátoknak. De ki tudná elsorolni, hogy mi mindenre terjed ki figyelmük az emberiség jótevőinek, az emberszere­retet vallását követő híveknek. Az egész világ mozog és verse­nyekre kél a jótékonyság gyakor­lásában. Tudjuk jól, hogy a pápai közön­ség nem kevésbé nemes szivü, mint bármely más, a jótékonyság gyakor­lásában nagyon előre haladt közön­bég. Tudjuk, hogy Pápa polgársága is mindenkor kész volt és most is kész a jótékonyság oltárán áldozni. Csak az volt a baj és az a baj most is — hogy nem voltak és nincsenek olyan ügybuzgó embereink, akik az ilyen nemesezélu mozgalmat szervezzék. Bár meglenne íölszólalásunknak a kivánt eredménye, bár figyelmünkre méltatnák gyönge szavunkat azok, akiket illet és vennék szivükre a SZG­gény ember sorsát. Mi, mint a sajtó egy szerény orgonuma, megtettük kö­telességünket ; nem mi vagyunk az oka, ha amit mondtunk pusztában el­hangzó szó lészen. Megyei mandátum. Mult számunkban közöltük Pápa vá­ros és vidékén megválasztott megyebizott­sági tagok nóvsorát. Ea alkalommal kötelességünknek tartjuk pár szót intézni az újonnan megválasztottakhoz ; nem azért, mintha kétkednónk azon, hogy a bizottság minden egyes tag-ja mélyen át van hatva azon kötelezettség érzetétől, a melyet magára vállalt akkor, amidőn a közbizalom által reá ruházott polgári ki tüntetést elfogadta ; hanem azért, hogy kifejezést adjunk azon nem csak saját — hanem a nagyközönség nézetómk is az azonban ott hagyta egy éves fiacskáját, kit apám nem akart a kis kedves kezére bizni. Mint ebből látható, sohase volt látható én általam az én kedves mostohám s mégis mennyi bajt okozott nekem ez az asszony 3 De hogy szavaimat egymásba ne öltsem: az én további éUtem folyása az volt, hogy elő­léptetés folytán áttétettom Tótvárosba ós olt Kedvessy Pál bírónak lettem a segédje. Hej I csuda lelke, de szívesen segítettem volna én neki a hivatali dolgokon kivül Í81. Milyen parázs szemö, hamis mosolyú, kívána­tos szájú felesége volt az én princzipáli­siomnak I De milyen 1 A lustálkodó főnök egyszer oda kéretett magához, hogy informáljon,mint hogyan járjak el másnap a hivatalban, ahová ő nem volt bejövendő. Hanem hiszen magya­rázhatta énnekem, hogy a Dolfi rabot kieresz­szem, az Angyalos betyárt letartóztassam, a fogház fel figyel Őt meg hallgassam ki: én bi­zony másnap az Angyalos betyárt eresztettem szabadon, a Doltit hallgattam ki és a fogház­felügyelőt jelentettem letartóztatottnak, ugy meg voltam zavarodva! S hogy is ne ? Az a kívánatos szép asszony kétszer ment keresztül a szobán és négyszer tekintett a szemembe ! Akkor már (a névmagyarositó egylet szívességéből,) több hónap óta a mai szép magyar nevemet használtam s máig is pezseg a vérem, mikor elgondolom, hogy a mint be­mutattam magam a szép princzipálisuénak, hogy : — Gyors Péter vagyok, — milyen hamiskás szemhunyorítással kérdezte tőlem : — Aztán mindenben „gyors" maga? . . ó, bárcsak a hóditásban tudnók gyors lenni — gondoltam erre — hogy téged mielőbb meghódíthatnálak, mert ha élek, ha halok, de asked az enyémnek kell lenni { iránt, mik ónt tartjuk mi, ós tartja a kö­zönség lehetőnek, hogy a megyebizott­sági tagok teljes feladatuknak megfelel­hessenek. A megy< bizottsági tagság a mily szép polgári kitüntetés volt mindenkor, épp oly terhes kötelezettségeket is rót annak elfogadása az illetőre, de talán soha sem volt oly nyomatékos e kötele­zettség, injnt éppen most. A küszöbön álló közigazgatási re^ foriu, ha nem is változtatja meg teljesen a megyei municipiuinot, de mindenesetre lényegesen át fogja azt alakítani, s a megyebizottsági tagoknak a megyei bel­ügyek vezetésére nézve, sokkal behatóbb tevékenységet fog biztosítani, miut arai nővel a megyebizottsági tagok eddig bír­tak ; s igy már ez az egyetlen egy kö­rühcóny szükségessé teszi, hogy a me­gyebizottsági újonnan választott tagok, a legnagyobb lelkiismerettséggel, feladatok tudatának magaslatán lépjenek be a me­gye termébe. De még inkább megköveteli tőlük ezt a közbizalom, mely megválasztotta őket; mert a megye kormáuyzaia- leg­alább szeróny nézetünk szerint, — csak akkor és ugy lehet egószséges, eredmény dus, s á közérdek kívánalmainak teljesen megfelelő, ha a megyebizottsági tagok, mint a megyei kormányzat tényezői, a legnagyobb pontosággal s a közönsóg óhajának tudatában, a közérdek javára fejlesztik ki tevékenységüket ; hogy pe­dig ez megtörténhessék, első sorban mél­tán és jogosan megvárja a megye közön­sége a választottaktól, hogy a közügyek iránt lelkesüljenek ; ne legyen a közügy másod^ — hanem első rendű kérdés minden választott előtt, a mely kérdés­nek alá kell rendelni minden más kérdést. Legyenek áthatva a bizottsági ta­gok azon tudattól, hogy a megye közön­ségének bizalma az ő kezeikbe tette le No hiszen — nem került nagy ve3?Őd­ségbe : Én csinos legény voltam, az asszony szerelmes matéria volt ós rövid fertály év után már kicsináltuk, hogy meg fogunk. — szökni! Mit mondok ; fogunk ? / Meg is szöktünk ós Bécsben polgári házasságot kötöttünk. Ekkor aztán azt mondtam neki, hogy no most már babám bemutatlak az édes apám­nak. Menjünk! Az édes apám akkor már Szegváron la­kott, ide vittem hát az újdonsült asszonyt, kivel nagy büszkén nyitottam be apám házába, aki szemközt jött a kapun, mikor azonban közelbe ért, egy rémült sikoltást hallatott ő is, feleségem is ós ketten kétfelé futottak, fe­leségem pláne olyan őrült rohanással, hogy mai napig tem tudtam megfogni. Yolt, nincs ! Hanem itt van helyette az a kis po­ronty, akit az apám hozzám tolt, hogy most már oz a te fiad, neveld 1 Moudanom is fölösleges talán, hogy az asszonyt, akit én Kedvessy tői elszöktettem, ugyanaz, akit Kedvessy az ón apámtól szökte­tett el, azaz: az ón mostoha aurám, vagy mit is tudom: micsodám ? ! Mert azt vagyok épen kérdező a tek. szerkesztő úrtól, hogy mi vagyok ón most? A férje vagy a fia vagyok-e annak a fiucskának ? és mivel az a fiúcska az én feleségem fia, tehát az én apám a nagyapja-e annak a fiuaak vagy az apja ? illetőleg az én feleségem, aki az apám­nak a felesége, a n a g y a n j a-e az ón fiam­nak vagy az anyja és ennek folytán ón a fiamnak vagyok-e az a p ja vagy az apámnak a f i a, vagy ki vagyok ? mi vagyok ? mert biz isten egész bolond vagyok, ha a fölött gondolkozom, hogy ki vagyok és mi vagyok ? Tessék kérem megüzenni, mit mond erre a Q o r p u s J u r i s ? a közügyeket, melyeket fejleszteni s lé­pésről-lépésre előrevinni, az ő szent ós magasztos feladatuk, mert csak akkor fognak valóban megfelelhetni kötelessé­güknek. ha a közjót fogják tekinteni legszentebb törvénynek, és ne feiedjók soha, hogy közjó előmozdításáért hai­czolva, küzdve mindent meg kell tenniök, mit annak érdeke niegkiván. Nom lehet, és nem volt lehetséges soha, hogy a közönbösség eredményt tu­dott volna felmutatni, igy uem volt ós nem lesz lehetséges soha hogy a megye bizott­sága eredményt mutathasson fel akkor, ha annak tagjai közönbösek s lanyhák lesznek a közügyek iránt. A mult megtauitott sokra, ós nem egy szomorú tapasztalattal bővítette ki is­mereteinket ; tapasztaltuk azt nem egy-kót volt meg)ebízottsági tagnál, hogy megvá­lasztatta magát csak azért, mert ambiti­ónálta azt : uem egyszer láttuk, a megye termeit üresen : alig egy-két lelkesebb bi­zottságsági tag jelenvén meg a közügyet illető elég érdekes tárgyalásokhoz. Nem akarjuk azt hinni, hogy a most megválasztott megyebizottsági tagok távol fognak maradni a közügyek tárgyalásá­tól, de a mult szomorú tapasztalatai ön­kéntelen vezeti tollúnkat, hogy felemlít­sük a tapasztalainkat, hogy a megyei gyűléseit, amelyeken a mi közügyeink lesznek eldöntve, látogassák s legjobb tudomásuk s jó akaratukkal, vegyenek részt a tárgyalásokban, mert csak akkor ós ugy lehetnek eredményesek a megye­bizottsági tárgyalások ha a tagok jelen vannak s befolynak abba, mert tagadha­tatlan, hogy az összetett erő képes a legszebb eredményt kivívni. Felséges itrunk, a legalkotmányosabb király jel­mondata lebegjen mindenkor szemeik előtt; „Viribus unitis" ; lássanak hozzá a megye ügyeinek vezetéséhez s ha ezt fogják tenni a közönség nyugodt lesz, s ők el fogják érni biztosan a kedvező eredményt, A legjobb akarat mondotta tollúnkba e pár sort, vajha megszívlelnék azok akikhez szól, s megértve hivatásukat meg­nyugtatnák ténykedéseik által a választó közönséget az iránt, hogy megyónk köz­ügye a legjobb kezekbe van letéve. Felhívás > KOSSUTH LAJOS mellszobrára. Kossuth Lajos nagy nevének hallat­tára minden magyarnak szive hangosan feldobog. A gondviselés ritka kegye megen­gedte, hogy hazánk hőn szeretett fia 90 óves korát megérhette szellemi fényének teljes tündöklésében. A magyar nemzet ünneplő örömé­nek, kegyeletes hálájának bizonyosan lel­kes örömmel kész maradandó kifejezóst adni művészeti alakításban. Az alulírott bizottmányt az a haza­fias meggyőződós vezérelte, hogy az egész magyar nemzet tetszésével találkozik, mi­dőn megalakult, hogy Kossuth Lajos mellszobrának Aradi Zsigmond kitűnő szobrász hazánkfiánál karrarai márvány­díszes piedesztállal együttes, a nemzeti muzeumnak szánt megrendelhetósi szólja*

Next

/
Thumbnails
Contents