Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-02-19 / 8. szám

Harmadik éif. Pápa, 1998 február 19. §. szám* Közérdekű független hetilap. — Megjelenik: minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések és nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban. Kéziratok viasza nem adatnak. Irodalmi kör Pápán. Szép és üdvös eszme megvalósításán fáradozik néhány előkelő tagja városunk társadalmi osztályának. Egy irodalmi társaság megalakítását tüztém ki czélul, de ugy látszik csak eszme volt — eredmény nőikül. Pedig ki városunk viszonyait, fejlett irodalmi életet és szakférfiak számát ismeri, méltán csodálkozhatik, hogy az irói kör még eddigelé nem létezik, s hogy ennek megalakulása oly soká húzódik. Azok a kedvezményezők, kik egy irodalmi kör megalakulását városunkban óhajtják egyszersmind tudják, hogy egy ily kör a tudományok, az irodalom és a mii vészetek virágzásának hőmérője, a város kulturája és társadalmi életének góczpontja. Városunk irói gárdája az utóbbi időben ugy meunyiség mint minőség dolgában egyaránt gyarapodott. Varosunk irodalmi élete az utóbbi kéthárom év alatt örvendetesen fejlődött. És ezek az emberek kik hivatva volnának ezen kedvezményezőket támogatni, elszigetel VÜ élnek, elzárkóznak, a helyett, hogy egymás mellié sorakozva megalakítanák az irodalmi kürt, mely tagadhatianul uaoyot lendítene a város társadalmi életén, és annak fejlődését, fölvirágzását nagyban elősegítené. Előttünk állanak a követésre méltó példák nagy számban. Szegeden megalakult a Dugonics társaság, Győrött most van alakulóban az irodalmi kör, Pécsett is kibontották a zászlót. Miért nem létesítene Pápa városa irodalmi kört ? Miért nem lehet Veszprémmegyében Pápa városa zászlóvivővezér minden kulturális kérdésben. Igaz, hogy egyes ember keveset tehet e tekintetben, de többen egymás meilé sorakozva, bizonyára czélt fognak érni. Nagyon helyesen jegyzi meg egyik hírlapíró társunk, hogy az irodalmi kör egyszersmind czéija decentralizálni az irodalmat, hogy nemcsak budapesti, hanem országos magyar irodalmunk legyen. Meg kell dönteni azon megrögzött nevetséges véleményt, hogy csak az lehet jó, a mit a fővárosi iró irt. A szellem termékei nincsenek helyhez kötve. Hogy városunkban az irodalmi kör létesítésére nem hiányoznak az erők, az érdem. Itt vaunak első sorban a theologia, a ref. főiskola, a benczés gymnasium, és állami iskolák tanárjai. Itt vannak a sajtó munkásai, kiknek száma az utóbbi időben jelentékenyen szaporodott. Itt vannak ügyvédeink és számosan a társadalmunkban, kik mind munkás, hasznos tagja lehetnének a megalakulandó társaságnak. Városunk műveltebb is örömmel fogadná az irói kör megalakulását, mert tudja, hogy ily intézmény a város társadalmi életére, nagy befolyással van. Es most fölközönsége vetjük a kérdést, hogy miért nem alakul hát meg az irodalmi kör ? A feleletet mi nem adhatjuk meg elég precise, mivel mi is a közönynyel vádolt irói gárdájának tagjai vagyunk, De azért megkísértjük megfejteni a rejtélyt. A gárda fiatal tagjai lelkesülnek az eszméért, de nekik kezdeményezn

1 nem illik. Az öregebbek — értjük azokat, kik már hosszabb idő óta érdemes munkásai a sajtónak és irodalomnak, —- szintén át vannak hatva egy ily kör megalakulásának szükségességétől, de maradíságuknál, konzervativizmusuknál fogva idegenkednek a kezdeményezéstől. Pedig nekik a Nesztoroknak volna föladatuk kibontani a zászlót. S ha a zászló egyszer már ki volna tűzve, mi fiatalok is lelkesülten sorakoznánk alája. Adja az ég, hogy a zászló bontás minél hamarább következne be. A Pápa Városi és Vidéki Takarékpénztár. E lap f. évi 6-ik számában a megérdemelt megrovás tárgyává tettük a fenti pénzintézetet főképpen azért, mert nem szünteti meg a kezelőaégében azapaés leánya közötti köteléket, s mert ez évi mérlege mellé nem csatolt kimutatást, a melyből az intézet forgalmára és működésére nézve lehetne következtetéseket vonni. m ix f"** A Dalok egy szép asszonyhoz. 1. Szép szemed egy pillant ha Százakat meghódít . . . Eper-ajkad mosolygása Megrészegít, hódit . . . Mégis méyis fösvénykedel . . . Mosolygással, szóval . . . Boldog a ki kedved leli Olykor egy-egy bókkal ! . . II. Szép asszony vagy, gyönyörű asszonyka, Egész világ rólad csak ezt mondja ; Kökény—szemed s arczod rózsapirját A poéták csengő dalba irják ! . . . Ki egyszer lát, szerelmes lesz beléd, Álmában is csókokat síór feléd, .... — S érdemed, hogy ennyi bók, dicséret Egy perezre sem tántorít el téged J - k, Farsangi reminiscentiák. — A „Pápai Közlöny" eredeti tárczája. — Sürü tomboló tömeg járja a cigány elÖtt a mi nemzeti táncunkat teljes egy órája íáradhatlanul. Föl-föliikoit a klarinét, harsogó ujjongás kiséri. Dobban a padló, perdül a leány szilaj táncosa karján. A homlokon verejték, az arcon az öröm vadsággá fajult; — és hozzá frakk meg lakktopán, ragyogó bálterem ós tisztességes uri leányok, a kuc tűrik, só't talán élvezik is az átkaroló kéznek minden vakmerő mozdulatát, a sóvár szemek minden égető tekintetét. A féktelenbe csapó vidámság közepett csak egy leányka áll szende arccal, szentesítve. Lába alig mordul, dereka alig hajlong, csak mint liliomszál' Könnyű fuvmomban ; s ha néha, hirtelen szeszélyből egyet fordul, szárnya van azt hinnéd. Táncosának ujja hódolattal ér a ruhaderék selyméhez, imádó tekintete szűzies pirból első szerelmet olvas. Nem is táncolnak csak álmodják. Melettük egy másik pár teljes tudattal élvezi a perc örömét. Szemük összevillan, lelkük a gyújtó hangokon egybeforr, ós két testet egy akarat elevenít. Csupán bennük ól a világ, bennük lüktet minden gyönyör. De a szende leánynak máskor mindig lesütött tekintetével a vidám táncosé e^y fordulónál — yóletlenül-e, ki tudja ? — kereszteződik. És ime amannak arca, elpirul emezé ógőbb vörösre változik : * * * Legyen vége a táncnak azt mondja Karnevál herceg. S most lépj elő kisasszony, hajts térdet, hadd hintsek szöszke fejedre egy kevés szivar hamut. E szertartás jelképezze a földi örömök mulandó voltát és ösztönözzön arra, hogy gazdálkodjál okosabban ifjúságod tovatűnő napjaival, mint tetted azt eddigeló. Mert ha visszagondolsz az immár elmúlt farsangra, be kell ismerned, hogy apró-cseprő ostobaságok fölött szem elől tévesztetted élethivatásodat, nem fogtál magadnak fórjet! Pedig elkövettünk mamáddal mindent érdekedben. Elvittünk a farsang minden bálSzép is vagy — saját füleimmel halottam, mikor a korcsolyabálon egy fiatal ember „ennivaló csinosnak" a jelmez bálou „horcig gyereknek

4

1 nevezett. Ünnepeltek, megtáncoltattak. A csárdások alatt üvöltő gárda vett körül, ha jól emlékszem, majdnem párbaj is volt miattad. Hanem a férj, hol maradt a férj ? Azt mondod : hogy a leánnyal csak mulatnak, de nem veszik el. Igaz, kogy földi javakkal nem vagy túlságosan megáldva, összes ingóságaidat hat rend ruha, husz pár selyemharisnya ós kát emlékalbum képezi. De ne feledd, hogy van egy püspök nagybátyád, kit már tiz éve a komornyikja etet, s hogy van egy másik ol-